A paraguayi fiatalokkal való találkozással zárult a Szentatya latin-amerikai apostoli látogatása július 12-én délután. Az eseményre Asunciónban, a Paraguay folyó partján került sor – tájékoztat a Vatikáni Rádió.

Az elnöki palotától mintegy öt kilométerre fekvő Costanera nevű területen több százezer fiatal várta a pápát. Az ifjúsági világnapok hangulatát idéző találkozót énekekkel, táncokkal nyitották meg, majd egy fiú és egy lány tanúságtétele hangzott el. Liz súlyosan beteg édesanyját és nagymamáját ápolja, Manuelnek pedig szegénység, rossz bánásmód, magára hagyatottság jutott osztályrészül. Orlando, aki Máté evangéliumából olvasott fel egy részletet (Mt 5,1–12), arra kérte a pápát, hogy imádkozzon a szabadságért.

A Szentatya félretette előre megírt beszédét, és rögtönzött szavakkal fordult a fiatalok felé: a szabadság Isten ajándéka, de ahhoz, hogy befogadhassuk, szabad szívvel kell rendelkeznünk. Arra buzdított, szívünk legyen szabad az olyan kötelékektől, mint a kizsákmányolás, a létfenntartáshoz szükséges eszközök hiánya, a kábítószer-függőség, a szomorúság. Mindezek megfosztanak bennünket szabadságunktól. A szabadság ugyanis azt jelenti, hogy szabad szívvel elmondhatjuk, amit gondolunk és érzünk, és aszerint cselekedhetünk. Ferenc pápa arra kérte a fiatalokat, imádkozzanak az Úrhoz a szabad szív ajándékáért, hogy szívük ne váljon a hamis szabadság, a káros szenvedélyek, a világ ámításainak rabszolgájává.

Liz tanúságtétele arra tanít, ne legyünk Poncius Pilátusok, ne mossuk kezeinket! Édesanyját és nagymamáját elhelyezhette volna idősek otthonában is, ehelyett szeretetből szolgálójukká vált huszonöt évesen. A negyedik parancsolatot követte: „Tiszteld apádat és anyádat!” Liz rendkívül magas fokon gyakorolja a szeretetet – mutatott rá Ferenc pápa. – Manuelnek szintén nem könnyű a sorsa: kihasználták, rosszul bántak vele, magára hagyták. Ahelyett, hogy bosszút állt volna életéért, dolgozni ment.

A pápa imát mondott minden nehéz helyzetben élő gyermekért, majd a következőket ajánlotta a fiatalok figyelmébe: a szív szabadsága, szolgálat, szolidaritás, remény, munka, küzdelem az életért.

A kétségbeesés sok fiatalt bűnözésre ösztönöz. Az egyház közel áll ezekhez a fiatalokhoz, és szeretettel kíván segíteni rajtuk – hangsúlyozta a Szentatya.

Liz és Manuel a reményt, az erőt Jézusból, Istenből merítették. Szükségünk van reménnyel és erővel teli fiatalokra, akik nem gyengék, nem fáradtan és unatkozva élnek. Azok a fiatalok erősek és reményteliek, akik ismerik Jézust, és szabad a szívük. Ehhez áldozatot kell hozni, az árral szemben kell haladni, mint ahogy a nyolc boldogság tanítja, amely Isten ránk vonatkozó tervét foglalja össze. A lélekben szegények értik meg a szegényeket, a szomorkodók tudják segíteni a szomorkodókat. Hallassátok hangotokat, de ne tegyetek semmit tönkre! – kérte Ferenc pápa.

Majd elmesélte, hogy amikor utoljára arra szólította fel a fiatalokat, hogy csapjanak zajt, hallassák hangjukat, egy pap Rómában ezt mondta neki: „Ön azt tanácsolja a fiataloknak, hogy csapjanak zajt, felfordulást, utána pedig nekünk kell rendet teremtenünk.” Ezért a pápa most ezt tanácsolta a fiataloknak: „Továbbra is hallassátok a hangotokat, de segítsetek utána rendet teremteni, és ne tegyetek semmit tönkre!”

Ferenc pápa végül Jézushoz imádkozott azokért a fiúkért és lányokért, akik nem tudják, hogy Jézus az erősségük, akik félnek élni, álmodni, boldognak lenni: „Jézusunk, taníts meg minket nagy és szép dolgokat álmodni, amelyek tágra nyitják szívünket. Adj nekünk erőt, szabad szívet, szeretetet, és taníts meg minket szolgálni.”

* * *

Ferenc pápa előre megírt beszédében, melyet nem mondott el, de átadott a szervezőknek, két kulcsfontosságú témát elemzett: a barátság és a lelkigyakorlatok témáját.

A barátok. A barátság az egyik legnagyobb ajándék, amelyet egy fiatal birtokolhat és felkínálhat. Milyen nehéz barátok nélkül élni! Az egyik legszebb dolog, amit Jézus mondott: „Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam.” (Jn 15,15) A keresztények egyik legnagyobb titka abban gyökerezik, hogy Jézus barátai. Amikor szeretünk valakit, akkor mellette állunk, gondozzuk, segítünk neki, nem hagyjuk magára. Így viselkedik Jézus velünk: soha nem hagy magunkra. A barátok támogatják, elkísérik, védelmezik egymást. Ezt teszi velünk az Úr.

A lelkigyakorlatok. Szent Ignác híres elmélkedése a két zászlóról, a kegyelem és a kárhozat lobogójáról, a jó és a rossz küzdelméről: a zászló egyik oldala az ördögé, a másik Krisztusé. Egy kicsit olyan ez, mintha két csapat állna szemben egymással két különböző mezben, és azt kérdeznék tőlünk: melyikben szeretnénk játszani?

Kivel akarsz játszani az életben? Szent Ignác szerint az ördög, hogy játékosokat toborozzon, gazdagságot, dicsőséget, hatalmat ígér. Jézus ezzel szemben nem kínál nekünk sztárokéhoz hasonló életet, hírnevet, hanem éppen ellenkezőleg: egy csapatban játszani Vele felhívás az alázatra, a szeretetre, testvéreink szolgálatára. Jézus nem hazudik nekünk, komolyan vesz minket.

A Biblia az ördögöt a hazugság atyjának nevezi. Az ördög: szélhámos. Ígérget, de nem ad semmit, nem tartja meg ígéreteit. Rossz adós. Sokat beszél, sokat ígér, és nem tesz semmit. Nagy szélhámos, mert amit felkínál, az mind a megosztottság gyümölcse. Szerinte csak úgy érhetjük el célunkat, ha letapossuk társainkat. Minden a látszaton alapul. Elhiteti veled, hogy annyit érsz, amennyit birtokolsz.

Jézus ezzel szemben látszólag nem ígér rendkívüli dolgokat. Nem mondja, hogy a boldogság a gazdagságban, a hatalomban, a gőgben van. Éppen ellenkezőleg, egy másik utat mutat meg. Vezetőedzőként azt mondja játékosainak: boldogok a lelki szegények, boldogok, akik sírnak, boldogok a szelídek, azok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, az irgalmasak, a tiszta szívűek, a békességesek, akiket az igazságért üldöznek. És így fejezi be szavait: örvendjetek mindezért (vö. Mt 5,1–12).

Miért? Mert Jézus nem hazudik nekünk. Megmutat egy utat, amely élet és igazság. Ő maga ennek a bizonyítéka. Ez az ő stílusa, így éli életét, a barátságot, az Atyával való kapcsolatot. És meghív minket, hogy érezzük magunkat szeretett gyermekeinek.

Jézus nem árul zsákbamacskát. Tudja, hogy az igazi boldogságot, amely betölti szívünket, nem a drága ruhákban, cipőkben találjuk meg, boldogságunk nem egy bizonyos divatos márkától függ. Az igazi boldogság abban áll, hogy érzékenyek vagyunk mások iránt, együtt sírunk a sírókkal, közel állunk a szomorúakhoz, segítünk nekik, átöleljük őket. Aki nem tud sírni, aki nem tud nevetni, az nem tud élni. Ebben a versengéssel, irigységgel, agresszivitással teli világban az igazi boldogság abból fakad, hogy megtanulunk türelmesnek lenni, másokat tisztelni, senki felett sem ítélkezünk. Aki dühbe jön, az veszít, tartja a közmondás. Ne engedjétek át szíveteket a haragnak, a neheztelésnek! Boldogok az irgalmas szívűek.

Boldogok, akik képesek átérezni a másik helyzetét, képesek a megbocsátásra. Mindnyájan megtapasztaltuk, milyen az, amikor valaki megbocsátott nekünk. Olyan az, mint új életre kelni. Boldogok, akik új élet, új lehetőségek hordozói. Mindnyájan ezrével követünk el hibákat, tévedéseket. Boldogok, akik képesek segíteni másoknak hibáik, tévedéseik leküzdésében. Ők az igaz barátok, akik senkit sem hagynak sorsára. Ők a tiszta szívűek, akik túllátnak a jelen ellentmondásosságán, és leküzdik a nehézségeket. Boldogok, akik a jót látják másokban.

Tiszteletre méltó Chikitunga, Isten szolgálója (1925–1959 között élt paraguayi sarutlan kármelita nővér) példája azt mutatja, hogy a nyolc boldogság útja a teljesség útja; lehetséges, valós út. A boldogok, hitvallók barátaink, akik már befejezték játékukat ezen a pályán, de nélkülözhetetlen játékosok, akikre példaként kell tekintenünk. Ők bizonyítják, hogy Jézus „nem árul zsákbamacskát”, a teljességet kínálja fel. Mindenekelőtt azonban ajánlata igazi barátságra szól, amelyre mindnyájunknak szükségünk van.

Ez a barátság nem arra szól, hogy magunkba zárkózunk, hanem arról, hogy „pályára lépünk”, hogy újabb barátokra teszünk szert, hogy „ragályossá tesszük” a világban Jézus barátságát: a munkahelyen, az iskolában, szórakozás közben; WhatsApp, Facebook vagy Twitter használatával; amikor táncolni mentek, vagy egy üdítőt isztok, ha futballmeccset játszotok. Nem zsákbamacskát árulva, hanem kitartással. Az a tudat ad kitartást, hogy boldogok vagyunk, mert van egy Mennyei Atyánk.

Szöveg és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír