Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Bár az idő nem tűnik igazán jónak. [Fúj a szél, és esik az eső.]

Ma délelőtt a Szent Péter-bazilikában a fiatalok témájának szentelt püspöki szinódus zárómiséjét mutattuk be. A Jeremiás próféta könyvéből vett olvasmány (Jer 31,7‒9) különösen illett ehhez az alkalomhoz, mert a remény szavát tartalmazta, melyet Isten ad az ő népének. A vigasztalás szava ez, melynek az az alapja, hogy Isten Atyja az ő népének, szereti őt és gyermekeként gondoskodik róla (vö. Jer 31,9); a jövő távlatát nyitja előtte, egy könnyen járható utat, melyen járhat „a vak és a sánta, a gyermeket váró és a szülő asszony” (Jer 31,8), vagyis a nehézségekkel küszködő emberek is. Mert az Isten nyújtotta remény nem délibáb, mint sok reklám, amelyben mindenki szép és egészséges, hanem ígéret a valóságos embereknek, a jó tulajdonságokkal és gyarlóságokkal, erősségekkel és gyengékkel rendelkező embereknek, amilyenek mindannyian vagyunk: az Isten nyújtotta remény ígéret a hozzánk hasonló embereknek.

Istennek ez a szava jól kifejezi a tapasztalatot, amelyben részünk volt a szinódusnak ezekben a heteiben: a vigasztalás és a remény időszaka volt ez. Mindenekelőtt a meghallgatás ideje: a meghallgatás ugyanis időt, odafigyelést, az elme és a szív kitárását igényli. Ez az erőfeszítés azonban mindennap vigasztalássá változott, főleg azért, mert ott volt köztünk a fiatalok eleven és ösztönző jelenléte, történeteikkel és felszólalásaikkal. A szinódusi atyák tanúságtételén keresztül az új nemzedékek sokszínű valósága úgymond minden oldalról belépett a szinódusra: minden földrészről, a sokféle emberi és társadalmi helyzetből. 

A hallgatásnak ezzel az alapmagatartásával igyekeztünk értelmezni a valóságot és felismerni az idők jeleit. Közösségi megkülönböztetést végeztünk, Isten szavának és a Szentléleknek a fényében. Ez az egyik legszebb ajándék, amelyet az Úr a Katolikus Egyháznak ad, vagyis az, hogy összegyűjthetjük a legkülönbözőbb valóságokból érkező hangokat és arcokat, és így megpróbálkozhatunk egy olyan értelmezéssel, amely számot vet a jelenségek gazdagságával és összetettségével, mindig az evangélium fényénél. Így ezekben a napokban eszmecserét folytattunk egymással arról, hogy miként kellene együtt haladnunk és szembenéznünk a sok kihívással, mint amilyenek például a digitális világ, a migráció jelensége, a test és a szexualitás jelentése, a háborúk és az erőszak drámája.

E munka gyümölcse már elkezdett „érni”, mint a szüret után a must a hordóban. A fiatalokról szóló szinódus jó szüret volt, és jó bort ígér. De szeretném elmondani, hogy a szinódusi összejövetel első gyümölcsének azt a módszert kellene tartanunk, amelyet az előkészítés szakaszától kezdve követni próbáltunk. A szinodális stílusról van szó, melynek elsődleges célja nem egy dokumentum megfogalmazása, jóllehet az is értékes és fontos. A dokumentumnál azonban fontosabb, hogy elterjedjen a fiatalok és idősek együttlétének és közös munkájának a módja: a meghallgatás és a megkülönböztetés, hogy a valóságnak megfelelő pasztorális elhatározásokhoz juthassunk. 

Kérjük ezért Szűz Mária közbenjárását! Őrá, az Egyház anyjára bízzuk Istennek mondott köszönetünket ennek a szinódusnak az ajándékáért. Ő segítsen bennünket, hogy félelem nélkül tovább tudjuk vinni közösségeink megszokott életében mindazt, amit itt megtapasztaltunk! A Szentlélek a maga bölcs képzelőerejével adjon növekedést munkánk gyümölcseinek, hogy folytatni tudjuk az együttjárást az egész világ fiataljaival!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim! Szeretném kifejezni közelségemet az Amerikai Egyesült Államokban található Pittsburgh városához, különösen a zsidó közösséghez, amelynek zsinagógáját tegnap szörnyű terrortámadás érte. A Magasságos fogadja be békéjébe a megholtakat, adjon vigaszt családjaiknak és támogatást a sebesülteknek! Valójában mindnyájan sérülést szenvedtünk ettől az embertelen, erőszakos tettől. Az Úr segítsen bennünket eloltani a gyűlölet tűzfészkeit, melyek kialakulnak társadalmainkban, erősítse meg bennünk az emberségesség érzékét, az élet iránti tiszteletet, az erkölcsi és polgári erényeket, valamint Istent szent félelmét, aki szeretet és mindnyájunk Atyja!

Tegnap a guatemalai Moralesben boldoggá avatták José Tullio Maruzzót, a kisebb testvérek szerzetének tagját és Luis Obdulio Arroyo Navarrót, akiket a hit iránti gyűlöletből öltek meg a múlt században, az igazságosság és a béke előmozdításán munkálkodó Egyházzal szembeni üldözés során. Dicsérjük az Urat, és ajánljuk az ő közbenjárásukba a guatemalai egyházat, továbbá mindazokat a testvéreinket, akiket sajnos ma is, a világ számos részében üldöznek azért, mert az evangéliumról tesznek tanúságot! Tapsoljuk meg közösen a két boldogot! 

Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, kedves zarándokok, akik Olaszországból és sok más országból érkeztetek. Külön is köszöntöm a szlovéniai Mariborból jött fiatalokat, a „Centro Académico Romano” spanyol alapítványt, és a svájci San Siro Vescovo in Canobbio plébánia tagjait. Köszöntöm a Sotto il Monte-i Szent XXIII. János Kegyhely önkénteseit, hatvan évvel a szeretett bergamói pápa megválasztása után; továbbá a cesenai és a thienei híveket, valamint a padovai egyházmegyében működő Actio Catholica ministránsait és fiataljait.

Ma van a Señor de los Milagros  [a csodák ura] ünnepe, mely igen népszerű Limában és egész Peruban. Nagy szeretettel gondolok a perui népre és a Rómában élő perui közösségre. Múlt vasárnap itt voltatok a Señor de los Milagros képével, de sajnos nem vettem észre. Minden jót kívánok nektek ezen a szép ünnepen! Szeretettel köszöntöm az Olaszországban élő venezuelaiak közösségét is, akik a chiquinquirái Szűznek, a Chinitának a képével gyűltek itt egybe.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír