Március 28-án, húsvéthétfőn Ferenc pápa határozott szavakkal ítélte el az előző napi pakisztáni merényletet, biztonságot kért a vallási kisebbségeknek, és arra biztatott minden hívőt, hogy életünk legnehezebb életszakaszait is próbáljuk a feltámadás fényében látni.

Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma, húsvéthétfőn, melyet az „angyal hétfőjének” is neveznek, még tele van szívünk a húsvét örömével. A nagyböjt ideje, a bűnbánat és a megtérés időszaka után, melyet az egyház különös intenzitással élt meg az irgalmasság szentévében, és a szent három nap szertartásai után ma is megállunk Jézus üres sírja előtt, s ámulattal és hálával elmélkedünk az Úr feltámadásának nagy misztériumáról.

Az élet legyőzte a halált. Az irgalmasság és a szeretet győzött a bűn felett! Hitre és reményre van szükség, hogy megnyíljunk erre az új és csodálatos horizont felé. Jól tudjuk, hogy a hit és a remény Isten ajándéka, és kérnünk kell: „Uram, add nekem a hitet, add nekem a reményt! Nagy szükségünk van rá!” Engedjük, hogy teljesen eltöltsenek bennünket azok az érzések, amelyek felhangzanak a húsvéti szekvenciában: „Igen, biztosak vagyunk benne: Az Úr valóban feltámadt!” Az Úr feltámadt közöttünk! Ez az igazság kitörölhetetlenül rányomta bélyegét az apostolok életére, akik a feltámadás után újra azt érezték, hogy követniük kell mesterüket, és a Szentlélekkel eltelve félelem nélkül elindultak, hogy mindenkinek hirdessék, amit szemükkel láttak és személyesen megtapasztaltak.

A mostani jubileumi esztendőben újra fel kell fedeznünk és különös intenzitással be kell fogadnunk a feltámadás vigasztaló örömhírét: „Krisztus, az én reményem, feltámadt!” Ha Krisztust az Atya feltámasztotta, akkor új szemmel és új szívvel nézhetjük életünk minden eseményét, még a legkedvezőtlenebbeket is. A sötétség, a kudarc, de még a bűn pillanatai is átalakulhatnak, és új utat hirdethetnek. Amikor elértük nyomorúságunk és gyengeségünk legmélyét, a feltámadt Krisztus erőt ad ahhoz, hogy felkeljünk. Ha rábízzuk magunkat, az ő kegyelme megment! A megfeszített és feltámadt Úr az irgalmasság legteljesebb kinyilvánulása, amely jelen van és működik a történelemben. Ez tehát a húsvéti örömhír, amely ma is elhangzik, és hallani fogjuk az egész húsvéti időben, pünkösdig.

Jézus szenvedéstörténetének és feltámadásának csendes tanúja volt Mária. Ott állt a kereszt alatt: nem tört össze fájdalmának súlya alatt, hanem megerősítette a hite. Meggyötört anyai szívében mindig égve maradt a remény lángja. Kérjük, segítsen, hogy mi is teljesen be tudjuk fogadni a feltámadás húsvéti örömhírét, s hogy át tudjuk ültetni azt mindennapi életünk konkrét körülményei közé.

Szűz Mária adja meg nekünk azt a hívő bizonyosságot, hogy életutunk minden megszenvedett lépése, a húsvét fényével megvilágítva, áldássá és örömmé válik számunkra és mások számára, különösen azoknak, akik az önzés és a közöny miatt szenvednek.

Szólítsuk meg tehát hittel és áhítattal Máriát a Mennynek királyné asszonya kezdetű imádsággal, amely az úrangyalát helyettesíti az egész húsvéti időben.

A szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Tegnap Közép-Pakisztánban a szent húsvétot vérbe borította egy gyalázatos merénylet, amely számos ártatlan embert mészárolt le, nagyrészt a keresztény kisebbség családjait – főleg nőket és gyermekeket –, akik egy közparkban gyűltek össze, hogy a húsvétot örömben megünnepeljék. Szeretném kifejezni közelségemet mindazokhoz, akiket ez az aljas és esztelen bűntény sújtott, és azt kérem, imádkozzunk az Úrhoz a sok áldozatért és szeretteikért. Felhívom annak a nemzetnek a világi hatóságait és társadalmának minden tagját, hogy mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy visszaadják a biztonságot és a nyugalmat a népnek, különösen a legsérülékenyebb vallási kisebbségeknek. Még egyszer megismétlem, hogy az erőszak és a gyilkos gyűlölet csak fájdalomhoz és pusztításhoz vezet; a tisztelet és a testvériség az egyetlen út a béke eléréséhez. Az Úr húsvétja indítson minket még erősebben imára Istenhez, hogy megfékeződjék az erőszakosak keze, mely rettegést és halált vet, és szeretet, igazságosság és megbékélés uralkodhasson a világon. Imádkozzunk mindazokért, akik meghaltak ebben a merényletben, aztán a családtagokért, annak a nemzetnek a keresztény és etnikai kisebbségeiért!

Üdvöz légy, Mária…

A ma is tartó húsvéti hangulatban szívből köszöntelek mindannyiatokat, Olaszországból és a világ különböző részeiből érkezett zarándokok, akik azért jöttetek, hogy részt vegyetek ezen a közös imádságon. Mindig emlékezzetek a liturgiának arra a szép kifejezésére: „Krisztus, az én reményem, feltámadt!” Ismételjük meg háromszor közösen: „Krisztus, az én reményem, feltámadt!” „Krisztus, az én reményem, feltámadt!” „Krisztus, az én reményem, feltámadt!”

Kívánom mindannyiatoknak, hogy örömben és lelki békében töltse ezt a hetet, amelyen végighúzódik Krisztus feltámadásának öröme. Hogy mélyebben átélhessük ezt az időszakot, hasznunkra lesz, ha mindennap elolvasunk egy evangéliumi szakaszt, amelyben a feltámadás eseményéről van szó. Csak öt percet szánjuk rá, nem többet, hogy elolvassunk egy szakaszt az evangéliumból. Ezt ne felejtsétek el!

Szép és áldott húsvétot kívánok mindenkinek! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatikáni Rádió olasz nyelvű szerkesztősége

Magyar Kurír