Ferenc pápa a megfeszített Jézus különleges királyi uralmáról elmélkedett az Úrangyala elimádkozása előtt november 22-én, Krisztus Király ünnepén. Jézus nem e világ logikája szerint uralkodik, hanem a felszabadító szeretet védtelen és ingyenes erejével.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A liturgikus évnek ezen az utolsó vasárnapján Krisztus Király főünnepét ünnepeljük. A mai evangélium úgy állítja elénk Jézust, mint aki Pilátus előtt egy olyan ország királyaként jelenik meg, amely „nem ebből a világból való” (Jn 18,36). Ez nem azt jelenti, hogy egy másik világ királya lenne, hanem azt, hogy ő másképpen király, de ebben a világban. Két logika szembenállásáról van itt szó. Az e világi logika az ambícióra, a versengésre támaszkodik, a félelemnek, a zsarolásnak és az emberi lélek manipulálásának fegyverével harcol. Az evangélium logikája, vagyis Jézus logikája viszont az alázatban és az ingyenességben fejeződik ki, az igazság erejével szerez csendesen, de hatékonyan érvényt magának. E világ királyságai időnként erőszakossággal, vetélkedéssel, elnyomással tartják fenn magukat, Krisztus királysága ellenben „az igazságosság, a szeretet és a béke országa” (ld. a szentmise prefációja).

Mikor nyilatkoztatta ki magát Jézus királyként? A kereszt eseményében! Aki Krisztus keresztjére néz, lehetetlen, hogy ne lássa meg a szeretet meglepő ingyenességét. Mondhatja valaki közületek: „De, Atyám, az kudarc volt!” Éppen a bűn kudarcában – a bűn ugyanis kudarc –, az emberi ambíciók kudarcában, ott van a kereszt győzelme, ott van a szeretet ingyenessége. A kereszt kudarcában látjuk meg a szeretetet, azt az ingyenes szeretetet, amelyet Jézus ad nekünk. Amikor egy keresztény ember hatalomról és erőről beszél, az azt jelenti, hogy a kereszt hatalmára és Jézus szeretetének erejére utal: ez a szeretet szilárd és teljes marad, visszautasítás esetén is, és egy olyan élet beteljesedéseként jelenik meg, amelyet teljes egészében felajánlott az emberiség érdekében. A Kálvárián a járókelők és a vezetők nevetnek a keresztre feszített Jézuson, és ezt kiáltják felé: „Mentsd meg magadat, szállj le a keresztről” (Mk 15,30). „Mentsd meg magadat!” Paradox módon Jézus igazsága éppen az, amit gúnyolódva szemére vetnek ellenfelei: „magát nem tudja megmenteni!” (Mk 15,31). Ha Jézus leszállt volna a keresztről, akkor engedett volna a kísértésnek, amely e világ fejedelmétől jön, ő azonban nem tudja megmenteni magát, épp azért, hogy megmenthesse a többieket, épp azért, mert életét értünk, mindannyiunkért áldozta fel. Igaz dolog azt mondani: „Jézus életét adta a világért”, de még szebb azt mondani: „Jézus életét adta értem.” És ma mindenki, aki itt van a téren, mondja ki szívében: „életét adta értem”, hogy megválthasson mindnyájunkat bűneinkből.

És ezt ki értette meg? Jól megértette az egyik gonosztevő, akit Jézussal együtt felfeszítettek, a „jó lator”, aki így könyörög hozzá: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor belépsz országodba” (Lk 23,42). Ez az ember azonban egy bűnöző, romlott ember volt, akit épp az életében elkövetett sok kegyetlenségért ítéltek halálra. De meglátta Jézus magatartásában, Jézus szelídségében a szeretetet. És ez az ereje Isten országának: a szeretet. Következésképpen Jézus királyi uralma nem nyom el minket, hanem felszabadít gyengeségeinkből és nyomorúságainkból, arra bátorít, hogy a jóság, a kiengesztelődés és a megbocsátás útján járjunk. Nézzünk Jézus keresztjére, nézzünk a jó latorra, és mondjuk közösen azt, amit a jó lator mondott: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor belépsz országodba!” Mondjuk közösen: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor belépsz országodba!” Amikor gyengének, bűnösnek, vesztesnek érezzük magunkat, kérjük Jézust, hogy nézzen ránk; és mondjuk neki: „Te itt vagy! Ne feledkezz meg rólam!”

Látva a sok gyötrelmet a világban és a rengeteg sebet az emberek testén, kérjük Szűz Máriát, hogy támogasson minket azon elkötelezettségünkben, hogy követjük Jézust, a mi királyunkat, és jelenvalóvá tesszük az ő országát a gyengédség, a megértés és az irgalom gesztusaival.

A Szentatya szavai az úrangyala elimádkozása után:

Tegnap Barcelonában boldoggá avatták Federico da Bergát és huszonöt vértanútársát, akiket Spanyolországban öltek meg a kegyetlen egyházüldözés során a múlt században. Papokról van szó, papszentelésre váró fogadalmas szerzetesekről és laikus testvérekről, a kapucinus kisebb testvérek rendjének tagjairól. Ajánljuk közbenjárásukba azt a sok testvérünket és nővérünket, akiket sajnos még ma is üldöznek a világ számos részén Krisztusba vetett hitük miatt.

Köszöntelek mindnyájatokat, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok: családok, egyházközségi csoportok, társulatok. Külön köszöntöm a Mexikóból, Ausztráliából és a Paderbornból (Németországból) érkezett zarándokokat. Köszöntöm az Avolából, Mestréből, Foggiából, Pozzallóból, Campagnából és a Val di Nonból érkezett híveket, valamint a zenész csoportokat – akiket hallottam! –, akik Szent Cecíliát, az ének és a zene védőszentjét ünneplik. Az úrangyala után ismét szeretnélek hallani titeket, mert szépen zenéltek!

Szerdán megkezdem utamat Afrikába, meglátogatom Kenyát, Ugandát és a Közép-afrikai Köztársaságot. Kérlek mindnyájatokat, imádkozzatok ezért az útért, hogy mindezeknek a drága testvéreknek, és nekem is, a közelség és a szeretet jele legyen. Kérjük együtt Máriát, áldja meg ezeket a kedves földeket, hogy béke és jólét uralkodjon rajtuk.
[Üdvöz légy, Mária…]

Mindnyájatoknak szép vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: News.va

 

Magyar Kurír