Megmaradni Jézusban valódi és őszinte hittel, nem pedig képmutatással. Erre bátorította Ferenc pápa május 3-án, vasárnap délután a Róma közelében fekvő tengerparti város, Ostia „Szűz Mária, a Béke Királynője” plébániájának híveit. A Vatikáni Rádió tudósít.

A szentmise bemutatása előtt a pápa rövid időre megállt a Charles de Foucauld lelkiségét követő Jézus Kistestvérei Női Szerzetesközösségnél, amelynek helyi csoportja, a „Vidámpark Testvériség” tagjai lakókocsikban élnek. Ezután találkozott a betegekkel, az idősekkel, a fiatalokkal és a családokkal, akik az elmúlt évben keresztelték meg gyermekeiket.

Elsőként a szenvedők és az idősek felé fordult a Szentatya figyelme. A társadalomnak szüksége van gazdag tapasztalatukra és tanúságtételükre, amivel elviselik a fájdalmat, és ami közelíti őket Krisztushoz:

„Az idősek élettapasztalattal rendelkeznek, és ők adják nekünk népünk, családunk emlékezetét. Nagyon fontos, hogy az emlékezettel együtt haladjunk előre. A betegek pedig nagyon hasonlítanak Jézusra: úgy szenvednek, ahogy Jézus, és úgy viselik a keresztet, mint Jézus. Ti kiváltságosok vagytok ebből a szempontból. Adjunk hálát az Úrnak, amiért ebben a közösségben gondozzák a betegeket és az időseket. Amikor egy közösségben nem gondoskodnak róluk, akkor az a közösség nem működik, hiányzik belőle valami.”

A cserkészek kérdéseire válaszolva a Szentatya arra buzdított, hogy a hitet örömmel éljék meg és adják tovább. Azzal az őszinte örömmel, amely az Úr ajándéka, amely szívből jön, nem pedig kívülről:

„Az örömöt nem lehet megvásárolni a piacon; az örömöt nem azért adják, mert nyertél a vidámparkban egy játékon. Nem! Az öröm ajándék, a Szentlélek adománya, amit kérnünk kell: »Uram, adj nekem örömet!« De ne vágj szomorú, bánatos arcot. Ez nem tesz jót. Az öröm kell. Annak az embernek az öröme, aki képes mindig az élet jó oldalát látni, és ezt a pozitív szemléletet átadja másoknak. Az öröm, amelyet csak Isten adhat, ajándék. És nekünk kérnünk kell az örömet.”

A családokkal és az újonnan megkeresztelt gyermekekkel való találkozó után Ferenc pápa a szentmise homíliájában az utolsó vacsora evangéliumi jelenetéről és Krisztus szavairól elmélkedett: „Maradjatok bennem” (vö. Jn 15,1–8). Kiemelte, hogy a keresztény élet lényege éppen a Jézusban való megmaradás; az, hogy bensőségesen egyesülünk vele, mint ahogy a szőlővesszők ráfonódnak a szőlőtőre.

„Minden olyan szőlővessző, amelyik nem egyesül a szőlőtővel, végül elhal, mert nem hoz gyümölcsöt. Jézusban megmaradni azonban azt jelenti, hogy egységben maradunk Vele, hogy életet kapjunk Tőle, megkapjuk szeretetét, Szentlelkét. Igaz, valamennyien bűnösök vagyunk, de ha megmaradunk Jézusban, mint a szőlővesszők a szőlőtőn, akkor az Úr eljön, kicsit megmetsz minket, hogy még több gyümölcsöt teremjünk. Ő mindig gondot visel ránk. Ha viszont elszakadunk a tőtől, nem maradunk meg az Úrban, akkor csak nevünkben vagyunk keresztények, de életünkkel nem tükrözzük azt. Keresztények vagyunk ugyan, de halottak, mert nem hozunk gyümölcsöt, akárcsak a tőről leszakadt vesszők.”

Ez egy olyan folyamat, amelynek lényeges eleme az imádság, a szentségek vétele, az emberi hibáktól való megszabadulás:

„Amikor pletykálkodunk, akkor nem maradunk meg Jézusban: Jézus soha nem pletykálkodott. Amikor hazugok vagyunk, nem maradunk meg Jézusban: Ő soha nem hazudott. Amikor piszkos kis üzelmekkel becsapunk másokat, akkor halott szőlővesszők vagyunk, nem maradunk meg Jézusban. Jézusban maradni úgy lehet, ha ugyanazt tesszük, amit Ő: jót teszünk, segítünk másokat, imádkozunk az Atyához, gondozzuk a betegeket, segítjük a szegényeket, amikor bennünk a Szentlélek öröme.”

Olyan hitre törekedjünk, amelyben folyamatosan közel vagyunk az Úrhoz, mindig készen bocsánatát kérni – buzdított vasárnap délutáni homíliájában a pápa, majd hozzátette:

„Jézus jó, arra kér, hogy maradjunk Őbenne. Ő adja nekünk az erőt, és ha belecsúszunk a bűnbe – mert hiszen mindnyájan bűnösök vagyunk –, megbocsát, mert irgalmas. De két dolgot kér tőlünk: hogy maradjunk meg Őbenne és hogy ne legyünk képmutatók. Ezáltal halad előre a keresztény élet. Imádkozni az Atyához, gondozni a betegeket, segíteni a szegényeket és magunkban hordozni a Szentlélek örömét.”

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír