Ferenc pápa július 3-án is elimádkozta az apostoli palota ablakából az úrangyalát a Szent Péter téren egybegyűlt zarándokokkal. A szentmise evangéliuma alapján arról elmélkedett, hogy valamennyiünknek örömhírhirdetőnek, misszionáriusnak kell lennünk. Beszédét teljes teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumi szakasz, melyet Lukács evangéliumának tizedik fejezetéből vettünk (Lk 10, 1–12.17–20), megérteti velünk, mennyire szükséges kérnünk Istent, „az aratás urát, hogy küldjön munkásokat aratásába” (Lk 10,2). A „munkások”, akikről Jézus beszél, Isten országának a misszionáriusai, akiket ő maga hívott meg és küldött el „kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott” (Lk 10,1). Az a feladatuk, hogy hirdessék az üdvösség üzenetét mindenkinek. A misszionáriusok mindig üdvözítő üzenetet hirdetnek mindenkinek; nemcsak azok a misszionáriusok, akik messzire mennek, hanem mi is, keresztény misszionáriusok, akik jó szót, üdvözítő szót szólunk. Ez az az ajándék, amelyet Jézus a Szentlélek által ad nekünk. Az üzenet ez: „Közel van hozzátok Isten országa” (Lk 10,9), Jézus ugyanis „közelre hozta” Istent hozzánk; Jézus egy lett közülünk; Jézusban Isten uralkodik közöttünk, az ő irgalmas szeretete legyőzi a bűnt és az emberi nyomorúságot.

Az örömhír, amelyet a „munkásoknak” el kell vinniük mindenkinek, egy reményt és vigaszt, békét és szeretetet hordozó üzenet. Amikor elküldi tanítványait maga előtt a falvakba, Jézus meghagyja nekik: „Először ezt mondjátok: »Békesség e háznak!« […] Gyógyítsátok meg ott a betegeket” (Lk 10,5.9). Mindez azt jelenti, hogy Isten országa napról napra épül, és már ezen a földön meghozza a megtérés, a megtisztulás, a szeretet és vigasztalás gyümölcseit az emberek között. Milyen szép ez! Építeni napról napra Isten országát. Nem rombolni, hanem építeni!

Milyen szellemben kell Jézus tanítványának ezt a küldetést teljesíteni? Mindenekelőtt tudatában kell lennie a rá váró nehéz és ellenséges helyzeteknek. Jézus nem spórol a szavakkal erről! Jézus azt mondja: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé” (Lk 10,3). Teljesen világos! Az ellenségesség mindig ott van a keresztényüldözés kezdetén; mert Jézus tudja, hogy a küldetést a gonosz munkálkodása akadályozza. Ezért az evangélium munkásának törekednie kell arra, hogy mentes legyen mindenféle emberi korláttól, Jézus parancsa szerint ne vigyen se erszényt, se tarisznyát, se sarut (vö. Lk 10,4), hogy egyedül Krisztus keresztjének erejére bízza magát. Ez azt jelenti, hogy mondjon le mindenről, amivel személyesen dicsekedhetne, a karrierről és a hatalomvágyról, és legyen alázatosan annak az üdvösségnek eszközévé, amelyet Jézus áldozata szerzett meg nekünk.

Csodálatos a keresztény ember küldetése a világban! Ez a küldetés mindenkihez szól; kivétel nélkül mindenkit szolgáló küldetés, amely önzetlen nagylelkűséget kíván, de főként magasba tekintő, az Úr segítségét kérő szemet és szívet. Nagy szükség van olyan keresztényekre, akik örömmel tesznek tanúságot az evangéliumról a mindennapi életben. A tanítványok, akiket Jézus elküldött, „örömmel tértek vissza” (Lk 10,17). Amikor mi ezt tesszük, a szívünk örömmel telik meg. Ezt a kifejezést hallva az jut eszembe, hogy mennyire örül, örvendezik az egyház, amikor gyermekei befogadják az örömhírt annak a sok odaadó férfinak és nőnek köszönhetően, akik mindennap hirdetik az evangéliumot: papok – azok a kiváló plébánosok, amilyeneket mindannyian ismerünk –, megszentelt nők és férfiak, misszionárius nők és férfiak… Felteszem a kérdést, halljátok meg a kérdést: közületek, fiatalok, akik itt vagytok a téren, hányan halljátok az Úr hívását arra, hogy kövessétek? Ne féljetek! Legyetek bátrak, és vigyétek el másoknak az apostoli buzgóságnak ezt a fáklyáját, amelyet ezek a példamutató tanítványok adtak nekünk.

Kérjük az Urat, Szűz Mária közbenjárására, hogy sose hiányozzanak az egyházban olyan önzetlen szívű emberek, akik azon fáradoznak, hogy mindenkinek elvigyék a mennyei Atya szeretetét és gyengédségét.

[Az Úr angyala köszönté a boldogságos Szűz Máriát…]

A szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim, szeretném kifejezni együttérzésemet a tegnap Dakkában és Bagdadban történt merényletek áldozatainak és sebesültjeinek családtagjaival. Imádkozzunk együtt! Imádkozzunk értük, az elhunytakért, és kérjük az Urat, hogy térítse meg a gyűlölettől elvakult erőszakos emberek szívét! Üdvöz légy, Mária…

Köszöntelek mindannyiatokat, Római hívők, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok! Külön köszöntöm a püspökük által kísért bergamói csoportot, a bergamóiak nem fukarkodtak a transzparenssel, milyen jól látszik! Köszöntöm a Bragança-Miranda-i csoportot (Portugáliából); a Szent Szív Misszionárius Nővéreit, akik Koreából jöttek néhány világi hívővel, valamint a bérmálkozásra készülő ibizai fiatalokat és a venezuelai zarándokcsoportot. Szeretném üdvözölni honfitársaimat is, akik La Riojából és Chilecitóból jöttek; jól látszik ott a zászlójuk!

Üdvözlök néhány különleges, az irgalmasság jegyében zajló zarándoklatot: az Ascoli Piceno-i hívők zarándoklatát, aki gyalog jöttek az ősi via Salarián; a Lovas Turizmus Olasz Szövetségének zarándoklatát, ők lóháton érkeztek, egyesek egyenesen Krakkóból; végül azok zarándoklatát, akik a Nápoly melletti Carditóból kerékpáron és motorkerékpáron érkeztek.

Végezetül köszöntöm a „Carla Zichetti Reménymorzsái” társulatot, a világi kamilliánusok családját, a verdellinói óvodát, az Albinóból, Desenzanóból és Sassariból érkezett fiatalokat.

Az irgalmasság szentévében örömmel emlékeztetek arra, hogy jövő héten, szerdán tartjuk Goretti Szent Máriának, annak a fiatal vértanú lánynak az emléknapját, aki halála előtt megbocsátott gyilkosának. Ez a bátor lány megérdemli az egész tér tapsát!

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat kívánok az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatiáni Rádió angol nyelvű adása

Magyar Kurír