Ferenc pápa június 6-án, szombaton este negyed hétkor a Szarajevó peremén fekvő Szent II. János Pálról nevezett ifjúsági központban ötezer boszniai fiatallal találkozott. A Vatikáni Rádió híradása.

Az ifjúsági központot II. János Pál pápa javaslatára kezdték építeni, és rögtön a háború után használni kezdték, noha teljes egészében még ma sincs kész, hiszen mindig új épülettel gazdagodik. A központ találkozási helyet kínál bármely felekezethez és etnikumhoz tartozó fiataloknak egymás megismerésére, közös programokra, képzésre és önkéntes munkára, ugyanakkor lelkipásztori központ a katolikus fiatalok számára.

Az aulában ezer, kint pedig újabb négyezer fiatal várt a pápára, akit a „Papa, mi te volimo” (Szentatya, szeretünk téged) kiáltással fogadtak. Ferenc pápa a fiatalok képviselőjének átnyújtotta az előre megírt és horvát nyelvre lefordított beszédet, majd szabadon válaszolt a fiatalok kérdésire. Az átnyújtott hivatalos beszédének a szövege:

„Kedves fiatalok, nagyon vágytam erre a Bosznia-Hercegovina és a szomszédos országok fiataljaival való találkozóra. Mindenkit szívélyesen köszöntök. Itt vagyunk ebben a Szent II. János Pálnak szentelt központban és én nem tudom elfelejteni, mennyi mindent tett ő a fiatalokért, amikor találkozott velük és bátorította őket a világ minden részén. Az ő közbenjárására biztatlak benneteket, és bátorítom mindazon kezdeményezéseket, melyeket a katolikus egyház elindított az országaitokban, hogy tanúságot tegyenek közelségéről és a fiatalok iránti bizalmáról. Mi mindnyájan együtt haladunk előre!

Ismerem szívetek kétségeit és reményeit. Ezekről beszélt Marko Semren püspök, valamint Darko és Nadežda képviselőitek is szóltak róla. Mindenekelőtt osztozom abban a kívánságban, hogy biztosítva legyen számotokra egy méltó jövő reális távlata ebben az országban, elkerülve így a külföldre kivándorlás szomorú jelenségét. Ebben a tekintetben a hatóságok hivatása, hogy alkalmas és bátor stratégiát dolgozzanak ki, hogy segítsék a fiatalokat jogos várakozásaik megvalósításában; ily módon képesek lesznek ténylegesen hozzájárulni országuk építéséhez és gazdagításához. Az egyház, a maga részéről hozzájárulhat ehhez megfelelő lelkipásztori tervekkel, melyek a fiatalság polgári és erkölcsi tudatának a formálására irányulnak, így segítve őket, hogy a társadalmi élet főszereplői legyenek. Már folyamatban van az egyház ilyen jellegű elkötelezettsége, különösen a katolikus iskolák értékes szolgálatán keresztül, melyek joggal nyitottak nemcsak a katolikus diákok előtt, hanem más felekezetű keresztények és más vallások fiataljai előtt. Mindazonáltal az egyház érezze a hivatását, mind többre vállalkozzon az evangéliumból kiindulva és a Szentlélek ösztönzésére, hogy átalakítsa a társadalmat és az egyházat magát.

Titeket is illet, fiatalok az a döntő feladat, hogy szembesüljetek korunk kihívásaival, melyek minden bizonnyal anyagi kihívások, de mindenekelőtt az emberről alkotott felfogást illetik. Ugyanis az anyagi természetű problémákkal együtt, mint a munkahely és következésképpen a jövő bizonytalansága, észleljük a morális értékek válságát és az élet értelmének elvesztését is. Ezzel a válságos helyzettel szemben van, aki enged a menekülés, a szökés, az önző magába zárkózás kísértésének, az italba és kábítószerbe, a gyűlöletet és erőszakot prédikáló ideológiákba való menekülésnek. Ismerem ezeket a jelenségeket, mert sajnos jelen vannak Buenos Airesben is, ahonnét jövök. Ezért arra bátorítalak benneteket, ne engedjétek, hogy a nehézségek legyőzzenek benneteket, hanem félelem nélkül kerekedjen felül a bátorság, mely emberi és keresztény létetekből fakad, hogy egy igazabb, testvéribb, befogadóbb és békésebb társadalom ivadékai vagytok. Ti fiatalok, Krisztussal együtt vagytok az egyház és a társadalom ereje. Ha engeditek, hogy ő alakítson benneteket, ha megnyíltok a vele való párbeszédnek az imádságban, az evangélium olvasásával és a szemlélődéssel, akkor a remény prófétái és tanúi lesztek.

Erre a küldetésre kaptatok meghívást: mentsétek meg a reménységet, melyre magának az életre nyitott személynek a valósága ösztönöz; a reményt, melyet a jelen nehézségek legyőzésére kaptatok, hogy előkészítsétek a jövő számára a jelenleginél méltóbb társadalmi és emberi légkört; a reménységet, hogy testvéribb, igazabb, békésebb, őszintébb és emberhez méltóbb módon éljetek. Kívánom nektek, legyen mind tudatosabb bennetek, hogy ennek a földnek a fiai vagytok, amely nemzett benneteket és arra kér titeket, hogy szeressétek és építsétek, hogy gyarapodjon lelkileg és közösségileg, ötleteitek és tevékenységetek nélkülözhetetlen hozzájárulása révén is. Ahhoz, hogy legyőzzétek a pesszimizmus minden nyomát, bátorságra van szükségetek, hogy örömmel és készséggel adjátok magatokat egy olyan befogadó társadalom építésére – tekintetbe véve a különbözőségeket –, mely a szeretet civilizációja felé irányul. Ennek az életstílusnak egy nagy tanúja a tiétek, Boldog Ivan Merz, akit Szent II. János Pál pápa avatott boldoggá Banja Lukában. Legyen mindig oltalmazótok és példaképetek!

A keresztény hit azt tanítja, hogy hivatásunk az örök életre szól, hogy legyünk Isten gyermekei és testvérek Krisztusban, továbbá hogy a testvériség megteremtői legyünk Krisztus iránti szeretetből. Örülök az ökumenikus és vallásközi párbeszédnek, melyet ti katolikus és ortodox fiatalok elkezdtetek, a muzulmán fiatalok bevonásával is. Ebben a fontos tevékenységben jelentős szerepet játszik ez a Szent II. János Pál Ifjúsági Központ, az egymás megismerésére és a szolidaritásra buzdító kezdeményezéseivel, hogy kiálljon a békés együttélés, a különféle etnikumhoz és felekezethez tartozás mellett. Bátorítalak benneteket, hogy bizalommal folytassátok ezt a művet, elköteleződve a közös programokban, a közelség, a szegények valamint a rászorulók iránti segítség konkrét gesztusaival.

Kedves fiatalok, ünneplő jelenlétetek, az igazság és a nemes eszmék iránti szomjúságtok mind a reménység jelei! A fiatalság nem passzivitás, hanem merész bátorság fontos célkitűzések elérésére, bármibe is kerül; nem szemet hunyás a nehézségek előtt, hanem a kompromisszumok és a középszerűség elutasítása; nem menekülés vagy szökés, hanem a mindenkivel, főként a leggyengébbekkel való szolidaritás vállalása. Az egyház számít rátok és akar rátok számítani, akik nagylelkűek vagytok, lendületre és a legnemesebb áldozatra képesek. Éppen ezért a papjaitokkal együtt én is kérem, hogy ne szigetelődjetek el, hanem legyetek mindig egyek egymás között, hogy örömötök leljétek a testvériség szépségében és legyetek mind hatékonyabbak a cselekedeteitekben.

Arról, ahogy ti szeretni tudtok és ahogyan mind elköteleződtök, a többiek megláthatják azt, hogy keresztények vagytok: Bosznia-Hercegovina fiataljai! Félelem nélkül; a valóságtól való menekülés nélkül; Krisztusra és testvéreire nyitottan. Annak a nagy népnek vagytok ti a része, amelyik az egyház: egyetemes nép, amelyben minden nemzet és minden kultúra megkaphatja Isten áldását és megtalálhatja a béke útját. Ebben a népben közületek mindenki arra hivatott, hogy kövesse Jézust, adja életét Istenért és a testvérekért azon az úton, melyet az Úr mutat majd nektek, sőt amit már most mutat! Már itt és most az Úr hív benneteket. Akartok válaszolni neki? Ne féljetek! Nem vagyunk egyedül! Velünk van mindig a mennyei Atya, Jézussal, testvérünkkel és Urunkkal, és a Szentlélekkel; miénk az egyház és Mária, anyaként. A Szűzanya oltalmazzon benneteket és adjon mindig örömet és bátorságot, hogy tanúságot tegyetek az evangéliumról. Megáldalak benneteket és kérlek, imádkozzatok értem.”

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír