Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumi szakaszban (vö. Lk 11,1–13) Szent Lukács azt beszéli el, hogy milyen körülmények között tanította meg Jézus a miatyánkot tanítványainak. Ők már tudnak imádkozni, mondják a hagyományos zsidó imaformulákat, de azt szeretnék, ha ők is Jézus imájának „minőségét” élhetnék meg. Megállapíthatják, hogy az ima Mesterük életének lényegi része, ugyanis minden fontos cselekedetéhez hosszan tartó imádkozás kapcsolódik. Aztán teljesen lenyűgözi őket az, hogy ő nem úgy imádkozik, mint korának többi tanítója, hanem az ő imája meghitt együttlét az Atyával, s ezért arra vágynak, hogy ők is részesei lehessenek az Istennel való egység eme perceinek, hogy egészen megízlelhessék annak édességét.

Így egy napon megvárják, amíg Jézus befejezi imáját, egy magányos helyen, és megkérik: „Uram, taníts meg minket imádkozni” (Lk 11,1). Amikor Jézus válaszol a tanítványok kifejezett kérésére, nem ad elvont meghatározást az imáról, hatékony technikát sem tanít az imára és valami „elnyerésére”, hanem inkább arra biztatja övéit, hogy szerezzenek tapasztalatot az imáról, közvetlen érintkezésbe hozza őket az Atyával, felébreszti bennük a vágyat az Istennel, az Atyával való személyes kapcsolatra. Ez a keresztény ima újdonsága! A keresztény ima egymást szerető személyek közötti párbeszéd, bizalmon alapuló, a másik meghallgatását feltételező dialógus, mely nyitott a szolidáris segítségnyújtásra. Ez a Fiú párbeszéde az Atyával, a gyermekek és az Atya közötti párbeszéd. Ez a keresztény ima!

Jézus ezért adja nekik a miatyánk imát, amely vélhetően a legértékesebb ajándék, amelyet földi küldetése során az isteni Mester ránk hagyott. Azután, hogy Jézus feltárta előttünk fiúi és testvéri misztériumát, ezzel az imával segít behatolnunk Isten atyaságába. Szeretném ezt kiemelni: amikor Jézus megtanítja nekünk a miatyánkot, bevon minket Isten atyaságába, és megmutatja, hogyan kezdjünk közvetlen, imádságos párbeszédet vele: gyermeki bizalmas kapcsolatban. Az apa és fia, a fiú és apja közötti párbeszéd. Amit a miatyánkban kérünk, az már teljesen megvalósult és nekünk adatott az egyszülött Fiúban: az Atya nevének megszentelődése, az ország eljövetele, kenyér és a bocsánat megadása, a rossztól való megszabadítás. Miközben kérünk, kinyitjuk tenyerünket, hogy kaphassunk, hogy megkapjuk azokat az adományokat, melyeket az Atya szemünk elé tárt a Fiúban. Az Úr által tanított ima minden ima összefoglalása, és mindig testvéreinkkel közösségben fordulunk vele az Atyához. Megesik, hogy néha elkalandozunk az imában, de nagyon sokszor az a vágyunk, hogy megálljunk az első szónál – Atyánk –, és átérezzük az ő atyaságát bensőnkben.

Azután Jézus elmondja az alkalmatlankodó barátról szóló példabeszédet, s ezzel figyelmeztet: „kitartóan kell kérni az imában”. Eszembe jut, hogyan viselkednek a három, három és fél éves gyerekek: rákérdeznek a dolgokra, amiket nem értenek. Az én szülőföldemen ezt a „miértek korának” hívják, gondolom, itt is ugyanígy. A gyerekek az apjukra néznek, és kérdezik: „Papa, miért? Papa, miért?” Magyarázatokat kérnek. De ácsi! Amikor az apa elkezd magyarázni, ők meg sem várják a magyarázat végét, már újabb kérdéssel jönnek. Mi történik? Az történik, hogy a gyerekek bizonytalanságot élnek meg sok dologgal kapcsolatban, amit elkezdenek félig megérteni. Csak apjuk figyelmét akarják maguk felé irányítani, ezért ismételgetik: „Miért, miért, miért?” Amikor a miatyánkot imádkozzuk, és megállunk az első szónál, akkor ugyanazt tesszük, mint amikor kisgyerekek voltunk: azt akarjuk, hogy Atyánk ránk figyeljen. Mondjuk csak: „Atyám, Atyám”, és mondjuk csak: „Miért?” És ő ránk tekint majd.

Kérjük Máriát, az imádkozó asszonyt, segítsen, hogy Jézussal egységben imádkozzuk a miatyánkot, hogy a Szentlélek vezetésével megéljük az evangéliumot!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Fájdalommal értesültem a Földközi-tengeren pár napja történt tragikus hajótörésről, melynek következtében több tucat migráns vesztette életét, köztük nők és gyermekek. Megismétlem sürgető felhívásomat, hogy a nemzetközi közösség azonnal és határozottan intézkedjen annak elkerülése érdekében, hogy hasonló tragédiák újra megtörténjenek, továbbá mindenki biztonságának és méltóságának garantálása érdekében. Kérlek benneteket, imádkozzatok velem együtt az áldozatokért és családjaikért. És szívünk mélyén tegyük fel a kérdést: „Atyánk, miért?” [Egy perc csöndet tartanak.]

Üdvözöllek mindnyájatokat, rómaiak, Olaszországból és a világ más tájairól érkezett zarándokok! Köszöntöm a családokat, az egyházközségi csoportokat, a társulatokat.

Külön is köszöntöm Szent Erzsébet több országból jött nővéreit, a mexikói művészettel és kultúrával foglalkozó nemzetközi szervezetet, az AVART csoportot a mexikói Pueblából és a torinói Casciai Szent Rita-plébánia fiataljait. Látok egy uruguayi zászlót, de nem látom a matét! Isten hozott benneteket! Köszöntöm a sok lengyelt is, akiket itt látok zászlókkal, és a spanyolok csoportját is.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News; ANSA

Magyar Kurír