A jó gyóntatóknak nincs órarendjük, mindig gyóntatnak, amikor a híveknek szükségük van rá. Jézus igazi barátai, akik szeretik az irgalmasságot széles körben alkalmazni – fogalmazott a pápa, amikor az Apostoli Penitenciária gyónásról szervezett továbbképzésének résztvevőit fogadta március 17-én.

Az Apostoli Penitenciária olyan törvényszék, amit szeretek, mert az irgalmasság bírósága – mondta a szentatya a továbbképzés 700 résztvevőjének a vatikáni VI. Pál aulában. Három pontban összegezte, hogy mit jelent jó gyóntatónak lenni. Először is a gyóntató legyen Jézus igazi barátja, ami annyit jelent, hogy elmerül az imában. Ez segít elkerülni a keménységet és a meg nem értést, amely előfordulhat a gyónás szentségével való találkozás során. Jézus bizonyára örül, ha széles körben alkalmazzuk az irgalmasságot.

Az a gyóntató, aki imádkozik, tudja jól, hogy ő is bűnös, és neki is megbocsátottak. Nem lehet megbocsátani a szentségben annak tudata nélkül, hogy már nekünk is megbocsátottak korábban. Az ima tehát az első biztosíték ahhoz, hogy elkerüljük a keménység minden megnyilvánulását, amely értelmetlenül a bűnöst ítéli el a bűn helyett. Az imában szükség van arra, hogy kérjük a sérült szív ajándékát, amely képes megérteni mások sebeit és meggyógyítani azokat az irgalmasság olajával. Ezt öntötte az irgalmas szamaritánus a pórul járt ember sebeire, aki iránt senki nem mutatott könyörületet (vö. Lk 10,34).

A jó gyóntató második jellemzője, hogy a Lélek és a megkülönböztetés embere. Mennyi kárt okoz az egyháznak a megkülönböztetés hiánya! – állapította meg a pápa. A Lélek lehetővé teszi, hogy azonosuljunk azokkal, akik belépnek a gyóntatószékbe, és hogy elkísérjük őket óvatos és érett megkülönböztetéssel, valamint a bűn szegénysége által okozott szenvedéseik iránti igaz együttérzéssel. A gyóntató nem saját akaratát fejezi ki, és nem saját doktrínáit tanítja. Arra kapott meghívást, hogy mindig és kizárólag Isten akaratát tegye, szeretetközösségben az egyházzal, amelynek szolgálója, vagyis szolgája – hívta fel a figyelmet Ferenc pápa.

A megkülönböztetés lehetővé teszi, hogy különbséget tegyünk és ne keverjünk össze dolgokat, mindent egy kalap alá véve. A megkülönböztetés neveli a tekintetet és a szívet, illetve lehetővé teszi a lélek finomságát, amelyre nagy szükség van azzal szemben, aki megnyitja számunkra lelkiismeretét, hogy fényre, békére és irgalmasságra leljen.

A pápa emlékeztetett arra, hogy aki belép a gyóntatószékbe, az a legkülönbözőbb helyzetekből érkezhet, súlyos lelki zavarokkal küzdhet. Ezekben a helyzetekben ne habozzunk utalni azokra a személyekre, akik az egyházmegyében az ördögűzés kényes és szükséges szolgálatát látják el. Őket nagy gonddal és körültekintéssel kell kiválasztani. Ezek a zavarok lehetnek pszichikai természetűek, amelyeket a tudománnyal egészséges együttműködésben kell kideríteni.

A pápa harmadik szempontja a jó gyóntató meghatározásához az volt, hogy a gyóntatószék egyben az evangelizáció és a képzés helye, mert lehetőséget nyújt Isten igazi arcával találkozni, ami az irgalmasság. A rövid párbeszédben, amelyet a bűnbánóval folytat, a gyóntató arra kapott meghívást, hogy különböztesse meg, mi a hasznosabb, és mire van igazán szüksége e testvérünknek spirituális útján. Előfordul, hogy újra hirdetni kell a hit legalapvetőbb igazságait. Gyors és intelligens megkülönböztetésre van szükség, amely nagyon jót tehet a híveknek – jegyezte meg a szentatya.

A gyóntató arra kapott meghívást, hogy mindennap induljon el a gonosz és a bűn perifériái felé, ami nem egy szép hely! Ez a tevékenysége hiteles lelkipásztori prioritást jelent. A gyóntatás lelkipásztori prioritás. Ferenc pápa arra kérte a papokat, hogy ne függesszenek ki olyan értesítőket, mint: „Gyóntatás csak hétfőn és szerdán, ettől eddig”. Mindig gyóntassunk, amikor kérik. És ha imádkozva ül ott a pap, akkor nyitott gyóntatószékkel vár, amely Isten nyitott szívét jelenti – zárta beszédét Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír