A keresztények iránytűként a keresztre feszített Krisztust követik, nem egy meg nem testesült istent, hanem egy hús-vér Istent, aki magán viseli testvéreink sebeit – fogalmazott a pápa a Szent Márta-házban bemutatott március 2-i reggeli szentmisén.

A nagyböjt kezdetén újra felhangzik az erős hívás a megtérésre. A napi liturgia (Lk 9,22–25) ezt a buzdítást három dolog: az ember, az Isten és az út összefüggésébe helyezi. Az ember valósága az, hogy a jó és a rossz között döntsön: Isten szabadnak teremtett minket, miénk a választás, de nem hagy magunkra, kijelöli a jó útját a tízparancsolattal. Létezik ezen túl Isten valósága: a tanítványoknak nehéz volt megérteni Jézus keresztjének az útját, mert Isten a teljes emberi valóságot magára vette, a bűnt kivéve. Nincs Isten Krisztus nélkül. Egy isten Krisztus nélkül „meg nem testesült”, nem  valóságos isten.

Isten valósága az értünk, a mi megváltásunkért Krisztussá lett Isten. Amikor eltávolodunk ettől a valóságtól és Krisztus keresztjétől, az Úr sebeinek igazságától, eltávolodunk a szeretettől is, Isten szeretetétől, az üdvösségtől és elindulunk az ideologikus Isten felé vezető úton, azt mondva: „az nem Isten, aki eljött közénk és közel lépett hozzánk, hogy üdvözítsen minket és meghalt értünk” – mutatott rá a pápa.

A szentatya idézett  egy agnosztikus és egy hívő közötti párbeszédet, amely egy 20. századi francia írótól származik. A jó szándékú agnosztikus azt mondja a hívőnek: „Az a problémám, hogy nem értem, hogy lehet Krisztus Isten?!” A hívő így válaszolt: „Ez számomra nem probléma. A probléma az lett volna, ha Isten nem lett volna Krisztussá.” Ez Isten valósága: Isten Krisztussá lett, testté lett és ez az irgalmasság minden művének alapja. Testvéreink sebei Krisztus, Isten sebei, mert Isten Krisztussá lett. Ez a második valóság. Enélkül nem tudjuk megélni a nagyböjtöt. Meg kell térnünk, de nem egy elvont Istenhez, hanem a konkrét Istenhez, aki Krisztussá lett.

Végül létezik egy harmadik valóság, ami az út. Jézus azt mondja: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem!” (Lk 9,23) Az út valósága Krisztus valósága: követni Krisztust, megtenni az Atya akaratát, mint Jézus. Felvenni mindennap a keresztet és megtagadni önmagunkat, hogy Krisztust kövessük, hogy ne azt tegyük, amit mi akarunk, hanem azt, amit Jézus akar. Jézust kövessük. Ő azt mondja, hogy ezen az úton elveszítjük az életet, hogy aztán elnyerjük azt. Ez az élet folyamatos elvesztése, annak az elvesztése, amit én akarok, a kényelem elvesztése, hogy mindig Jézus útján legyek, aki mások szolgálatában állt és imádta Istent. Ez az igazi út – hívta fel a figyelmet Ferenc pápa. Az egyetlen biztos út a keresztre feszített Krisztus követése, a kereszt botránya. A három valóság: az emberé, Istené és az úté a keresztény ember iránytűje, amely segít, hogy ne tévedjünk el – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

 

Magyar Kurír