Mexikói látogatása utolsó napján, február 17-én a hírhedt nagyvárosban, az amerikai határ közvetlen közelében lévő Ciudad Juárezben mutatott be szentmisét a Szentatya. Felemelte szavát az erőszak, a kizsákmányolás, a kábítószer-kereskedelem ellen, megtérésre és az élet melletti kiállásra buzdított.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Ciudad Juárez a világ egyik legerőszakosabb városa, ahol az emberkereskedelem összefonódik a kábítószer-kereskedelemmel, ahol ezrek halnak meg, miközben megpróbálnak átjutni az Egyesült Államokba, El Pasóba. A pápa szavait a technológiának köszönhetően a kerítés túloldalán sok hívő követte, köztük amerikai püspökök is.

A szentmisét megelőzően a Szentatya elment a határon lévő nagy kereszthez, és ott csöndben imádkozott. A helyszínen migránsok cipői emlékeztetnek az átkelés közben meghaltakra. A pápa megáldotta a több ezer, összegyűlt hívőt és azt üzente nekik, hogy a falak és a kerítések eltűnnek Krisztusnak az emberek iránti szeretetében.

* * *

Ferenc pápa a szentmisén mondott homíliáját teljes egészében közöljük.

Isten dicsősége az ember élete, így mondta Szent Irenaeus a 2. században. Ez a kifejezés továbbra is ott visszhangzik az egyház szívében. Az Atya dicsősége gyermekeinek élete. Egy apa számára nincs nagyobb dicsőség, mint látni gyermekei kibontakozását; nincs nagyobb elégedettség, mely eltölthetné, mint látni, hogyan fejlődnek, növekszenek, bontakoznak. Erről tanúskodik az első olvasmány, melyet halottunk. Ninive egy nagyváros, mely önmagát elpusztítva élt, hiszen elnyomás és megalázás, erőszak és igazságtalanság uralkodott benne. Ennek a hatalmas városnak meg voltak számlálva a napjai, hiszen tartósan nem maradhatott fenn a benne keletkezett erőszak. És egyszer csak színre lép az Úr: megindítja Jónás szívét; színre lép az Úr: meghívja és elküldi követét. Jónás azért kap meghívást, hogy küldetést kapjon. Menj, mondja neki, mert „még negyven nap, és Ninive elpusztul” (Jón 3,4). Menj, segíts nekik megérteni, hogy ez az életmód, ahogyan egymással bánnak, ahogyan viselkednek, egyedül halálhoz és pusztuláshoz, szenvedéshez és elnyomáshoz vezet. Nyisd fel a szemüket, hogy lássák: nincs élet senki számára, se a király, se az alattvalók számára, sem a földek, sem a jószágok számára. Menj, és mondd meg nekik: annyira hozzászoktak a másik megalázásához, hogy elveszítették érzékenységüket a szenvedéssel szemben. Menj, és mondd meg nekik, hogy az igazságtalanság teljesen kiül az arcukra. Ezért megy oda Jónás. Isten azért küldi, hogy nyilvánvalóvá tegye előttük, mi történik, azért küldi, hogy kijózanítsa az önmagától megrészegült népet.

Ebben a szövegben az isteni irgalmasság misztériumával találkozunk. Az irgalmasság mindig elveti a gonoszságot, mert nagyon komolyan veszi az emberi lényt. Mindig számít minden ember jóságára, még ha az el is van altatva. Távol állva a megsemmisítéstől, melyet mi sokszor követelünk, vagy mi magunk akarunk megtenni, az irgalmasság minden szituáció közelébe kerül, belebocsátkozik, hogy átalakítsa belülről. Ez tehát az isteni irgalmasság misztériuma. Közel megy, megtérésre hív, bűnbánatra hív, a kár meglátására hív, melyet az ember minden szinten okoz. Az irgalmasság mindig belép a rosszba, hogy átalakítsa. Ez a mi Atyánknak, Istenünknek a misztériuma: elküldi Fiát, aki belebocsátkozik a rosszba, bűnné teszi magát, hogy átalakítsa a rosszat. Ez az irgalmasság!

A király meghallgatta [Isten hívását], a város lakói megmozdultak, a király parancsban hirdette ki a bűnbánatot. Isten irgalmassága belépett az ember szívébe, kinyilatkoztatta és nyilvánvalóvá tette azt, ami a mi bizonyosságunk és reményünk: mindig van lehetőség az újrakezdésre, időben vagyunk ahhoz, hogy lépjünk és változtassunk, hogy megváltozzunk és újratervezzünk, hogy változtassunk azon, ami mint népet tönkretesz minket, ami mint emberiséget lealacsonyít minket. Az irgalmasság arra bátorít minket, hogy nézzünk a jelenre, s bízzunk a minden ember szívében ott rejtőző egészségben és jóban. Isten irgalmassága a mi pajzsunk és várunk!

Jónás segíti az embereket, hogy lássanak és tudatosítsák helyzetüket. Hívása rögtön halló fülekre talál olyan férfiaknál és nőknél, akik képesek bűnbánatot tartani, akik képesek sírni. Sírni az igazságtalanság, sírni a megalázás, sírni az elnyomás miatt. A könnyek azok, amik képesek megnyitni az utat az átalakulás előtt, a könnyek képesek meglágyítani a szívet, a könnyek képesek megtisztítani az ember látását, és képesek észrevetetni vele az ördögi kört, melybe sok esetben süllyedt. A könnyek azok, amik képesek érzékennyé tenni a mások szenvedésével szemben különösen is megkeményített, elaltatott nézésünket és hozzáállásunkat. A könnyek azok, amik képesek szakításra bírni minket és megnyitni a megtérésre. Így történt Péterrel, miután megtagadta Jézust; sírt, és könnyei megnyitották a szívét.

Bárcsak erőteljesen felhangzana ez a szó közöttünk, ez a szó az a hang, amely kiált a pusztában, és megtérésre hív minket. Az idei évben, az irgalmasság évében és ezen a helyen veletek együtt esedezem az isteni irgalmasságért, veletek együtt akarom kérni a könnyek adományát, a megtérés adományát.

Itt, Ciudad Juárezben, és más határ menti övezetben is, sok ezer migráns halmozódott fel Közép-Amerikából és más országokból, de nem felejthetjük el azt a rengeteg mexikóit sem, akik szintén a „másik oldalra” igyekeznek átjutni. Ez az áthaladás, ez az út telis-tele van szörnyű visszaélésekkel: rabszolgasorba hajtják őket, elrabolják és bezárják őket, megkínozzák őket, sok testvérünk emberkereskedők markába kerül.

Nem tagadhatjuk azt a humanitárius válságot, amelyet az utóbbi években jelentett sok ezer ember elvándorlása, akár vonaton, akár autóúton, vagy akár gyalog is, száz kilométereket megtéve, hegyeken, sivatagokon, veszélyes utakon. Ez az emberi tragédia, melyet a kényszerű elvándorlás mutat, manapság globális jelenség. Ezt a válságot, melyet lehet számadatokkal mérni, mi nevekkel, élettörténetekkel, családokkal akarjuk mérni. Ők testvéreink, akik azért indulnak útnak, mert rákényszeríti őket a szegénység és az erőszak, a kábítószer-kereskedelem és a szervezett bűnözés. A törvényi kiskapukat kihasználva hálót feszítenek ki elébük, amely mindig a legszegényebbeket fogja be és pusztítja el. Nem elég, hogy a szegénységtől szenvednek, még az erőszaknak ezeket a formáit is mind el kell szenvedniük! Az igazságtalanság a fiatalok esetében a legnagyobb: mint „vágóállatokat” üldözik és fenyegetik meg őket, amikor megpróbálnak kitörni az erőszak spiráljából vagy a drog poklából. És mit mondjunk arról a számtalan nőről, akiktől jogtalanul elvették életüket!?

Kérjük Istenünktől a megtérés adományát, a könnyek adományát, kérjük tőle, hogy legyen nyitott a szívünk, mint a niniveieknek, az ő sok férfi és nő szenvedő arcából hozzánk érkező hívása előtt. Soha többé halált, se kizsákmányolást! Mindig van idő, hogy változtassunk, mindig van kiút, mindig van lehetőség, mindig van idő esedezni az Atya irgalmasságáért!

Miként Jónás idejében történt, most is a megtérésre szavazzunk, vannak jelek, amelyek megvilágítják az utat és üdvösséget hirdetnek. Tudom, hogy sok civil szervezet dolgozik a migránsok jogainak érdekében. Tudom azt is, hogy sok szerzetesnővér, szerzetes, pap és világ hívő elkötelezetten dolgozik az emberek segítéséért és életük védelméért. Az első vonalban vannak, sokszor saját életüket is kockára teszik. Életükkel az irgalmasság prófétái, az egyház megértő szíve és az emberekkel együtt járó lába ők, az egyházé, mely karjaival átöleli és támogatja őket.

Ez a megtérés ideje, az üdvösség ideje, az irgalmasság ideje. Ezért mondjuk sok arc szenvedésével együtt: „Könyörülj rajtunk, Istenünk, minthogy mérhetetlen a te jóságod és irgalmad, vétkünktől tisztíts meg minket… tiszta szívet teremts bennünk, Istenünk, új és erős lelket önts belénk” (vö Zsolt 50/51,3.4.12).

Most pedig szeretném üdvözölni innen azokat a szeretett testvéreinket, akik figyelemmel követnek minket a határ túloldalán, különösképpen azokat, akik az El Paso-i egyetem „Sun Bowl”-ként ismert stadionjában gyűltek egybe Mark Seitz püspök vezetésével. A technikának köszönhetően együtt imádkozhatunk, énekelhetünk és ünnepelhetjük az Atya irántunk tanúsított irgalmas szeretetét, és így semmilyen határ nem akadályozhatja meg az egymással való osztozást. Köszönet nektek, El Paso-i testvérek, amiért egyetlen családnak és ugyanazon keresztény közösségnek érezhetjük magunkat!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatikáni Rádi, ANSA, news.va

Magyar Kurír