December 3-án a Szentatya arról elmélkedett a déli Mária-imádság elmondásakor, hogy mit jelent Jézusnak az a felszólítása, hogy vigyázva és virrasztva várakozzunk. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma megkezdjük a karácsonyba torkolló adventi időszak útját. Az advent arra szolgál, hogy befogadjuk a hozzánk érkező Urat, de arra is, hogy megvizsgáljuk Istenre irányuló vágyakozásunkat, előretekintsünk, és felkészüljünk Krisztus visszatérésére. Ő visszatér hozzánk karácsony ünnepekor, amikor az emberi létállapot alacsonyságában történő történelmi eljövetelére emlékezünk; de belénk költözik, valahányszor készek vagyunk befogadni őt, és az idők végén ismét eljön majd „ítélni élőket és holtakat”. Ezért mindig ébernek kell lennünk, és azzal a reménnyel kell várnunk az Urat, hogy találkozunk vele. A mai liturgia épp a virrasztás és a várakozás eme szuggesztív témájába vezet be minket.

Az evangéliumban (vö. Mk 13,33–37) Jézus arra biztat, hogy vigyázzunk és virrasszunk, hogy készek legyünk őt fogadni, amikor visszatér. Azt mondja nekünk: „Vigyázzatok, virrasszatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő. […] Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik” (Mk 13,33–36).

Az az ember elővigyázatos, aki a zajos világban nem engedi, hogy a szétszórtság vagy a felszínesség úrrá legyen rajta, hanem teljes és tudatos életet él, aggódása pedig főképp másokra irányul. Ezzel a magatartással észrevesszük felebarátunk könnyeit és szükségleteit, és felismerhetjük emberi és lelki képességeit, jó tulajdonságait is. A figyelmes ember a világ felé is nyitott, igyekszik szembeszállni a benne uralkodó közönnyel és kegyetlenséggel, de tud örülni a szépségeknek és értékeknek, amelyek szintén fellelhetők benne, és óvni is kell őket. Akkor „vigyázunk”, amikor megértő szemmel nézünk: felismerjük mind az egyének, mind a társadalom ínségeit és szegénységeit, és felismerjük a hétköznapi kis dolgokban rejtőző gazdagságot ott, ahová az Úr helyezett bennünket.

Az a virrasztó ember, aki elfogadja a felszólítást az ébrenlétre, vagyis aki nem engedi, hogy elnyomja a csüggedés, a reménytelenség, a csalódás álma; ugyanakkor elutasítja a világot elborító rengeteg hiábavalóság csábítását, amelyek érdekében nem egyszer feláldozzuk személyes és családi életünk idejét és boldogságát. Ez Izrael népének fájdalmas tapasztalata, amelyről Izajás próféta számol be: úgy tűnik, Isten tévelyegni hagyta népét, messze az ő útjaitól (vö. Iz 63,17), pedig ez a nép hűtlenségének volt a következménye (vö. Iz 64,4b). Velünk is gyakran megesik, hogy hűtlenek vagyunk az Úr hívásához: ő megmutatja nekünk a helyes utat, a hit útját, a szeretet útját, mi viszont máshol keressük boldogságunkat.

Elővigyázatosnak és virrasztónak lenni: ez az előfeltétele annak, hogy tovább „ne tévelyegjünk messze az Úr útjaitól”, elveszve bűneinkben és hűtlenségeinkben. Elővigyázatosnak és virrasztónak lenni: ez az előfeltétele annak, hogy meg tudjuk engedni Istennek, hogy betörjön életünkbe, jósággal és gyengédséggel teli jelenlétével pedig visszaadja létünk értelmét és értékét.

A Boldogságos Szűz Mária, az Istenre való várakozás mintaképe és a virrasztás ikonja, vezessen minket a fiával, Jézussal való találkozáshoz, és lobbantsa lángra szeretetünket iránta!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Tegnap este hazaérkeztem a Mianmarban és Bangladesben tett apostoli látogatásomról. Köszönetet mondok mindazoknak, akik elkísértek imáikkal, és kérlek titeket, csatlakozzatok hálaadásomhoz az Úrnak, aki megadta a lehetőséget, hogy találkozzam azokkal a népekkel, különösen a katolikus közösségekkel, és hogy épülhettem tanúságtételük által. Emlékezetembe ivódott sokak élettől meggyötört, de nemes és mosolygós arca. Mindnyájukat szívemben és imámban hordozom. Nagyon köszönöm Mianmar népének és Banglades népének!

Imámban különösen megemlékezem a hondurasi népről is, hogy békés megoldást találjon a most kialakult nehéz helyzetre.
Köszöntelek titeket, rómaiak és zarándokok, akik jelen vagytok. Külön is köszöntöm a Pozsonyból (Szlovákiából) és a Ludwigshafenből (Németországból) érkezett híveket.

Köszöntöm a Pregaziolból jött csoportot, a mestrinói bérmálkozó fiatalokat; valamint az Olaszországban élő román közösséget, amely ma tartja Románia nemzeti ünnepét.

Mindenkinek szép vasárnapot és áldott adventet kívánok! Kérlek tieteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Magyar Kurír