A hit mindig győz, mert a vereség is átalakul győzelemmé. Ez nem egy „mágikus” dolog, hanem személyes kapcsolat Istennel, amelyet nem könyvekből tanulunk meg: Isten ajándéka, amit kérni kell – fogalmazott Ferenc pápa január 14-i reggeli homíliájában, amelyet a Szent Márta-ház kápolnájában mondott.

Az első olvasmány Sámuel könyvéből való, és elmondja Isten népe vereségét a filiszteusok ellen. „A vereség igen nagy volt”, a nép elvesztett mindent, „méltóságát is”. „Mi vezetett ehhez a vereséghez?” – tette fel a kérdést a pápa. A nép „lassanként eltávolodott az Úrtól, világiasan és bálványaival élt”. Elmentek ugyan Siló szentélyébe, de úgy „mintha kulturális hagyomány lenne, elvesztették gyermeki kapcsolatukat Istennel. Nem imádták Istent! És az Úr magukra hagyta őket”. A nép még a Szövetség ládáját is felhasználja, hogy győzzön a csatában, de úgy mintha valami „mágikus” dolog lenne. „A ládában volt a Törvény, amelyet nem tartottak be, és amelytől eltávolodtak.” Nem volt már „személyes kapcsolatuk az Úrral. Elfelejtették Istent, aki megmentette őket.” Vereséget szenvednek, 30 ezer izraelit megölnek, a Szövetség ládáját a filiszteusok elveszik, Héli két fia, a bűnöző papok, akik kihasználták az embereket Siló szentélyében, meghalnak. „Teljes vereség” – állapította meg a Szentatya. „Így végzi az a nép, amely eltávolodik Istentől.” Van szentélye, de szíve nem Istennel van, nem imádja Istent. „Hiszel Istenben, egy Istenben, aki kissé ködös, távol levő, aki nem lép be szívedbe és te nem engedelmeskedsz parancsolatainak. Ez a vereség!” A napi evangélium (Mk 1,40–45) viszont egy győzelemről szól.

„Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: »Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.« Provokálja az Urat mondván, hogy »én az élet vesztese vagyok, de te átalakíthatod ezt a vereséget győzelemmé!« »Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.« A leprás ugyanis vesztesnek minősült, aki nem élhetett közösségi életet, mindig »kiselejtezték«, félre állították. Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s közben azt mondta neki: »Akarom, tisztulj meg!« Így, egyszerűen: ez a csata két perc alatt véget ért győzelemmel. Az előző egész napos csata pedig vereséggel zárult. Ebben az emberben volt valami, ami arra indította, hogy Jézushoz menjen és ezzel a kihívással álljon elé. Volt hite!” – mutatott rá Ferenc pápa.

János apostol azt mondja, hogy a világ feletti győzelem a hitünk. „Hitünk mindig győz!” A hit győzelem. Ahogy ez a férfi mondja: „Ha akarod, meg tudod tenni.” A vereséget szenvedők az első olvasmányban imádkoztak Istenhez, elhozták a szövetség ládáját, de nem volt hitük, elfelejtették. Ennek az embernek volt hite, és amikor hittel kérünk valamit, Jézus maga mondta, hogy hegyeket mozgathatunk meg. Képesek vagyunk hegyeket megmozgatni, a hit képes erre. Jézus is ezt mondta: „Bármit kértek az Atyától nevemben, megkapjátok. Kérjetek és megadatik, kopogtassatok és befogadásra találtok.” De a hittel kell ezt tenni, ez a mi győzelmünk – figyelmeztetett a pápa.

Végül homíliáját így zárta: „Kérjük az Úrtól, hogy imánk mindig a hitben gyökerezzen, a belé vetett hitből szülessen. A hit kegyelme ajándék, a hit. Ezt nem a könyvekből tanuljuk meg, hanem egy ajándék, amelyet az Úr ad. Kérjük: adj nekem hitet! »Hiszek, Uram!« – mondta az az ember, aki kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg gyermekét: »Kérlek Uram, segítsd az én kis hitemet!« Hittel imádkozik és meggyógyul gyermeke. Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy hittel tudjunk imádkozni és hogy biztosak legyünk abban: minden dolgot, amit kérünk tőle, megkapunk azzal a bizonyossággal, amelyet a hit ad nekünk. Ez a mi győzelmünk: a hitünk!”

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír