A keresztény ember fájdalmat átélve nem ragaszkodik az érzéstelenítéshez, hanem abban a reményben éli meg, hogy Isten olyan örömet ad nekünk, amit senki nem vehet el tőlünk – állapította meg Ferenc pápa május 6-án reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisében.

A napi evangéliumi szakaszban (Jn 16,20–23a) Jézus kínszenvedése előtt figyelmezteti tanítványait, hogy szomorúak lesznek, de szomorúságuk majd örömre fordul. A szülő asszony példáját hozza föl nekik: „Az asszony is, amikor szül, szenved, mert eljött az órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra.” Remél a fájdalomban és ujjong az örömben. Így jelenik meg együtt életünkben az öröm és a remény, amikor gyötrelmeket élünk át, amikor gondjaink vannak, amikor szenvedünk. Ez nem jelent érzéstelenítést. A fájdalom fájdalom marad, de ha örömmel és reménnyel éljük meg, akkor gyümölcsöt terem. Az Úr e hasonlata segítségünkre kell, hogy legyen a nehézségekben, melyek gyakran súlyosak, gonoszak és még a hitünket is kikezdhetik… De az örömmel és a reménnyel tovább lépünk, mert a vihar után kiderül az ég, mint amikor az asszony világra hozza gyerekét. És Jézus azt mondja nekünk, hogy ez az öröm és remény tartós, nem múlik el.

Öröm és remény együtt járnak – hangoztatta a pápa, majd hozzátette: a remény nélküli öröm nem más, mint egyszerű szórakozás, múló vidámság. Az örömtelen remény nem remény, mert nem lép túl egy egészséges optimizmuson. Az öröm és a remény együtt járnak, és együtt érik el, hogy az egyház minden félelem nélkül felkiáltson, ahogyan a mai liturgiában halljuk: ujjongjon örömében. Formaságok nélkül, mert amikor nagyon erős az örömünk, akkor nincsenek formaságok, csak az ujjongás van.

Az Úr azt mondja nekünk, hogy lesznek problémáink az életben. Az öröm és remény nem holmi jelmezbál, hanem valami más. Az öröm erősíti a reményt, míg a remény az örömben bontakozik ki. Mi pedig így haladunk előre. Mindkét keresztény erény révén az egyház azt üzeni nekünk, hogy lépjünk ki önmagunkból. Az örvendező ember nem zárkózik önmagába. A remény elvisz és lehorgonyoz minket az ég partjain, tehát kiemel. Ki kell lépnünk önmagunkból az öröm és a remény segítségével – összegezte gondolatait Ferenc pápa.

Az emberi örömöt bármi elveheti tőlünk, akármilyen nehézség. Jézus azonban olyan örömöt akar ajándékozni nekünk, amit senki nem vehet el: tartós. Kitart még a legsötétebb pillanatokban is. Ez történik Urunk mennybemenetelekor is: a tanítványok, amikor az Úr elmegy és nem látják többé, az eget kémlelik és kissé szomorúak. De aztán az angyalok felébresztik őket. Lukács evangéliumából (vö. Lk 24,52) tudjuk, hogy a tanítványok „nagy örömmel visszatértek”, tudva, hogy emberi mivoltunk most először belépett a mennybe. Az élet és az Úr elérésének reménye örömmé válik az egész egyház számára. Kérjük az Úrtól a kegyelmet: adjon nekünk nagy örömet, mely a remény kifejeződése, egy erős reményé, amely örömmé válik az életünkben. Őrizze meg az Úr ezt az örömet és ezt a reményt, hogy senki ne vehesse el tőlünk – fohászkodott Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír