A templomban van eltemetve Szent Giuseppe Moscati orvos, aki 1880 és 1927 között élt és akit Szent II. János Pál avatott szentté 1987-ben.

Nem könnyű közeledni egy beteghez

Nem könnyű közeledni egy beteghez – kezdte rögtönzött beszédét a pápa, félretéve az előre elkészített változatot. Az élet legszebb és legszánalmasabb dolgai szemérmesek, elrejtőznek. A legnagyobb szerelmet az ember igyekszik szemérmesen elrejteni és ugyanígy teszünk emberi nyomorúságunkkal is. Ezért kell elmenni meglátogatni egy beteget, mert az élet szemérmessége elrejti őt – nyomatékosította Ferenc pápa.

Amikor egy életre szóló betegségünk van, amely meghatározza egész létünket, szeretjük elrejteni, mert egy beteg meglátogatása valójában saját betegségünk felfedezését jelenti, amelyet magunkban hordunk. Bátorságra van szükség, hogy azt mondjuk magunknak: én is beteg vagyok a szívemben, a lelkemben, a szellememben, én is lelki beteg vagyok.

Az egyetlen magyarázat a keresztre feszített Krisztusban rejlik

Isten azért teremtett bennünket, hogy megváltoztassuk a világot, hogy hatékonyak legyünk, hogy uralkodjunk a teremtett világon – ez a mi feladatunk. De amikor egy betegséggel találjuk szembe magunkat, látjuk, hogy ez akadályoz minket ennek a feladatnak a megvalósításában. Mondhatjuk, hogy „ez a férfi vagy nő így született, ilyenné vált a teste”. Ez egyféle „nem” a világ átalakításának missziójára. Ez a betegség misztériuma. A betegséghez csak a hit lelkületével lehet közeledni. Csak akkor léphetünk elég közel egy beteghez, ha arra tekintünk fel, aki minden betegségünket magára vette, ha hozzá szokunk, hogy a keresztre feszített Krisztusra vessük tekintetünket. Csak itt találjuk meg a magyarázatot erre az emberi „bukásra”, ami az életre szóló betegség. Az egyetlen magyarázat a keresztre feszített Krisztusban rejlik – hangsúlyozta a pápa.

A betegek saját betegségük keresztjére vannak felfeszítve

A betegekhez szólva rámutatott: ha nem tudjátok megérteni az Urat, akkor azt kérem Tőle: segítsen nektek megérteni, hogy Krisztus teste vagytok, a keresztre feszített Krisztus vagytok köztünk, Krisztushoz nagyon közel álló testvérek. Egy dolog a keresztre tekinteni és egy másik, amikor egy beteg férfire, nőre vagy gyerekre tekintünk, akik saját betegségük keresztjére vannak felfeszítve: ők Krisztus élő teste.

Amikor a gyógyászat kereskedelemmé, üzletté válik, elveszti hivatása lényegét

Ferenc pápa köszönetet mondott az önkénteseknek, hogy idejüket Krisztus testének megsimogatásával töltik, szolgálva az élő, keresztre feszített Krisztust. Az orvosoknak, ápolóknak is köszönetét fejezte ki munkájukért, hogy hivatásukból nem csinálnak üzletet. Megköszönte nekik, hogy a Nápolyban élt szent példáját követik, vagyis szolgálnak anélkül, hogy meggazdagodnának ebből. Amikor a gyógyászat kereskedelemmé, üzletté válik, az olyan, mint amikor a papság teszi ugyanezt: elveszti hivatásának lényegét.

A betegek szenvednek, visszatükrözik a szenvedő Krisztust

A nápolyi főegyházmegye keresztényeihez szólva Ferenc pápa azt kérte, hogy ne feledkezzenek meg arról, amit Jézus kért tőlünk, és ami alapján majd megítél minket: „Beteg voltam és meglátogattatok”. A betegség világa a fájdalom világa. A betegek szenvednek, visszatükrözik a szenvedő Krisztust. Ne féljünk közelebb lépni a szenvedő Krisztushoz.

Végül azzal a kéréssel fordult a jelenlevőkhöz, imádkozzanak a keresztényekért, hogy lelkiismeretesebbek legyenek ezen a téren és az önkéntesek pedig tartsanak ki állhatatosan szolgálatukban, amelyet Krisztus szenvedő testének megsimogatása által végeznek.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír