Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai liturgia szentírási olvasmányaiban kétszer is elhangzik a „tanúk” szó. Először Péter ajkán. A béna meggyógyítása után a jeruzsálemi templom kapujánál Péter így kiált fel: „Ti megöltétek az élet fejedelmét, Isten azonban feltámasztotta a halálból, és ennek mi tanúi vagyunk” (ApCsel 3,15). Másodszor pedig a feltámadt Jézus ajkán hangzik el a szó. Húsvét estéjén, amikor megnyitja tanítványai értelmét halálának és feltámadásának titka előtt, ezt mondja nekik: „Ti tanúi vagytok ezeknek” (Lk 24,48). Az apostolok, akik saját szemükkel látták a feltámadt Krisztust, nem hallgathattak erről a rendkívüli tapasztalatukról. Jézus azért mutatta meg magát nekik, hogy feltámadásának igazsága az ő tanúságtételük által mindenkihez eljusson. Az egyháznak pedig az a feladata, hogy folytassa az időben ezt a küldetést: minden megkeresztelt ember meghívást kapott, hogy szavaival és életével tanúságot tegyen arról, hogy Jézus feltámadt, Jézus él és jelen van köztünk. Mindnyájan meghívást kaptunk, hogy tanúsítsuk: Jézus él!

Feltehetjük a kérdést: ki tanú? Tanú az, aki látott, aki emlékezik és elbeszél. Látni, emlékezni és elbeszélni – ez a három ige fogalmazza meg a tanú önazonosságát és küldetését. Tanú az, aki látott, objektív szemmel látott egy valóságot, de nem közömbös szemmel: látta és engedte magát bevonódni az eseménybe. Ezért emlékezik, nem pusztán azért, mert képes pontosan rekonstruálni a történéseket, hanem azért is, mert azok a történések szóltak hozzá, és ő megértette azoknak az igazi, mély jelentését. Azután a tanú elbeszél, nem hűvösen és távolságtartóan, hanem olyasvalakiként, aki engedte, hogy kérdést intézzenek hozzá, és attól a naptól fogva megváltoztatta az életét. A tanú olyasvalaki, aki megváltoztatta az életét.

A keresztény tanúságtétel tartalma nem valami elmélet, nem is valami ideológia, nem is parancsok és tilalmak bonyolult rendszere vagy moralizmus, hanem üdvösséget hirdető üzenet, egy konkrét esemény, sőt egy személy: a feltámadt, élő Krisztus, minden ember egyetlen megváltója. Őróla mindazok tanúságot tudnak tenni, akik őt személyesen megtapasztalták, az imádságban és az egyházban, egy olyan úton járva, amelynek alapja a keresztség, tápláléka az Eucharisztia, pecsétje a bérmálás, és az állandó megtérés útja a bűnbocsánat szentségében. Ennek az Isten igéje által vezetett útnak köszönhetően minden keresztény tanújává válhat a feltámadt Jézusnak. Tanúságtétele pedig annál hitelesebb, minél inkább megmutatkozik az evangéliumi, örömteli, bátor, szelíd, békeszerető, irgalmas életmódja. Ha azonban a keresztény engedi, hogy eluralkodjon rajta a kényelemszeretet, a hiúság, az önzés, ha süketté és vakká válik sok testvére „feltámadásra” irányuló kérdésére, hogy lesz képes közölni másokkal az élő Jézust, hogy tudja átadni másoknak Jézus felszabadító erejét és végtelen, gyengéd szeretetét?

Mária, ami édesanyánk támogasson minket közbenjárásával, hogy korlátainkat elfogadva, de a hit kegyelmével tanúi lehessünk a feltámadt Úrnak, és az embereket, akikkel találkozunk, megajándékozhassuk a húsvét örömével és békéjével.

Ferenc pápa szavai a Regina Coeli után:

Kedves testvéreim!

Ezekben az órákban arról érkeznek hírek, hogy újabb tragédia történt a Földközi-tengeren. Az éjszaka folyamán egy menekültekkel teli hajó elsüllyedt a líbiai partoktól hatvan mérföldre, és félő, hogy több száz áldozat is van. Nagyon mély fájdalom tölt el e tragédia miatt, és megemlékezem imámban az elhunytakról és családjaikról. Nyomatékos felhívással fordulok a nemzetközi közösséghez, hogy határozottan és gyorsan cselekedjék annak érdekében, hogy ehhez hasonló tragikus események többé ne ismétlődhessenek meg. Akikről szó van, azok ugyanolyan férfiak és nők, mint mi vagyunk, a testvéreink ők, akik jobb életet keresnek, éhesek, üldözöttek, sérültek, meggyalázottak, háborús áldoztok… jobb életre vágynak. A boldogságot keresték… Kérlek titeket, hogy először imádkozzunk értük csendben, utána pedig együtt ezekért a testvéreinkért és nővéreinkért.

Üdvöz légy, Mária…
Szívből köszöntelek mindnyájatokat, akik Olaszországból és a világ legkülönbözőbb térségeiből érkeztetek. Köszöntöm a Santo André brazíliai egyházmegye zarándokait; a Berlinből, Münchenből és Kölnből érkezetteket; a Graftonból (Ausztráliából) és a Sant Feliu de Llobregatból (Spanyolországból) érkezett diákokat. Köszöntöm a lengyel rzeszówi egyházmegye híveit, lélekben közel vagyok mindazokhoz, akik részt vesznek a „meneten az élet szentségéért”, amelyet Varsóban tartanak, és bátorítom őket, hogy mindig védelmezzék és támogassák az emberi életet.

Köszöntöm az Actio Catholicát Formiából, a Milánóból, Lodiból, Limbiatéból és Torre Boldonéból (Bergamóból) érkezett híveket; a fiatalokat Torinóból, Senigalliából, Almenno San Salvatoréból, Villafontanából, Gràssinából, Noventa Vicentinából és Cataniából. Köszöntöm trecatei kórust és a Lions Club tagjait.

Külön köszöntöm a Szent Szív Katolikus Egyetemről érkezett csoportot, annak alkalmából, hogy ma tartják ennek az egyetemnek a nemzeti támogatási napját. Fontos, hogy ez az intézmény továbbra is olyan kultúrát tudjon adni a fiataloknak, amely összekapcsolja a hitet és a tudományt, az erkölcsöt és a szakmaiságot.

Ma kezdődik Torinóban a Jézus halotti leplének az ünnepélyes kiállítása. Ha Isten is úgy akarja, én is elmegyek június 21-én, hogy lerójam tiszteletemet előtte. Kívánom, hogy a szent lepel előtti tiszteletadás mindenkit segítsen abban, hogy megtalálja Jézus Krisztusban Isten irgalmas arcát, és felismerje őt a testvérek, különösképpen a szenvedők arcán.

Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem. Mindnyájatoknak nagyon szép vasárnapot és finom ebédet kívánok!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóosztály

Fotó: ANSA

Magyar Kurír