Május 24-én, pünkösdvasárnap délben a Regina Caeli imádság előtt Ferenc pápa a ma is köztünk működő Szentlélekről elmélkedett. A Lélek kezdettől fogva nyitottá tette az egyházat, és mai is arra indít minden keresztényt, hogy vigye el a krisztusi örömhírt az embereknek.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Pünkösd ünnepe az egyház kezdeteihez vezet vissza minket. Az Apostolok cselekedeteinek könyve elbeszéli, hogy ötven nappal húsvét után abban a házban, ahol Jézus tanítványai tartózkodtak, „hirtelen zúgás támadt az égből, mintha heves szélvihar közeledett volna…, és mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek” (2,1–2). A Léleknek ez a kiáradása teljesen átalakítja a tanítványokat: a félelmet felváltja a bátorság, a bezárkózás átadja helyét az örömhír hirdetésének, és a szeretettel teli hit minden kétséget kiűz belőlük. Ez az egyház „keresztsége”, az egyház így kezdte meg útját – a Szentlélek vezetésével – a történelemben.

Az esemény, amely megváltoztatja az apostolok és más tanítványok szívét és életét, rögtön érezteti hatását az utolsó vacsora termén kívül is. Végre kinyitják ugyanis az ajtót, amelyet ötven napon át zárva tartottak, és az első keresztény közösség, mely nem zárkózik többé önmagába, elkezd beszélni a világ sok részéből érkezett emberhez azokról a hatalmas dolgokról, amiket Isten művelt (vö. 11. vers), vagyis a megfeszített Jézus feltámasztásáról. A jelenlevők pedig mind saját nyelvén hallja beszélni a tanítványokat. A Lélek ajándéka helyreállítja a nyelvek összhangját, amelyet elvesztettünk a bábeli torony építésével, és előre jelzi az apostolok küldetésének egyetemes jellegét. Az egyház nem elszigeteltként születik, hanem egyetemesnek, egynek és katolikusnak születik, határozott, mégis nyitott identitással. Nem zárt, hanem olyan identitása van, amely az egész világot átöleli és senkit sem zár ki. Az anyaegyház senki orra előtt nem csukja be az ajtót! Még a bűnös előtt sem, senki előtt! És ezt a Szentlélek erejével, az ő kegyelmével teszi. Az anyaegyház kinyitja, kitárja kapuit mindenki előtt, épp azért, mert anya!

A tanítványok szívébe pünkösdkor kiáradt Szentlélek egy új korszak kezdete: a tanúságtétel és a testvériség korszakáé. Ez a korszak felülről, Istentől érkezik, mint a tűznyelvek, amelyek a tanítványok fejére ereszkedtek. Ez a szeretet tüze, amely elemészt minden keserűséget; ez az evangélium nyelve, amely áttör az emberek által emelt minden határon és megérinti a sokaság szívét, nem tesz különbséget nyelvek, fajok vagy nemzetiségek között.

Mint pünkösd napján, a Szentlélek folyamatosan ma is kiárad az egyházra és mindannyiunkra, hogy kilépjünk középszerűségünkből, zárkózottságunkból és mondjuk el az egész világnak az Úr irgalmas szeretetét. Elmondani Úr irgalmas szeretetét: ez a mi küldetésünk! Mi is megkaptuk ajándékba az evangélium „nyelvét” és a Szentlélek „tüzét”, hogy miközben hirdetjük a feltámadt, a köztünk élő és jelen lévő Krisztust, felmelegítsük szívünket, de a népek szívét is azáltal, hogy közelebb visszük őket őhozzá, aki az út, az igazság és az élet.

Bízzuk magunkat a Boldogságos Szűz Mária anyai közbenjárására, aki anyaként ott volt a tanítványok között az utolsó vacsora termében: ő az egyház anyja, Jézus anyja, aki az egyház anyjává vált. Bízzuk magunkat rá, hogy a Szentlélek bőségesen kiáradjon korunk egyházára, betöltse minden hívő szívét és lángra lobbantsa bennük szeretetének tüzét.

Ferenc pápa szavai a Mennynek királyné asszonya (Regina Caeli) után:

Kedves testvéreim!

Mély aggodalommal és fájdalommal a szívemben követem, mi történik számos menekülttel a Bengáli-öbölben és az Andamán-tengeren. Kifejezem megbecsülésemet azon országok erőfeszítéseiért, amelyek készek voltak befogadni ezeket az embereket, akiknek komoly szenvedéseken és veszélyeken kell átmenniük. Biztatom a nemzetközi közösséget, hogy nyújtson nekik humanitárius segítséget.

Száz évvel ezelőtt lépett be Olaszország a nagy háborúba, a „hasztalan vérengzésbe”: imádkozzuk az áldozatokért, és kérjük a Szentlélektől a béke ajándékát.

Tegnap Salvadorban, illetve Kenyában boldoggá avattak egy püspököt, illetve egy szerzetesnővért. Az előbbi Oscar Romero, San Salvador érseke, akit a hit iránti gyűlöletből öltek meg misézés közben. Ez a buzgó pásztor Jézus példáját követve úgy döntött, hogy népe körében marad, különösen a szegényekkel és elnyomottakkal, még ha életével fizet is érte. A szerzetesnővér az olasz Irene Stefani a Consolata Misszionárius Nővérek Kongregációjának tagja, aki örömmel, irgalommal és gyengéd együttérzéssel szolgálta a kenyai embereket. Ezeknek a boldoggá avatott embereknek a hősies példája ébressze fel mindnyájunkban az élő vágyat, hogy bátran és önmagunkat megtagadva tanúságot tegyünk az evangéliumról.

Köszöntelek mindnyájatokat, kedves rómaiak és zarándokok: köszöntöm a családokat, a plébániai csoportokat, a társulatokat. Különös szeretettel köszöntöm a Bretagne-ból, Barcelonából és Freiburgból érkezett híveket, valamint a Herxheimből érkezett fiatalok kórusát. Üdvözlöm a Rómában élő dominikai közösséget, a cervarói (Frosinone) híveket, a Nápolyban állomásozó légügyi katonákat, a Sacra Corale Jonica kórust és a bérmálkozókat Pievidizzióból (Brescia).

Ma, Segítő Szűz Mária ünnepén köszöntöm a szalézi közösséget: az Úr adjon neki erőt, hogy továbbra is Bosco Szent János szellemében tudjanak élni.

És mindnyájatoknak szép pünkösdvasárnapot kívánok! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet kívánok! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóosztály

Magyar Kurír