Március 5. és 8. között zajlott a vatikáni kancelláriai palotában az Apostoli Penitenciária 29. továbbképzése. Ferenc pápa március 9-én az Apostoli Palota Kelemen termében fogadta a résztvevőket, és beszédet intézett hozzájuk.

Mester, orvos és pásztor – és természetesen mindig az irgalmasság tanúságtevője, sohasem a lelkiismeret gazdája. A gyóntató életének ezen a tengelyen kell haladnia. A Szentatya beszédében rávilágított egy aspektusra, amelyet sokszor megemlít: a gyóntatófülkében senki nem gazdája senkinek, pusztán egy magasabb erő „eszköze”.

A gyóntató pap nem az irgalmasság vagy a kegyelem forrása, hanem annak nélkülözhetetlen eszköze, de csakis eszköze! – nyomatékosította a pápa a termet betöltő fiatal papokhoz szólva. – Amikor a pap mégis gazdává válik, megakadályozza, hogy Isten cselekedjen a szívben. Ennek tudatosítása elősegítheti a figyelmes őrködést ama kockázat felett, hogy a lelkiismeret gazdájává váljon a pap. Erre elsősorban a fiatalokkal kapcsolatban kell figyelni, akik személyisége még formálódóban van, tehát sokkal könnyebben befolyásolható.

Minél inkább eltűnik a pap, annál világosabban megjelenik Krisztus, az örökkévaló főpap. Ez segít a gyóntatónak a nélkülözhetetlen alázat elérésében, amely szükséges ahhoz, hogy a gyóntató tudja meghallgatni a kérdéseket, mielőtt válaszokat kínálna fel. A gyóntató arra kapott meghívást, hogy a meghallgatás embere legyen: a bűnös emberséges meghallgatója és a Szentlélek isteni meghallgatója. A szentségi beszélgetésben, amikor meghallgatjuk testvérünket, akkor magát a szegény és alázatos Jézust hallgatjuk meg. Amikor a Szentlelket hallgatjuk, akkor figyelmes engedelmességet gyakorlunk, az Ige meghallgatóivá válunk és felajánljuk a legnagyobb szolgálatot a fiatal bűnösöknek: kapcsolatba hozzuk őket Jézussal – mutatott rá Ferenc pápa.

A gyóntató vállalhatja a lelki atya szerepét is, ha egy fiatal erre vágyik. Ebben az esetben a hivatás megkülönböztetés dimenziója is megjelenik, vagyis az az időszak, amelyben azokat a jeleket értelmezzük, amelyeket Isten helyezett el a fiatal életében. Ezáltal a szentségi gyónás során a beszélgetés a találkozás kiemelt alkalmává válik, hogy a bűnös és a gyóntató megnyíljon Isten akaratának meghallására és felfedezze, hogy mi lehet Isten terve a hivatás formájától függetlenül – jegyezte meg a Szentatya. – A hivatás maga a Jézussal való kapcsolat: életbevágó és nélkülözhetetlen kapcsolat.

A pápa beszédét zárva emlékeztetett három kifejezéspárra, amely hagyományosan jellemzi a gyóntatót: orvos és bíró, pásztor és atya, mester és nevelő. Ferenc pápa arra biztatta a fiatal papokat, szeminaristákat és diakónusokat, hogy: legyenek mindenekelőtt az irgalmasság tanúságtevői, akik tudják, hogy Jézus miként szenvedett együtt testvérei bűneiért, megnyitva előttük egy új és nagy távlatot, amelyet csak Isten adhat az embernek.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Március 5. és 8. között zajlott a vatikáni kancelláriai palotában az Apostoli Penitenciária 29. továbbképzése. Ferenc pápa március 9-én az Apostoli Palota Kelemen termében fogadta a résztvevőket, és beszédet intézett hozzájuk.

Mester, orvos és pásztor – és természetesen mindig az irgalmasság tanúságtevője, sohasem a lelkiismeret gazdája. A gyóntató életének ezen a tengelyen kell haladnia. A Szentatya beszédében rávilágított egy aspektusra, amelyet sokszor megemlít: a gyóntatófülkében senki nem gazdája senkinek, pusztán egy magasabb erő „eszköze”.

A gyóntató pap nem az irgalmasság vagy a kegyelem forrása, hanem annak nélkülözhetetlen eszköze, de csakis eszköze! – nyomatékosította a pápa a termet betöltő fiatal papokhoz szólva. – Amikor a pap mégis gazdává válik, megakadályozza, hogy Isten cselekedjen a szívben. Ennek tudatosítása elősegítheti a figyelmes őrködést ama kockázat felett, hogy a lelkiismeret gazdájává váljon a pap. Erre elsősorban a fiatalokkal kapcsolatban kell figyelni, akik személyisége még formálódóban van, tehát sokkal könnyebben befolyásolható.

Minél inkább eltűnik a pap, annál világosabban megjelenik Krisztus, az örökkévaló főpap. Ez segít a gyóntatónak a nélkülözhetetlen alázat elérésében, amely szükséges ahhoz, hogy a gyóntató tudja meghallgatni a kérdéseket, mielőtt válaszokat kínálna fel. A gyóntató arra kapott meghívást, hogy a meghallgatás embere legyen: a bűnös emberséges meghallgatója és a Szentlélek isteni meghallgatója. A szentségi beszélgetésben, amikor meghallgatjuk testvérünket, akkor magát a szegény és alázatos Jézust hallgatjuk meg. Amikor a Szentlelket hallgatjuk, akkor figyelmes engedelmességet gyakorlunk, az Ige meghallgatóivá válunk és felajánljuk a legnagyobb szolgálatot a fiatal bűnösöknek: kapcsolatba hozzuk őket Jézussal – mutatott rá Ferenc pápa.

A gyóntató vállalhatja a lelki atya szerepét is, ha egy fiatal erre vágyik. Ebben az esetben a hivatás megkülönböztetés dimenziója is megjelenik, vagyis az az időszak, amelyben azokat a jeleket értelmezzük, amelyeket Isten helyezett el a fiatal életében. Ezáltal a szentségi gyónás során a beszélgetés a találkozás kiemelt alkalmává válik, hogy a bűnös és a gyóntató megnyíljon Isten akaratának meghallására és felfedezze, hogy mi lehet Isten terve a hivatás formájától függetlenül – jegyezte meg a Szentatya. – A hivatás maga a Jézussal való kapcsolat: életbevágó és nélkülözhetetlen kapcsolat.

A pápa beszédét zárva emlékeztetett három kifejezéspárra, amely hagyományosan jellemzi a gyóntatót: orvos és bíró, pásztor és atya, mester és nevelő. Ferenc pápa arra biztatta a fiatal papokat, szeminaristákat és diakónusokat, hogy: legyenek mindenekelőtt az irgalmasság tanúságtevői, akik tudják, hogy Jézus miként szenvedett együtt testvérei bűneiért, megnyitva előttük egy új és nagy távlatot, amelyet csak Isten adhat az embernek.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír