Április 15-én az általános kihallgatás keretében Ferenc pápa folytatta a családról szóló katekézissorozatát. A Szentatya kiemelte, hogy a férfit és a nőt együtt teremtette Isten a maga képmására, és a köztük lévő különbözőség is teremtő tervének része, aminek szép megélésére kell törekednünk.

 

Ferenc pápa katekézisét teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai katekézisben a család témájának egyik központi szempontjával foglalkozunk, mégpedig azzal a nagy ajándékkal, amelyet Isten az emberiségnek adott a férfi és a nő megteremtésével, valamint a házasság szentségével. A mostani és a következő katekézis az isteni teremtés csúcsán álló férfi és nő közötti különbségről és egymást kiegészítő voltukról szól, az ezeket követő két katekézis pedig a házasság más témáit érintik.

Kezdjük azzal, hogy egy rövid megjegyzést fűzünk a Teremtés könyvében található első teremtéselbeszéléshez. Ott azt olvassuk, hogy a világmindenség és az élőlények megteremtése után Isten megteremtette mesterművét, vagyis az emberi lényt, akit saját képére alkotott: „Isten képmására teremtette, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,27) – mondja a Teremtés könyve.

Miként mindnyájan tudjuk, a nemek közötti különbözőség az élet számos megjelenési formájában, az élőlények széles skáláján jelen van, ám egyedül a férfi és a nő esetében hordja magán az istenképiséget és az Istenhez való hasonlóságot: a Szentírás szövege háromszor is megismétli két versen belül (26–27.): a férfi és a nő Isten képmásai, Istenhez hasonlók. Ez azt jelenti, hogy nemcsak önmagában a férfi Isten képmása, nemcsak önmagában a nő Isten képmása, hanem a férfi és a nő együttesen mint emberpár Isten képmásai. A férfi és a nő közötti különbség nem az egymással való szembeállításukat vagy egymásnak való alárendelését, hanem az egymással való közösségüket és az élet továbbadását szolgálja, mindig az istenképiség és az Istenhez való hasonlóságnak megfelelően.

A tapasztalat arra tanít minket, hogy az emberi lénynek a helyes önismerethez és a harmonikus fejlődéshez szüksége van a férfi és a nő közötti kölcsönösségre. Ha ez hiányzik, meglátszanak a következményei. Arra teremtettünk, hogy meghallgassuk és segítsük egymást. Kijelenthetjük, hogy ha a férfi és a nő nem gazdagítják egymást – gondolkodásban és tevékenységben, érzelmi téren és munkában, sőt a hitben is – e kapcsolaton belül, akkor azt sem fogják teljesen megérteni, mit jelent férfinak és nőnek lenni.

A mai modern kultúra új tereket, a szabadság új lehetőségeit és új mélységeket nyitott meg, hogy ezt a különbözőséget még gazdagabban megértsük. Ugyanakkor sok kétséget és nagy szkepticizmust is magával hozott. Például – teszem fel a kérdést – az úgynevezett genderelmélet nem annak a frusztrációnak és reményvesztettségnek is kifejeződése-e, amely a nemek közötti különbségek megszüntetésére törekszik, mert nem tud többé mit kezdeni velük? Bizony fennáll a veszély, hogy hátrafelé teszünk egy lépést! A különbségek eltörlése ugyanis nem megoldás, hanem maga a probléma. Kapcsolati nehézségeik megoldása érdekében a férfinak és a nőnek inkább többet kellene beszélgetniük egymással, jobban meg kellene hallgatniuk, alaposabban meg kellene ismerniük és mélyebben kellene szeretniük egymást. Tisztelettel kellene bánniuk és barátságosan kellene együttműködniük egymással.

Ezeken az emberi alapokon – Isten kegyelmének segítségével – lehetséges házassági kapcsolatot létesíteni és családot alapítani egész életre szólóan. A házassági és családi kötelék komoly dolog, és mindenki számára, nem csak a keresztényeknek az. Szeretném buzdítani az értelmiségieket, hogy ne tegyék zárójelbe ezt a témát, mintha másodlagos fontosságú lenne egy szabadabb és igazságosabb társadalom építése szempontjából.

Isten a férfi és nő szövetségére bízta a földet: e szövetség kudarca kiszikkasztja az érzelmek világát és elhomályosítja a remény égboltját. Ennek aggasztó jelei már látszanak. A sok közül két olyan pontot szeretnék kiemelni, amelyekre sürgősen figyelmet kell szentelnünk.

Az első: kétségtelen, hogy sokkal többet kell tennünk a nők érdekében, ha a férfi és a nő közötti kölcsönösséget szeretnénk megerősíteni. Nem csupán arra van szükség, hogy jobban meghallgassuk a nőket, hanem arra is, hogy szavuknak valódi súlya, elismert tekintélye legyen mind a társadalomban, mind az egyházban. Jézusnak a nőkhöz való evangéliumi hozzáállása – a miénknél kedvezőtlenebb körülmények között, amikor a nő ténylegesen másodrendű volt – erős fénnyel világít meg egy olyan utat, amely messzire visz, és amelyen alig tettünk meg eddig pár lépést. Még nem értettük meg egész mélységében, milyen dolgokat adhat nekünk és az egész társadalomnak a női géniusz: a nő más szemmel látja a dolgokat, és ez kiegészíti a férfiak gondolkodását. Ezen az úton pedig nagyobb kreativitással és merészséggel kell előrehaladnunk!

Második gondolatom ahhoz a témához kapcsolódik, hogy a férfi és nő Isten képmására teremtettek. Felteszem a kérdést: vajon az Istenbe vetett kollektív bizalom válsága – mely sokat árt nekünk, reménytelenséggel, hitetlenséggel és cinizmussal betegít meg bennünket – nem függ-e össze a férfi és nő közötti szövetség válságával? A Szentírásnak a földi paradicsomról és a bűnbeesésről szóló elbeszélése ugyanis éppen arra világít rá, hogy az Istennel való közösség tükröződik az emberpár közösségében, a mennyei Atyába vetett bizalom elvesztése pedig megoszláshoz és ellentéthez vezet a férfi és a nő között.

Ebből látszik, milyen nagy az egyháznak, minden hívőnek és mindenekelőtt minden hívő családnak a felelőssége, hogy újra felfedezzük Isten teremtő tervének szépségét, amely a férfi és a nő közötti szövetségbe is belevési Isten képmását. A föld megtelik harmóniával és bizalommal, amikor a férfi és a nő közötti szövetséget jól élik meg. Ha pedig a férfi és a nő együttesen törekednek az egymással és az Istennel való szövetség szép megélésére, kétségtelenül el is érik. Jézus kifejezetten bátorít minket arra, hogy tegyünk tanúságot erről a szépségről, az istenképiségről.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóosztály

Fotó: News.va

Magyar Kurír