Péter apostol első levele (1Pét 1,3–9) a Krisztusban való hitről mint kimondhatatlan öröm forrásáról beszél, míg a Márk-evangélium híres története a gazdag ifjú szomorúságát említi, hiszen a „nagy vagyonáról nem tudott lemondani, és ezért elszomorodva, leverten távozott” (Mk 10,17–27).

A keresztények olyan férfiak és nők, akik az öröm emberei, akiknek öröm van a szívükben. Nincs keresztény öröm nélkül – állapította meg a Szentatya. Az ellenvetésre, hogy mégis sok ilyen embert látni, a pápa azt válaszolta: „Ők nem keresztények! Ezt mondják magukról, de valójában nem azok, mert hiányzik számukra valami.” A keresztény ember személyi igazolványa az öröm, az evangélium öröme, annak az öröme, hogy Jézus kiválasztott és megváltott bennünket, annak a reménynek az öröme, hogy Jézus vár bennünket, és hogy az öröm – ennek az életnek a keresztjeiben és szenvedéseiben – másképpen fejeződik ki, mint annak a biztonságában való öröm, hogy Jézus kísér bennünket és velünk van. A keresztény ember gyarapítja ezt az örömet az Istenbe vetett bizalma révén. Isten ugyanis mindig megemlékezik szövetségéről. A keresztény pedig a maga részéről tudja, hogy Isten szereti, kíséri őt, és várja. Ez az öröme.

A gazdag ifjú „nem tudta megnyitni a szívét, és a szomorúságot választotta, mert nagy vagyona volt. Ragaszkodott a javaihoz!” – figyelmeztetett Ferenc pápa. Pedig Jézus arra int bennünket, hogy nem szolgálhatunk egyszerre két úrnak: vagy szolgáljuk az Urat, vagy a gazdagságot szolgáljuk. A gazdagság nem rossz önmagában, ellenben a gazdagságot szolgálni, az már rossz dolog. És az a szegényke szomorúan távozott…! „Elkomorodott az arca, s leverten távozott” – ismételte meg az evangélium szavait a pápa. Amikor a plébániai közösségeinkben és intézményeinkben az emberek önmagukat kereszténynek mondják, és azok is akarnak lenni, de végül szomorúak maradnak, akkor ott valami nem megy. Segíteni kell őket, hogy rátaláljanak Krisztusra, hogy megszűnjön a szomorúságuk, hogy örömre leljenek az evangéliumban, hiszen az valóban az evangélium öröme – buzdított a Szentatya.

Ferenc pápa kitért az öröm és a meglepetés kapcsolatára. „A pozitív meglepetést a kinyilatkoztatás, Isten szeretete, a Szentlélek keltette érzelmek adják. A keresztény a meglepetések embere” – hangsúlyozta. A történet végén Jézus az apostoloknak megmagyarázza, hogy ennek az egyébként derék fiatalembernek nem sikerült követnie őt, mert ragaszkodott a vagyonához. Akkor ki üdvözülhet? – kérdik tőle az apostolok. Jézus ezt feleli: „Lehetetlen az embereknek, de nem Istennek!”

A keresztény öröm tehát az öröm meglepetése, hogy szabadulást nyertünk az e világi dolgokhoz való ragaszkodástól, amelyek elszakítanak bennünket Jézustól. A sok e világi dologtól valójában Isten ereje, a Szentlélek ereje ment meg minket – összegezte a Szentatya. Kérjük ma az Úrtól, adja meg nekünk, hogy tudjunk meglepődni rajta, a sokféle lelki örömön, mellyel békében tudunk élni a szívünkben megannyi nehézség közepette. Kérjük az Urat, védjen meg bennünket attól, hogy földi dolgokban keressük a boldogságot, melyek aztán szomorúvá tesznek, mert noha annyi mindent ígérnek, de végül nem adnak semmit. Jól jegyezzétek meg: a keresztények olyan férfiak és nők, akik az öröm emberei, akik az Úrban örvendeznek – zárta homíliáját Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír