Ferenc pápa hétfőn reggel hét órakor a Szent Márta ház kápolnájában megtartott szentmisén a gazdag ifjú jól ismert evangéliumi történetét kommentálta – tájékoztat a Vatikáni Rádió.

„Úgy kell bánni a gazdagsággal, hogy az a közjót szolgálja, ellenben az önző módon megélt gazdagság szomorúságot hoz, elveszi a reményt és mindenféle korrupciót, kicsit és nagyot teremt” - hangsúlyozta a Szentatya.

A Márk evangéliumában [Mk 10, 17-27] olvassuk az egyik legismertebb történetét, a gazdag ifjúét, aki lelkesedéssel telve keresi fel Jézust, mert követni akarja. Megvallja, hogy kora ifjúsága óta megtartja a parancsolatokat és Jézus megkedveli ezt az embert. Ám az ifjú lelkesedése eltűnik, amikor találkozik Jézus igényességével, azzal az „egyedül fontos dologgal”, ami hiányzik neki, vagyis hogy adja oda javait a szegényeknek és így kövesse őt. Hirtelen, egy ütésre eltűnik az ifjú öröme és reménye, mert sok vagyona volt, amiről nem akart lemondani.

„A gazdagsághoz tapadás a kezdete mindenféle korrupciónak – hangsúlyozta a pápa – akár személyes síkon, akár az üzleti életben, még a kicsi boltokban is, amikor az ember elcsen ötven dekát a helyes súlyból. Aztán ott van a politikai korrupció, a nevelésben is… De miért is? – tette fel a kérdést. Azért, mert akik saját hatalmukhoz és gazdagságukhoz ragaszkodnak, a paradicsomban hiszik magukat. Pedig be vannak zárva, nincs horizontjuk, látóhatáruk, nincs reményük. És végül mindent el kell engedniük”.

„A gazdagság birtoklásának van egy titka – magyarázta Ferenc pápa. A gazdagság ugyanis képes arra, hogy elcsábítson, megkísértsen és elhitesse velünk, hogy már most a földi paradicsomban élünk. Ezzel szemben ennek a földi paradicsomnak nincs látóhatára, hiszen hasonlóak azokhoz a gazdag lakónegyedekhez, amiket a hatvanas években láttam. Ott éltek a jómódúak, magas falakkal körülvéve, bezárva, hogy védekezzenek a tolvajok ellen”.

„Látóhatár nélkül élni pedig egy steril, terméketlen élet, remény nélküli élni, szomorú élet. Aki a gazdagsághoz tapad, az szomorú és terméketlen lesz. Azt mondom „gazdagsághoz tapadás”, pontosított a pápa, és nem azt, hogy „jól kezeli a vagyont”, aki a javaival a közjót, mindenki javát szolgálja. Ha az Úr ad belőle egy-egy személynek, akkor ezt azért teszi, hogy ő mindenki javára használja, és ne csak saját céljaira.

„A nagylelkűség nélküli gazdagság – sürgette Ferenc pápa – elhiteti velünk, hogy hatalmasok vagyunk, mint az Isten. És végül elveszik tőlünk a legfontosabbat, a reményt. Jézus azonban megmutatja, milyen helyes módon lehet élni a javak bőségét. Ez az első boldogság: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa”, vagyis kivetkőzni ebből a ragaszkodásból és megteremteni, hogy az Úrtól kapott javak a köz javáért legyenek. Ez az egyetlen megoldás. Kinyitni a kezet, megnyitni a szívet, kinyitni a horizontot. De ha neked be van zárva a kezed és a szíved, mint az az ember, aki patyolatba öltözött és pompás lakomákat rendezett, nem lesz horizontod, nem látsz meg másokat, akik szükségre szorulnak és úgy végzed, mint az a gazdag ifjú: távol az Istentől” – zárta hétfő reggel a szentmise homíliáját Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír

Köv