Ferenc pápa Jézus három „tekintetéről” elmélkedett október 11-én délben az Úrangyala elimádkozásakor a gazdag fiatalemberről szóló evangéliumi szakasz kapcsán, utána pedig a törökországi merénylet áldozataiért, sérültjeiért és családtagjaikért imádkozott.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium, Márk tizedik fejezetéből, három jelenetet tartalmaz, s mindegyikhez Jézus tekintete köthető.

Az első jelenet a Mester és egy olyan ember találkozását mutatja be, aki a Máténál található párhuzamos szöveg szerint „fiatal” volt. Jézus találkozását látjuk tehát egy fiatalemberrel, aki Jézushoz fut, térdre borul előtte, és „jó mesternek” szólítja. Azután megkérdezi: „Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”, vagyis a boldogságot (17. vers). Az „örök élet” ugyanis nemcsak a túlvilági életet jelenti, hanem a teljes, hiánytalan, határtalan életet. Mit kell tennünk, hogy elérjük? Jézus válasza összefoglalja a felebaráti szeretetre vonatkozó parancsokat. Ezekkel kapcsolatban a fiatalembernek nincs miért hibáztatnia magát; de nyilvánvalóan az előírások megtartása nem elég neki, nem elégíti ki a teljességre irányuló vágyát. Jézus pedig felismeri ezt a vágyat, amelyet a fiatal a szívében hordoz; ezért a válasza az, hogy gyengédséggel és szeretettel teli szemmel a fiatalember szemébe néz. Így mondja az evangélium: „Ráfüggesztette tekintetét, és megkedvelte” (21. vers). Felismerte, hogy ez egy derék fiatalember… De azt is látja Jézus, hogy mi a gyenge pontja, és egy konkrét javaslattal áll elő: adja javait a szegényeknek, aztán pedig kövesse őt. A fiatalember szíve azonban megosztott volt két gazda, Isten és a pénz között, ezért szomorúan távozik. Ez megmutatja, hogy nem fér meg egymás mellett a hit és a vagyonhoz való ragaszkodás. Így a végén a fiatalember kezdeti lelkesedése a meghiúsult Jézus-követésből fakadó boldogtalansággá csillapodik.

A második jelentben az evangélista Jézus szemére, Jézus gondolkodó, figyelő tekintetére fókuszál: „Jézus körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: »Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába«” (23. vers). A tanítványok döbbenten kérdezik: „Hát akkor ki üdvözülhet?” (26. vers), Jézus pedig bátorító tekintettel – ez a harmadik tekintet! – ezt mondja: az üdvösség „embernek lehetetlen, de Istennek nem” (27. vers). Ha rábízzuk magunkat az Úrra, minden akadályt képesek vagyunk legyőzni, amelyek meggátolják, hogy kövessük őt a hit útján. Rábízni magunkat az Úrra! Ő megadja nekünk az erőt, ő megadja nekünk az üdvösséget, ő elkísér minket utunkon.

Így elérkeztünk a harmadik jelenethez, amelyben elhangzik Jézus ünnepélyes kijelentése: Bizony mondom nektek, aki mindent elhagy, hogy kövessen engem, elnyeri az örök életet a jövőben és százannyit már most (vö. 29–30. vers). Ezt a „százannyit” a korábban birtokolt, de elhagyott dolgok hozzák létre, amelyeket újra megtalál az ember, de a végtelenségig megsokszorozva. Az ember megfosztja magát a javaktól, de cserébe megkapja az igazi jónak való örvendezést; felszabadul a dolgok rabságából, és elnyeri a szeretetből végzett szolgálat szabadságát; lemond a birtoklásról, és megkapja az ajándékozás örömét. Jézus azt mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,35).

A fiatalember nem engedte, hogy Jézus szerető tekintete meghódítsa, így nem tudott változtatni. Csak akkor szabadulunk meg a bálványok kísértésétől és illúzióink vakságától, ha alázatos hálával befogadjuk az Úr szeretetét. A pénz, a gyönyör, a siker elkápráztat, de aztán csalódást is okoz: életet ígér, de halált hoz. Az Úr azt kéri tőlünk, hogy szakadjunk el ezektől a hamis javaktól, hogy belépjünk az igazi életbe, a teljes, a hiteles, a ragyogó életbe. Én pedig azt kérdezem tőletek, fiatalok, lányok és fiúk, akik itt vagytok a téren: Megéreztétek-e már, hogy az Úr rátok tekint? Hogyan akartok válaszolni neki? Úgy akarjátok-e itt hagyni ezt a teret, hogy az az öröm tölt el titeket, amelyet Jézus ad, vagy pedig az a szomorúság járja át a szíveteket, amelyet a világiasság kínál nektek?

Szűz Mária segítsen minket, hogy megnyissuk szívünket Jézus szeretete előtt, Jézus tekintete előtt, hiszen egyedül ő az, aki teljes mértékben oltani tudja boldogságra irányuló szomjunkat.

Ferenc pápa szavai az Úrangyala (Angelus) után:

Tegnap nagy fájdalommal fogadtuk az Ankarában, Törökországban történt borzalmas mészárlásról szóló hírt. Fájdalom a számos halottért. Fájdalom a sérültekért. Fájdalom, mert a merénylők védtelen emberekre sújtottak le, olyanokra, akik a békéért tüntettek. Imádkozom azért a kedves országért, és kérem az Urat, hogy fogadja be az elhunytak lelkét és erősítse meg a szenvedőket és családtagjaikat.

Imádkozzunk most egy kicsit csendben, együtt mindannyian.

Kedves testvéreim!

A jövő hét keddjén, október 13-án lesz a természeti katasztrófák csökkentésének világnapja. Sajnos el kell ismerni, hogy ezeknek a szerencsétlenségeknek a hatásait súlyosbítják a környezet emberek általi gondozásának hiányosságai. Csatlakozom mindazokhoz, akik előrelátóan közös otthonunk védelmén dolgoznak annak érdekében, hogy a szerencsétlenségek megelőzésének és a jobb hatékonyságú helyreállítás globális és lokális kultúráját előmozdítsák, összekapcsolva az új ismereteket a hagyományosakkal, különösen is figyelve a lakosság legsebezhetőbb rétegeire.

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, zarándokok, elsősorban az Olaszországból és a világ sok részéből érkezett családokat és plébániai csoportokat. Különösképpen köszöntöm a Collegium Germanicum-Hungaricum diakónusait és papjait, akiket tegnap szenteltek fel, és akiket bátorítok, hogy örömmel és bizakodva kezdjenek bele az egyháznak nyújtott szolgálatukba; köszöntöm a Tiszteletreméltó Angol Kollégium új papnövendékeit és a calahorrai Szent Kereszt Testvérületet.

Köszöntöm a Szent Kereszt és Szent Teresa Margherita Redi arezzói plébánia híveit, a plébánia alapításának ötvenedik évfordulóján; hasonlóképpen a Camaioréból és a Capuából érkezett híveket; a „Jézus szeret” csoportot, amely egy héten át evangelizált a Trestevere negyedben; azokat a fiatalokat, akik nemrég bérmálkoztak; végezetül a „Davide Ciavattini” Társaságot, amely súlyos vérbetegséggel küzdő gyermekek segítésével foglalkozik.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: ANSA

Magyar Kurír