Augusztus 19-én a déli Angelus elimádkozásakor a Szentatya arról elmélkedett, hogy áldozáskor a ma is élő Krisztussal egyesülünk, az ő érzés- és gondolatvilágát akarjuk magunkévá tenni, hogy tetteinkben és egész életvitelünkben vele összhangban legyünk.

Ferenc pápa beszédének teljes fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnap evangéliumi szakasza (vö. Jn 6,51–58) bevezet minket annak a beszédnek a második részébe, amelyet Jézus a kafarnaumi zsinagógában mondott el, miután öt kenyérrel és két hallal jóllakatott egy nagy tömeget: ez volt a kenyérszaporítás. Úgy mutatkozik be, mint „a mennyből alászállott élő kenyér”, amely örök életet ad. Majd hozzáteszi: „Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért” (Jn 6,51). Döntő jelentőségű ez a kijelentés, mert reakciót vált ki a hallgatóságból; elkezdenek ugyanis tanakodni egymás közt: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” (Jn 6,52). Amikor a szétosztott kenyér jele elvisz annak igazi jelentéséhez, vagyis önmaga áldozatként való felajánlásához, értetlenség támad az emberekben, sőt el is utasítják azt, akit kevéssel korábban még diadalmenetben akartak körülhordozni. Emlékezzünk csak, hogy Jézusnak el kellett bújnia, mert királlyá akarták tenni.

Jézus így folytatja: „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek” (Jn 6,53). Itt a test mellett megjelenik a vér is. A test és a vér a Szentírás szóhasználatában a konkrét embervoltot fejezi ki. Az emberek és a tanítványok felismerik, hogy Jézus arra hívja őket, hogy közösségre lépjenek vele, hogy „egyék” őt, az ő emberségét, hogy osztozzanak vele az élet odaadásában a világért. Más ez, mint diadalmenet és a siker ígérete! Az önmagát értünk odaadó Jézus áldozata.

Ezt az életet adó kenyeret, Krisztus testének és vérének szentségét ingyenesen kapjuk az eucharisztia asztalánál. Az oltárnál találjuk azt, ami megszünteti éhségünket és szomjunkat lelkileg ma és mindörökre. Valahányszor részt veszünk a szentmisén, bizonyos értelemben elővételezzük az eget a földön, mert az eucharisztikus kenyérből, Jézus testéből és véréből tanuljuk meg, mi az örök élet. Az örök élet az Úr által élt élet: „Aki engem eszik, énáltalam él (Jn 6,57), mondja az Úr. Az Oltáriszentség átalakít minket, hogy ne csak önmagunkért, hanem az Úrért és testvéreinkért éljünk. Az élet boldogsága és örökkévalósága attól függ, hogy mennyire tudjuk termékennyé tenni az Oltáriszentségben kapott evangéliumi szeretetet.

Jézus, ahogy abban az időben mondta, nekünk is megismétli: „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek” (Jn 6,53). Testvéreim, nem anyagi kenyérről van szó, hanem élő és éltető kenyérről, amely magának Istennek az életét közli. Amikor szentáldozáshoz járulunk, magának Istennek az életét kapjuk meg. Ahhoz, hogy ez az élet legyen bennünk, az evangéliumból és a testvérek iránti szeretetből kell táplálkoznunk. Amikor halljuk Jézus meghívását, hogy testéből és véréből táplálkozzunk, késztetést érezhetünk arra, hogy tanakodjunk és ellenálljunk, ahogyan Jézus hallgatói, akikről a mai evangélium szólt. Ez akkor történik, amikor nehezünkre esik életünket Jézuséhoz igazítani, az ő kritériumai és nem a világ kritériumai szerint cselekedni. Ha ebből a kenyérből táplálkozunk, teljesen összhangba kerülhetünk Krisztussal, az ő érzelmeivel és magatartásformáival. Rendkívül fontos, hogy részt vegyünk a misén és áldozzunk, mert ha az Oltáriszentséget magunkhoz vesszük, akkor az élő Krisztussal egyesülünk, aki átalakít minket belülről, és felkészít minket a mennyre.

Szűz Mária támogassa elhatározásunkat, hogy magunkhoz véve az Oltáriszentséget egyesüljünk Jézus Krisztussal, hogy mi is megtört kenyér lehessünk testvéreink számára.

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim! Az utóbbi napokban az indiai Kerala lakosait hatalmas esőzések sújtották. Áradások és földcsuszamlások történtek, melyek sok emberéletet követeltek. Sok az eltűnt, sokan elveszítették otthonukat, felmérhetetlen károk keletkeztek a megművelt földeken és az épületekben. Tegyünk meg mindent, hogy e testvéreink ne nélkülözzék szolidaritásunkat és a nemzetközi közösség konkrét segítségét! Lélekben közel vagyok a Keralában élő Egyházhoz, mely az elsők között iparkodik segítséget nyújtani a lakosságnak. Mi is valamennyien közel vagyunk a Keralában élő Egyházhoz; imádkozzuk közösen az elhunytakért, és mindazokért, akiket próbára tesz ez a szörnyű természeti csapás! Imádkozzunk magunkban… Üdvöz légy, Mária…

Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm az Ukrajnából jött fiatalokat, és biztatom őket, hogy legyenek a béke és a kiengesztelődés eszközei. Köszöntöm a római Észak-Amerikai Kollégium (North American College) új papnövendékeit és elöljáróikat; valamint a veronai egyházmegye fiataljait. 

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír