Június 7-én, Úrnapján délben az Úrangyala előtt Ferenc pápa arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy az oltáriszentségben való részesedés által Jézus egészen odaadott életében is részesedünk, vagyis mások szolgálatára kapunk meghívást.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Sok országban, köztük Olaszországban is, ma tartjuk Krisztus szent testének és vérének főünnepét, Úrnapját, vagy a leginkább ismert latin megnevezéssel, a Corpus Dominit.

Az evangélium azt mutatja be, hogyan alapította Jézus az Eucharisztiát az utolsó vacsorán Jeruzsálemben. Kereszten elszenvedett megváltó halálának előestéjén megvalósította azt, amiről korábban beszélt: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért… Aki eszi a testemet és issza a véremet, az bennem marad, én meg benne (Jn 6,51.56). Jézus kezébe veszi a kenyeret, és azt mondja: „Vegyétek, ez az én testem” (Mk 14,22). Ezzel a mozdulattal és ezekkel a szavakkal olyan szereppel ruházza fel a kenyeret, hogy az már nem egyszerűen testi táplálékul szolgál, hanem arra, hogy jelenvalóvá tegye személyét a hívők közösségében.

Az utolsó vacsora Krisztus egész életének a célpontját jelenti. Az nem pusztán keresztáldozatának elővételezése, hanem az egész emberiség üdvösségéért felajánlott létének összefoglalása is. Ezért nem elég azt mondani, hogy az Oltáriszentségben Jézus jelen van, hanem egy átadott élet jelenlétét kell meglátni benne, és ebbe az átadott életbe be kell kapcsolódni. Amikor vesszük és megesszük azt a kenyeret, Jézus életébe kapcsolódunk bele, közösségre lépünk vele, elkötelezzük magunkat, hogy a közösséget építjük egymás között, hogy életünket ajándékká, kiváltképpen a szegényeknek adott ajándékká alakítjuk.

A mai ünnep ezt a szolidaritásra szólító üzenetet idézi fel, és arra indít minket, hogy elfogadjuk ezt a csendes felszólítást a megtérésre és a szolgálatra, a szeretetre és a megbocsátásra. Arra biztat minket, hogy az életünkkel utánozzuk azt, amit a liturgiában bemutatunk. Krisztus, aki az átváltoztatott kenyér és bor alakjában táplál minket, ugyanaz a Krisztus, akivel a mindennapi eseményekben találkozunk: ő van jelen a kezét nyújtó szegényben, a segítséget kérő szenvedőben, ő van jelen a segítőkészségünkre számító és elfogadásunkat váró testvérben, vagy abban a gyermekben, aki semmit sem tud Jézusról, az üdvösségről, aki még nem fogadta be a hitet. Ő minden emberben jelen van, abban is, aki a legkisebb és legkiszolgáltatottabb.

Az Eucharisztia – mint szeretetforrás az egyház élete számára – a szeretet és a szolidaritás iskolája. Aki Krisztus testével táplálkozik, nem maradhat közömbös azokkal szemben, akiknek nincs meg a mindennapi kenyerük. És ez – jól tudjuk – egyre súlyosabb probléma.

Úrnapjának ünnepe ébressze fel és mind jobban szítsa fel bennünk a vágyat és elköteleződést egy befogadó és szolidáris társadalom iránt. Helyezzük szándékainkat Szűz Máriának, az eucharisztikus asszonynak szívébe. Kérjük őt, hogy ébressze fel bennünk annak örömét, hogy részt vehetünk a szentmisén, különösképpen vasárnap, és töltsön el minket örömteli bátorsággal, hogy tanúságot tegyünk Krisztus végtelen szeretetéről.


Ferenc pápa szavai az Úrangyala (Angelus) után:


Kedves testvéreim!

Azt olvasom ott egy feliraton: „Isten hozta ismét itthon!” Köszönöm! Tegnap ugyanis Szarajevóban, Bosznia-Hercegovinában jártam, a béke és a remény zarándokaként. Szarajevó jelképes város. Évszázadokon át oly sok különböző nép és vallás élt itt együtt, hogy „Nyugat Jeruzsálemének” hívták. A közelmúltban azonban a pusztítás és a háború jelképévé vált. Most a megbékélés és kiengesztelődés zajlik, és főleg ezért mentem oda: hogy bátorítsam a különböző népek közötti békés együttélés útját, amely egy fáradságos, nehéz, de járható út! És jól haladnak rajta! Ismét szeretném kifejezni hálámat a vezetőknek és az egész lakosságnak a meleg fogadtatásért. Külön köszönöm a kedves katolikus közösségnek, amelynek el kívántam vinni az egyetemes egyház szeretetét. Tiszteletre méltó az elköteleződés a különböző vallásokhoz tartozó emberek együttműködése és szolidaritása mellett, és biztatok mindenkit, hogy továbbra is fáradozzon a társadalom lelki és erkölcsi újjáépítésén. Igazi testvérekként dolgozzanak együtt! Az Úr áldja meg Szarajevót és Bosznia-Hercegovinát.

Pénteken lesz Jézus szent szívének főünnepe. Gondoljunk Isten szeretetére, mennyire szeretett minket, Jézus szívében ez az egész szeretet benne van.

Szintén pénteken tartják a gyermekmunka elleni világnapot. Nagyon sok gyermek él a földön, akiknek nincs meg a szabadságuk, hogy játsszanak, iskolába járjanak, ehelyett visszaélnek velük, munkaerőként használják őket. Kívánom, hogy a nemzetközi közösség folyamatosan és mindent megtegyen annak érdekében, hogy a gyermekek jogai tényleges elismerést nyerjenek.

Végezetül köszöntelek mindnyájatokat, kedves zarándokok, akik Olaszországból és más országokból érkeztetek. Sok ország zászlaját látom! Különösképpen is köszöntöm a Madridból, Brazíliavárosból és Curitibából, valamint a Chiavariból, Cataniából és Gottolengóból (Brescia mellől) érkezett híveket.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!


Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóosztály

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír