Ferenc pápa március 21-én, szombaton délután Nápoly székesegyházában papokkal és szerzetesekkel találkozott, miután lerótta tiszteletét a város híres patrónusa, Szent Januáriusz vérereklyéje előtt. A Vatikáni Rádió tájékoztat.

A papi hivatás öröm. Hagyjunk időt a Jézussal való találkozásra

Ferenc pápát a székesegyházban a nápolyi érsek, Crescenzio Sepe bíboros köszöntötte, majd a papság nevében két kérdést tettek föl a Szentatyának. Az első a papi hivatásra, a második a szerzetesi életre vonatkozott.

„Egyetértek veletek abban, hogy papnak lenni öröm” – kezdte beszédét a pápa. Újra és újra meglepetéssel tölt el minket az Úr hívása, hogy kövessük őt, vele legyünk és elvigyük az emberekhez a szavát, bocsánatát. Tényleg nagyszerű dolog történt velünk, az Úr kegyelme az, amely mindennap megújít minket – hangsúlyozta.

Ferenc pápa ezután arról szólt, hogy Nápolyban egy papnak sok kihívással kell szembenéznie a hívek ellátása során, mégsem szabad hagynia, hogy a mindennapok teljesen felőröljék. Fontos, hogy a papok időt szakítsanak a szentségimádásra, a Jézussal való találkozásra. És ha Jézus előtt állva kicsit kényelmetlenül érzik magukat, annál jobb! Éppen az imában mutatkozik ugyanis meg, hogy jó úton járunk-e, hogy jó munkások vagyunk, vagy hivatalnokká váltunk. Ekkor jövünk rá arra, hogy nyitott „csatornák” vagyunk-e, akiken keresztül áramlik az Úr szeretete és kegyelme, vagy pedig önmagunk körül forgunk és végül „képernyőkké” válunk, akik nem segítik az Úrral való találkozást.


A testvéri közösség megtartó ereje. Egység a különbözőségben

A papi hivatás másik szépsége a testvériség, az összetartozás élménye; az, hogy nem egyedül követjük az Urat, hanem együtt: ki-ki a maga adottságaival, személyiségével, de szeretetközösségben, testvérként. Ez sem könnyű, hiszen a mai, szubjektivista kultúra az egyént dicsőíti, egész a bálványozásig menően. Ehhez jön még némi lelkipásztori individualizmus, mely azzal a kísértéssel jár, hogy önállóan haladjunk előre, vagy egy kis csapattal, akik ugyanúgy gondolkodnak, ahogy mi. Ezzel szemben tudjuk: hivatásunk az, hogy a Krisztussal való közösséget a papságban éljük meg, a püspök mellett. Lehetnek, sőt kell is, hogy legyenek a helynek és a kornak megfelelő konkrét formák, de a lelkipásztori és a missziós útkeresést közösségben, alázatosan és testvéries magatartással kell végezni – figyelmeztetett a pápa.

Együtt zarándokolni Isten népével. Keresztény életre nevelni a gyermekeket

Ne feledkezzünk meg arról sem, milyen szép hivatás elkísérni Isten népét. Nápolyban az egyházmegyei közösség néhány éve elkötelezte magát a hit újra felfedezésére, hogy ezáltal is segítse a lakosság felemelkedését. A Szentatya arra buzdítja a papokat, hogy tárják ki a kapukat, induljanak és menjenek el a családokhoz, a betegekhez, a fiatalokhoz, az idősekhez. Keressék fel őket lakhelyükön, támogassák őket, álljanak mellettük, hogy együtt ünnepeljék velük az élet liturgiáját. Örömteli dolog elkísérni a családokat a gyermekvállalás és a gyermeknevelés kihívásaiban. Ne feledjük, hogy a gyermekek mutatják meg, mennyire egészséges egy társadalom. Nem szabad elkényeztetni a gyerekeket, de szeretni kell őket! A papoknak pedig az a feladatuk, hogy a családok mellett álljanak, hogy így a gyermekek a keresztény nevelést kapjanak.


A szerzetesi élet örömei legyenek túlsúlyban, ne a problémák

A szerzetesekhez szólva a pápa megállapította: a megszentelt életnek vannak napos és árnyékos oldalai. Mindig fennáll a kísértés, hogy az árnyékos oldalt emeljük ki és ne a naposat. Ez viszont azzal jár, hogy visszahúzódunk önmagunkba, folyton panaszkodunk, és mindig másokat vádolunk. Ehelyett – különösen most, a megszentelt élet évében – hagyjuk, hogy felülemelkedjen bennünk és közösségeinkben a szerzetesi hivatás szépsége, és valóban igaz legyen: ahol szerzetesek vannak, ott öröm van – utalt a pápa a szerzetesekhez írt levelére.

„Milyen a hangulat a közösségeitekben? Megvan ez a hála, ez az isteni öröm, mely eltölti szíveteket? Ha ez megvan, akkor válik valóra kívánságom, hogy ne legyenek köztetek szomorú arcok, rosszkedvű és elégedetlen emberek, hiszen a szomorú Krisztus-követés, szomorú egy Krisztus-követés” – figyelmeztett Ferenc pápa.

Tanúskodni a megszentelt élet ajándékáról az egyháznak és a világnak

„Kedves szerzetesek és szerzetesnők! Azt kívánom, hogy tegyetek tanúságot alázattal és egyszerűen arról, hogy a megszentelt élet értékes ajándék az egyház és az egész világ számára. Vigyétek el Krisztust a város minden sarkába! Karizmátoknak megfelelően a szemlélődő és az apostoli életben egyaránt járuljatok hozzá az egyház evangelizáló küldetéséhez és Isten népének épüléséhez, egységben, életszentségben és szeretetben” – mondta végül a nápolyi székesegyházban Ferenc pápa, majd így zárta beszédét: „És kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem!”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Famiglia Cristiana

Magyar Kurír