Ferenc pápa a betegség és a halál felett is győzni tudó Jézusról elmélkedett június 28-án délben az Úrangyala imádság előtt. Aki hittel fordul Jézushoz, ma is megtapasztalhatja az ő megmentő hatalmát – fogalmazott a Szentatya.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium egy tizenkét éves kislánynak, egy zsinagógai elöljáró lányának a feltámasztását beszéli el. A zsinagóga elöljárója Jézus lába elé borul, és könyörögve kéri: „A lányom a halálán van. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy megmeneküljön és éljen” (Mk 5,23). Ebben az imából kihalljuk minden apa aggódását gyermekei életéért és jólétéért. De ennek az embernek a Jézusba vetett nagy hitét is látjuk. Amikor megérkezik a hír a kislány haláláról, Jézus így biztatja: „Ne félj, csak higgy!” (36. vers). Jézus szava bátorságot önt az emberbe. Nekünk is oly sokszor mondja ezt: „Ne félj, csak higgy!” Az Úr belép a házba, elküldi az ott síró és jajgató embereket, és a halott kislányhoz fordul: „Kislány, mondom neked, kelj fel!” (41. vers). A kislány azonnal felkelt, és járni kezdett. Itt megláthatjuk Jézus végtelen hatalmát a halál felett, amely számára olyan, mint az álom, amelyből fel tud ébreszteni minket.

Az elbeszélés közepébe viszont az evangélista egy másik eseménysort illeszt, egy tizenkét éve vérfolyásban szenvedő asszony meggyógyítását. Betegsége miatt, mely a kor kultúrája szerint „tisztátalanná” tette őt, kerülnie kellett bármiféle érintkezést az emberekkel: szegényke, egyfajta mindennapi halálra volt ítélve. Ez a névtelen asszonyka a Jézust követő tömegben így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok” (28. vers). És úgy történt: a gyógyulás szüksége merésszé tette, hite pedig úgymond „kihúzta” az Úrból a gyógyulást. Aki hisz, az „megérinti” Jézust, és belőle meríti a megmentő kegyelmet. Ez ugyanis a hit: megérinteni Jézust és belőle meríteni a megmentő kegyelmet. Ő megment minket, megmenti lelki életünket és megment oly sok nehézségből. Jézus – bár tömeg veszi körül – észreveszi, mi történt, és keresi annak a nőnek az arcát. Ő pedig remegve előlép. Jézus ezt mondja neki: „Lányom, hited meggyógyított” (34. vers). A mennyei Atya az, aki Jézuson keresztül beszél: „Lányom, nem vagy átkozott, nem vagy kirekesztett, a lányom vagy!” Valahányszor Jézus közeledik hozzánk, vagy amikor mi fordulunk hozzá hittel, ezt halljuk az Atyától: „Fiam, lányom, a fiam vagy, a lányom vagy! Meggyógyultál. Én mindenkinek mindent megbocsátok. Én mindenkit mindenből meggyógyítok.”

E két epizódnak – a gyógyításnak és a feltámasztásnak – egyetlen középpontja van: a hit. Az üzenet világos, és ebben a kérdésben lehet összefoglalni: Hisszük-e, hogy Jézus meg tud gyógyítani minket és fel tud kelteni minket a halálból? Az egész evangéliumot ennek a hitnek a fényében írták: Jézus feltámadt, legyőzte a halált, és eme győzelme által mi is fel fogunk támadni. Ez a hit azonban, mely az első keresztények számára oly biztos volt, elhomályosulhat és elbizonytalanodhat egészen odáig, hogy egyesek a feltámadást összekeverik a lélekvándorlással. Isten szava, melyet a mai vasárnapon hallottunk, arra hív minket, hogy a feltámadás bizonyosságában éljünk: Jézus az Úr, Jézusnak van hatalma a rossz és a halál felett, és az Atya házába akar vinni minket, ahol az élet uralkodik. És ott mindannyian találkozunk, mindannyian, akik ma itt vagyunk a téren, találkozunk az Atya házában, a Jézus által nekünk ajándékozott életben.

Krisztus feltámadása a megújulás és a remény elveként működik a történelemben. Bárki, aki el van keseredve és halálosan fáradt, ha Jézusra és az ő szeretetére bízza magát, új életet kezdhet. Ha valaki új életet kezd, változtat az életén, az is egyfajta feltámadás. A hit életet adó erő, amely teljességre vezeti emberségünket. És aki hisz Krisztusban, az felismeri ezt magában, mert előmozdítja az életet minden helyzetben, és megtapasztaltatja mindenkivel, különösképpen a leggyengébbekkel, Isten megszabadító és megmentő szeretetét.

Szűz Mária közbenjárására kérjük az Úrtól az erős és bátor hit ajándékát, amely arra indít minket, hogy a remény és az élet terjesztői legyünk testvéreink között.

Ferenc pápa szavai az Úrangyala (Angelus) után:

Kedves testvéreim!

Köszöntelek mindnyájatok, rómaiak és zarándokok!

Különösképpen köszöntöm az „Egyetlen föld, egyetlen emberi család” felvonulás résztvevőit. Bátorítom a különböző valláshoz tartozó emberek és társaságok együttműködését az integrális (átfogó) ökológia előmozdításában. Köszönetet mondok a FOCSIV-nek, az OurVoicesnak és a többi szervezőnek, és jó munkát kívánok a különböző országokból érkezett fiataloknak, akik ezekben a napokban a közös otthon gondozásának témájával foglalkoznak.

Sok bolíviai zászlót látok! Szívből köszöntöm az Olaszországban élő bolíviaiak csoportját, elhozták magukkal az országukat leginkább jelképező Szűz Mária-ábrázolásokat: az Urcupiñai Szüzet, a Copacabanai Szüzet és sok más ábrázolást. Jövő héten épp a ti hazátokban leszek. Anyánk, Szűz Mária, védelmezzen titeket a mennyből. Köszöntöm a bérmálkozásra készülő ibizai fiatalokat is. Kérlek benneteket, imádkozzatok értem.

Köszöntöm a guide-eket, vagyis a női cserkészvezetőket. Nagyon kiválóak ezek a nők, és nagyon sok jót tesznek! A női cserkészvezetők a Nemzetközi Katolikus Konferenciához tartoznak, és ismételten bátorítom őket. Köszönöm szépen!

Köszöntöm a novoli híveket, az augustai vegyes kórust, a padovai egyházmegye plébániáiról érkezett, nemrég bérmálkozott fiatalokat, a „sydney-i nagyszülőket”, vagyis az Ausztráliába kiköltözött idősek társaságát, akik unokáikkal együtt eljöttek ide; azután a csernobili gyerekeket és az őket vendégül látó estei és ospedalettói családokat, továbbá a Carditóból érkezett kerékpárosokat és motorosokat, valamint a történelmi autók szerelmeseit.

Szép vasárnapot és finom ebédet kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: L'Osservatore Romano

Magyar Kurír