Ferenc pápa, mielőtt továbbutazott volna az Egyesült Államokba, szeptember 22-én, kedden (helyi idő szerint 11, magyar idő szerint 17 órakor) családokkal találkozott a Santiago de Cuba-i székesegyházban.

Ahogy ő nevezte, ez volt a „hab a tortán”, amely mintegy megkoronázta kubai látogatását. Hálát adott Istennek a meleg fogadtatásért, amelyben a kubaiak részesítették, akik között valóban családi körben érezhette magát. A család az emberiség iskolája, még ha nincsenek is tökéletes szülők, sem pedig tökéletes gyerekek – mondta beszédében a Szentatya, majd áldását adta minden várandós nőre, azt kérve tőlük, hogy tegyék kezüket a hasukra, ahol a kis élet növekszik méhükben.

János evangéliuma úgy mutatja be a kánai menyegzőt, mint Jézus első nyilvános működését; vagyis Jézus először egy családi ünnepen vett részt. Az esküvő sajátos momentum sokak életében. Az idősebbeknek, a szülőknek, nagyszülőknek ez az elvetett mag betakarítását jelenti. Örül a lelkük, hogy látják gyermekeiket felnőni, akik maguk is családot alapítanak. Egy pillanat alatt láthatóvá lesz, hogy érdemes volt harcolni. Kísérni, támogatni, ösztönözni gyermekeiket, hogy felépíthessék saját életüket, családot alapítsanak, nagy feladat a szülők számára. A fiatal pár pedig úszik a boldogságban, előttük a jövő, mindennek új otthon-, remény-„íze” van. Az esküvőkön mindig találkozik egymással a múlt, amit örököltünk és a jövő, amely előttünk áll. Emlékezet és reménység. Jézus pedig éppen egy házasságkötés alkalmával kezdi meg nyilvános működését: beleilleszkedik a magvetés és aratás, az álmok és útkeresések, erőfeszítések és vállalások, a fáradságos munka történetébe, amellyel felszántották a földet, hogy teremjen. Jézus egy családban, az otthon közösségében kezd el működni, és ma is jelen van családjainkban. Jézus szeret családban lenni – jelentette ki Ferenc pápa.

Emlékszem, az előző egyházmegyémben (Buenos Aires-i egyházmegye – a szerk.) sok család magyarázta nekem, hogy az egyetlen pillanat, amikor rendesen együtt lehettek, a vacsora volt, este, amikor hazajöttek a munkából és a kicsik befejezték a házi feladatukat – idézte föl emlékeit Ferenc pápa a kubai családokkal való találkozón. – A családi együttlét sajátos pillanata volt ez, amikor elmesélték egymásnak a napjukat, ki mit csinált, rendbe tették a lakást, a ruhákat, előkészítették a másnapi teendőket, a gyerekek veszekedtek… Ilyenkor az ember már fáradt, előfordul egy kis vita, veszekedés férj és feleség között, de nem kell félni! Én jobban félek azoktól a pároktól, akik állítólag még soha nem vitatkoztak, ez ritka nagyon – magyarázta a Szentatya, majd hozzátette: Jézus ezeket a pillanatokat választja ahhoz, hogy megmutassa nekünk Isten szeretetét. Belép otthonainkba, és segít felfedezni az otthonainkban és hétköznapi dolgainkban élő és működő Szentlelket. Otthon tanuljuk meg a testvériséget, a szolidaritást; azt, hogy ne legyünk erőszakosak. Otthon tanuljuk meg a befogadást, elsajátítva azt, hogy az életet áldásként értékeljük, és azt, hogy szükségünk van egymásra. Otthon tapasztaljuk meg a megbocsátást. Érdekes, hogy otthon nincs helye az álarcoknak, ott önmagunkat adjuk, és az a dolgunk, hogy a másik javát keressük.

Család nélkül, az otthon melege nélkül az élet üressé válik, hiányozni kezd az a háló, amelyik megtart a nehézségekben, táplálja a hétköznapi életet, és motivál a jólétért folytatott harcban. A család megóv két mai jelenségtől: a szétforgácsolódástól, vagyis a megosztottságtól, valamint az eltömegesedéstől. Mindkét esetben a személyek elszigetelődnek, könnyen manipulálható és irányítható egyénekké válnak. Azért vannak a világban megosztott, szétesett vagy eltömegesedett társadalmak, mert széttörtek a családi kötelékek. Ez pedig elszemélytelenedéshez vezet, ahhoz, hogy elfelejtjük, hogyan mondjuk: apa, anya, gyerek, nagypapa, nagymama… Elvész ezeknek a kapcsolatoknak az emlékezete, amelyek az alapot adják.

A család az emberiség iskolája, amelyben megtanulunk a másik szükségleteire figyelni. Amikor jó a családi életünk, önzéseink kicsik maradnak, de amikor nem élünk családi életet, akkor alakulnak ki azok a személyiségek, akiket így jellemezhetünk: „én, engem, nekem, velem, értem”. Ők teljesen énközpontúak, nem vesznek tudomást a szolidaritásról, a testvériségről, a közös munkáról, a szeretetről, a testvérek közti vitáról. Nem ismerik azt. A családot sújtó sok nehézség közepette ne feledkezzünk meg arról, hogy a családok nem problémát jelentenek, hanem mindenekelőtt lehetőséget, amelyet ápolnunk, óvnunk és kísérnünk kell – szorgalmazta a Szentatya.

Ma sokat beszélünk a jövőről; arról, hogy milyen világot akarunk átadni a gyerekeinknek. Az egyik lehetséges válasz az, hogy a családok világát akarjuk rájuk hagyni. Ez a legjobb örökség: persze nincs tökéletes család, nem léteznek tökéletes házastársak, szülők, gyermekek, vagy netán – sértődés ne essék – anyósok. Nincsenek. De ez nem akadálya annak, hogy ők adják a választ a holnapra. Isten a szeretetre ösztökél minket, és a szeretet mindig felvállalja azokat, akiket szeretünk. Ezért vegyük gondjainkba a családjainkat, a holnap igazi iskoláit, a szabadság valódi tereit, az emberiség igazi központjait.

A santiagói székesegyházban mondott beszéde végén Ferenc pápa az áldott állapotban lévő nőkhöz fordult. A szerdai általános audienciákon a Vatikánban sok állapotos nő kéri a Szentatya áldását a pocakjára mutatva. Most tehát minden nő, aki a reménnyel állapotos, mert a gyermek mindig reménység, érintse meg a hasát – kérte a pápa, majd áldását adta a jelenlévőkre, és mindazokra, akik a rádión vagy a tévén keresztül követték az eseményt. Kívánom, hogy egészségesen szülessenek, szépen növekedjenek, és jól tudjátok táplálni őket. Simogassátok meg a gyermekeket, akiket vártok!

Ferenc pápa zárásként szólt még az Eucharisztiáról, amelyen keresztül Jézus jelen van közöttünk, utalva az utolsó vacsorára. Emlékét tehát egy mindenki számára érthető és ismerős mozzanaton keresztül bízza ránk, amely a családi élet egyik konkrét pillanata, a vacsora. Az Oltáriszentség Jézus családjának vacsorája, amely a föld egyik sarkától a másikig összegyűjt mindenkit, hogy hallgassa Szavát és táplálkozzon Testével. A pápa emlékeztetett rá, hogy néhány nap múlva részt vesz a családok világtalálkozóján Philadelphiában, illetve kevesebb, mint egy hónap múlva kezdődik a püspöki szinódus, amely szintén a család témájával foglalkozik. Számítok imáitokra! – búcsúzott Ferenc pápa a kubai családoktól.

Fotó: Vatikáni Rádió

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír