A szentmise olvasmánya a Zsidókhoz írt levél tizedik fejezetéből vett rész volt: „Emlékezzetek vissza az elmúlt időkre, amikor megvilágosodásotok után annyi küzdelemben és szenvedésben helytálltatok! Egyrészt a gyalázatnak és zaklatásnak kitéve, nevetség tárgyává lettetek; másrészt részvéttel kísértétek azokat, akikkel így bántak. Együtt szenvedtetek a foglyokkal, és vagyonotok elrablását is örömmel viseltétek el abban a tudatban, hogy értékesebb és maradandóbb javakkal rendelkeztek. Ezért ne veszítsétek el bizalmatokat, hiszen nagy jutalom jár érte! Állhatatosaknak kell lennetek, hogy Isten akaratát teljesítve elnyerjétek az ígéretet” (Zsid 10,32–39).

Mindnyájan átélünk vigasztalan, sötét időszakokat az évek során. Ilyenkor a dolgok látszólag elvesztik az értelmüket, ám a keresztény embernek éppen ekkor kell állhatatosnak maradnia, hogy elnyerje az Úr ígéreteit – hangsúlyozta homíliájában a Szentatya. – Ilyenkor az ember nem érez semmit, ez egyfajta eltávolodás saját lelkétől. A vigasztalanság e pillanatait Jézus is átélte.

A keresztény élet nem karnevál, nem is állandó ünnep. A keresztény életnek vannak nagyon szép, és vannak sötét pillanatai is. Langyosság, távolságérzet kíséri, amikor semminek nincs értelme. Ez a vigasztalanság időszaka – szögezte le a pápa. – Ebben a helyzetben, akár belső üldöztetés által, akár a lélek benső állapota miatt a Zsidókhoz írt levél szerzőjével együtt mondhatjuk: Szükségetek van állhatatosságra! Igen, de mihez is kell ez az állhatatosság? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. – Hogy teljesítsük az Atya akaratát, és elérjük azt, amit nekünk megígért. Kitartás kell, hogy az ígérethez eljussunk.

Az apostol ajánlásához hasonlóan nekünk is emlékeznünk kell a szép időkre, az Úrral való találkozás boldog napjaira, a szeretet idejére. Továbbá reménykednünk kell abban, ahogy azt az Úr nekünk megígérte – emelte ki a pápa. – Az élet szép és csúnya szakaszokból áll. Fontos, hogy el ne essünk, és ne hátráljunk meg a nehézségek idején. Ellenállást kell kifejtenünk a bajok idején, de a szívből jövő emlékezés és a reménység által. A szív ugyanis, amikor a szép pillanatokra gondol, fellélegzik, és amikor a reménységre gondol, akkor levegőhöz jut. Ezt kell tennünk a vigasztalanság idején, hogy elnyerjük az Úr által megígért vigaszt.

Ferenc pápa, visszaemlékezve a Litvániában 2018 szeptemberében tett apostoli útjára, elmondta, hogy nagyon megérintette őt számos keresztény, sok vértanú bátorsága, akik kitartottak a hitben. Ma is számos férfi és nő szenved a hite miatt, de visszagondolnak a Jézussal való első találkozásra, amiből reményt nyernek, és tovább tudnak menni – hangsúlyozta a Szentatya. – Ezt a tanácsot adja a Zsidókhoz írt levél szerzője az üldöztetés idejére, amikor megtámadják őket: Tartsatok ki! Akkor is, amikor az ördög megtámad minket, a nyomorúságunkon keresztül, szükségünk van arra, hogy mindig az Úrra tekintsünk, és a kereszt állhatatosságával emlékezzünk a szeretet legszebb pillanataira, az Úrral való találkozásra és a ránk váró reménységre – mondta reggeli homíliájában Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír