Kedves Testvéreim, jó napot kívánok!

Mindenekelőtt elnézést kell kérnem tőletek a késésért, de baleset történt: bezárva maradtam a liftben 25 percen át. Áramkimaradás volt és a lift megállt. Istennek hála, jöttek a tűzoltók – nagyon köszönöm nekik! – és 25 percen át dolgoztak, mire újra el tudták indítani. Tapsot kérek a tűzoltóknak!

A mai vasárnap evangéliuma (Lk 14,1.7–14) úgy állítja elénk Jézust, hogy vendégségben van egy vezető farizeus házában. Jézus körülnéz, megfigyeli, mennyire igyekeznek, sietnek a meghívottak, hogy megszerezzék maguknak az első helyeket. Meglehetősen elterjedt ez a viselkedésmód napjainkban is, és nem csak akkor, amikor meghívnak minket ebédre: általában az ember az első helyet keresi magának, hogy biztosítsa vélt felsőbbrendűségét másokkal szemben. Az első helyekért való versengés valójában árt a közösségnek, a világi és az egyházi közösségnek is, mert lerombolja a testvériséget. Mindannyian ismerjük ezeket a törtető embereket, akik mindig felfelé törekszenek, hogy egyre feljebb kerüljenek… Ártanak a testvériségnek, veszélyeztetik a testvériséget. Ezt a jelenetet látva Jézus két rövid példabeszédet mond el.

Az első példabeszéd ahhoz szól, akit vendégségbe hívtak. Arra buzdítja, hogy ne az első helyre üljön, mert, ahogy mondja: „akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, jön, aki meghívott benneteket és felszólít: Add át a helyedet!” Micsoda szégyen! „És szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.” Jézus azonban éppen ennek az ellenkezőjét tanítja: „Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb!” Nem kell tehát azon igyekeznünk, hogy mi magunk szerezzük meg maguknak a többiek figyelmét, megbecsülését, legfeljebb hagyhatjuk, ha mások megadják ezt nekünk. Jézus mindig az alázatosság útját mutatja meg nekünk – meg kell tanulnunk az alázatosság útját! –, mert az a leghitelesebb út, amely lehetővé teszi, hogy hiteles kapcsolataink legyenek. Az igazi alázat útját, nem a hamis alázatét, amit Piemonte tartományban úgy hívnak, hogy „mugna quacia”. Nem, nem azt, hanem az igazi alázatot.

A második példabeszédben Jézus ahhoz fordul, aki vendégségbe hív másokat, és a meghívottak megválogatásáról azt mondja neki: „Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni.” Jézus itt is teljes mértékben szembe megy az árral, az Atyaisten gondolkodásmódját juttatja kifejezésre, mint mindig. És hozzáteszi kulcsmondatot is, amely értelmezi a beszédét. Mi ez a kulcsmondat? Egy ígéret: ha így teszel, „az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat”. Ez azt jelenti, hogy aki így viselkedik, annak az Istentől lesz jutalma, ami jóval felülmúlja a valamit valamiért emberi gondolkodásmódját: én megteszem neked ezt a szívességet és te cserébe megteszed azt. Nem, ez nem keresztény dolog. Az alázatos nagylelkűség, az keresztény dolog. A valamit valamiért emberi gondolkodásmódja általában eltorzítja, üzletiessé alakítja a kapcsolatokat, bevezeti az egyéni az érdeket a kapcsolatba, amelynek pedig nagylelkűnek és ingyenesnek kellene lennie. Jézus ezzel szemben az érdek nélküli nagylelkűségre hív, hogy megnyissa előttünk utat egy jóval nagyobb öröm, annak öröme felé, hogy részesülünk magának Istennek a szeretetéből, aki vár mindannyiunkat a mennyei lakomán.

Szűz Mária, a „teremtményeknél nagyobb és szerényebb” (Dante, Paradicsom, 33. ének, 2.), segítsen nekünk olyannak látni magunkat, amilyenek vagyunk, vagyis kicsinynek; és tanítson meg örülni a viszonzás nélküli ajándékozásnak.

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa köszöntötte a zarándokokat:

Kedves Testvéreim!

Szeptember elseje van, a teremtéssel való törődés imanapja: ökumenikus imádság, amely elgondolkodásra hív és arra, hogy elkötelezetten munkálkodjunk közös házunk védelmén, kezdve azon, hogy egyéni és családi szinten fenntartható életstílust alakítunk ki. A mától október 4-ig, Assisi Szent Ferenc ünnepéig tartó időszak alkalmas arra, hogy dicsőítsük Istent minden teremtményéért és a Föld kiáltását meghallva felvállaljuk a felelősséget.

Köszöntök mindenkit, aki Olaszországból és a világ különböző részeiről érkezett. Különösen üdvözlöm az ukrán zarándokokat – Slava Jisusu Khristu! –, akik az ukrán görögkatolikus egyháznak a következő napokban Rómában rendezett szinódusára érkeztek különböző országokból.

Köszöntöm a Boldog Cottolengo Szent József Intézet nővéreit és a képzésükben részt vevő fiatal lányokat. Köszönöm, köszönöm a tanúságtételeteket, köszönöm, amit tesztek, és amit tanítotok nekünk, haladjatok előre!

Köszöntöm Cunardo kerékpárosait és a Carro di Bottaluco-i híveket, az Actio Catholica leccei csoportját, a San Matteo della Decima, Gallo Ferrarese és Capriate San Gervasio településekről érkezett fiatalokat.

Ha Isten is úgy akarja, szerdán apostoli útra indulok Afrikába, hogy meglátogassam Mozambik, Madagaszkár és Mauritius népét. Kérlek benneteket, kísérjetek el imádságotokkal, hogy ez a lelkipásztori út meghozza a kívánt gyümölcsöket.

* * * 

Október 5-én konzisztóriumot tartok, hogy kinevezzek tíz új bíborost. Származási helyük kifejezi Egyházunk missziós hivatását, amely ma is hirdeti Isten irgalmas szeretetét a föld minden emberének. Az új bíborosok a következők:

Miguel Ángel Ayuso Guixot, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke;

José Tolentino Calaça de Mendonça, a Római Szentegyház könyvtárosa és levéltárosa;

Ignatius Suharyo Hardjoatmodjo, Jakarta érseke;

Juan de la Caridad García Rodríguez, Havanna érseke;

Fridolin Ambongo Besungu, Kinshasa érseke;

Jean-Claude Hollerich SJ, Luxemburg érseke;

Álvaro Leonel Ramazzini Imeri, (a guatemalai) Huehuetenango érseke;

Matteo Zuppi, Bologna érseke;

Cristóbal López Romero, Rabat érseke;

Michael Czerny SJ, az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma migránsokkal foglalkozó szekciójának titkárhelyettese.

Velük együtt a bíborosi testület tagjaihoz kapcsolok két érseket és egy püspököt, akik kiemelkedtek az Egyház iránti szolgálatukban:

Michael Louis Fitzgerald neftai nyugalmazott érseket;

Sigitas Tamkevičiust, Kaunas nyugalmazott érsekét;

Eugenio Dal Corsót, Benguela nyugalmazott püspökét.

Imádkozzunk az új bíborosokért, hogy megerősítve ragaszkodásukat Krisztushoz, segítségemre legyenek szolgálatomban Róma püspökeként, Isten egész hívő népe javára.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat kívánok, viszontlátásra!

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír