Augusztus 30-án délben, az Úrangyala elimádkozásakor Ferenc pápa arról elmélkedett, hogy a törvények szellemét kell követni, nem a parancsok lelketlen teljesítése a fontos, hanem a megtisztult szívből fakadó jótettek. Beszéde után megemlékezett a héten egy teherautóban megfulladt 71 menekültről is.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnap evangéliuma egy olyan vitát tár elénk, amely Jézus, illetve a farizeusok és az írástudók között zajlik. Ez a vita az „ősök hagyományának” értékéről szól (Mk 7,3), amelyet Izajás prófétára utalva Jézus „emberi előírásoknak” nevez (7. vers), ezeknek pedig nem szabad átvenniük „Isten parancsának” helyét (8. vers). A szóban forgó ősi előírások, nemcsak Isten Mózesnek kinyilatkoztatott parancsait jelentették, hanem egy sor olyan szabályt, amely a mózesi törvény útmutatásait részletezte. Jézus beszédpartnerei ezeket a szabályokat meglehetősen aggályosan alkalmazták, és a hiteles vallásosság kifejeződéseiként mutatták be. Ezért szemére vetették Jézusnak és tanítványainak ezek áthágását, különösen azokét, amelyek a test külső tisztaságára vonatkoznak (vö. 5. vers). Jézus válaszának olyan ereje van, mint egy prófétai kijelentésnek: „Isten parancsait nem tartjátok meg – mondja –, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok” (8. vers). E szavak hallatán csodálattal telünk el mesterünk iránt: érezzük, hogy nála van az igazság, és bölcsessége megszabadít minket az előítéletektől.

De vigyázat! E szavakkal Jézus ma minket is óvni akar attól, nehogy azt gondoljuk, hogy a törvény külső teljesítése elegendő ahhoz, hogy jó keresztények legyünk. Miként akkor a farizeusokat, minket is fenyeget az a veszély, hogy azt higgyük: helyünkön vagyunk, vagy – ami súlyosabb – jobbak vagyunk másoknál pusztán azért, mert teljesítjük a törvényeket és a szokásokat, még ha nem szeretjük is felebarátainkat, keményszívűek, gőgösek, beképzeltek vagyunk is. Az előírások szó szerinti betartása terméketlen, ha nem változik meg a szívünk és nem követik konkrét tettek: a megnyílás az Istennel való találkozás és az ő szava előtt az imádságban, a törekvés az igazságosságra és a békére, a szegények, a gyengék, az elnyomottak segítése. Mindnyájan tudjuk, hogy közösségeinkben, plébániáinkon, lakókerületeinkben mekkora kárt okoznak az egyháznak és mekkora botrányt okoznak azok az emberek, akik derék katolikusnak mondják magukat és rendszeresen járnak templomba, de utána, a mindennapi életben elhanyagolják családjukat, megszólnak másokat, és folytathatnánk a sort. Ez az, amit Jézus elítél, mert ez éppen a kereszténységgel szembeni tanúságtétel.

Buzdító beszédét folytatva Jézus egy mélyebb szempontra irányítja a figyelmet, és kijelenti:

„Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná” (15. vers). Ekképpen az ember belső világának, a szívnek az elsőségét hangsúlyozza: nem a külső dolgoktól függ, hogy szentek vagyunk-e vagy sem, hanem a szívtől, amely feltárja szándékainkat, döntéseinket és azon vágyunkat, hogy mindent Isten iránti szeretetből tegyünk. Külső cselekedeteink annak következményei, amit eldöntöttünk a szívünkben, és nem fordítva: pusztán a külső tettekkel, ha a szívünk nem változik, nem vagyunk igazi keresztények. A jó és rossz közötti határ nem rajtunk kívül húzódik, hanem bennünk. Megkérdezhetjük magunktól: „Hol van az én szívem?” Jézus azt mondta: „Ahol a kincsed, ott a szíved.” Mi az én kincsem? Vajon Jézus és az ő tanítása a kincsem? Akkor rendben van a szívem. Vagy valami más a kincsed? Épp ezért a szívünknek meg kell tisztulnia, meg kell térnie. Megtisztult szív nélkül nem lehet valóban tiszta kezünk, és nem lehet olyan szánk, amely őszinte szavakat mond – hanem kétszínű, kettős életet élünk –, nem lehet olyan szánk, amely szeretetet, irgalmat, megbocsátást kifejező szavakat mond. Erre pedig csak az őszinte és tiszta szív képes!

Kérjük az Urat, hogy Szent Szűz közbenjárására adjon nekünk tiszta, minden képmutatástól mentes szívet. Jézus ezt a jelzőt használta a farizeusokra: képmutatók, mást mondanak, és mást tesznek. Minden képmutatástól mentes szívet kérjünk tehát, hogy a törvény szelleme szerint tudjunk élni, és elérjük a törvény célját, vagyis a szeretetet.

* * * 

Ferenc pápa szavai az Úrangyala (Angelus) után:

Kedves testvéreim!

Tegnap Harissában, Libanonban boldoggá avatták Flaviano Michele Melki szír-katolikus vértanú püspököt. Szörnyű keresztényüldözés közepette fáradhatatlan védelmezője volt a nép jogainak, és mindenkit arra biztatott, hogy szilárdan tartson ki a hitben. Kedves testvéreim, a Közel-Keleten és a világ más tájain ma is üldözik a keresztényeket. Manapság több a vértanú, mint az első évszázadokban. E vértanú püspök boldoggá avatása öntsön beléjük vigasztalást, bátorságot és reményt, de legyen ösztönzés is a törvényhozók és a kormányok számára, hogy mindenhol biztosítva legyen a vallásszabadság. A nemzetközi közösségtől pedig kérem: tegyen valamit, hogy véget vessenek az erőszaknak és a visszaéléseknek.

Sajnos napjainkban is sok migráns vesztette életét borzasztó körülmények között megtett útjuk során. Imádkozom mindezekért a testvérekért, és mindenkit kérek, hogy imádkozzon értük. Különösen is csatlakozom Schönborn bíboroshoz – aki ma itt van velünk – és az egész osztrák egyházhoz, akik imádkoznak azért a hetvenegy áldozatért, köztük négy gyermekért, akiket egy kamionban találtak a Budapestről Bécsbe vezető autópályán. Ajánljuk mindnyájukat Isten irgalmába, és kérjük, segítsen, hogy hatékonyan együttműködjünk az egész emberi családot sértő ilyesfajta bűncselekmények megakadályozásában. Imádkozzunk [most] csendben az összes migránsért, aki szenved, és azokért is, akik életüket vesztették.

Köszöntöm az Olaszországból és a világ sok részéből érkezett zarándokokat, különösen a lisszaboni cserkészeket és a zárai (Horvátországból érkezett) híveket. Köszöntöm a veronai és Bagnolo di Nogarole-i híveket, a vicenzai egyházmegye fiataljait, a Rovatóból, valamint a milánói San Galdinó-i plébániáról ékezett fiatalokat, a salzanói és arconatei gyerekeket.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!


Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: Famigliacristiana.it

Magyar Kurír