Augusztus 16-án délben az Úrangyala elimádkozása előtt Ferenc pápa arról elmélkedett, hogy a szentáldozásban eggyé válunk Jézussal, átalakul az életünk, átvesszük Jézus gondolkodásmódját és életstílusát.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ezeken a vasárnapokon a liturgia János evangéliumából Jézus beszédét idézi fel az élet kenyeréről, amely ő maga, és egyben az Eucharisztia szentsége is. A mai szakasz (Jn 6,51–58) ennek a beszédnek az utolsó része, és olyan embereket szólít meg a tömegből, akik megbotránkoznak azon, hogy Jézus azt mondta: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon (Jn 6,54).

A hallgatóság csodálkozása érthető, Jézus ugyanis a prófétákra jellemző stílust használ, hogy kérdéseket ébresszen az emberekben – és bennünk is –, végül pedig hogy döntést provokáljon ki. Mindenekelőtt kérdéseket: Mit jelent „Jézus testét enni és vérét inni”? Vajon ez csak egy kép, üres frázis, szimbólum, vagy valami valóságosat jelöl? Hogy válaszolni tudjunk, meg kell sejtenünk, mi történik Jézus szívében, amikor megtöri a kenyeret, hogy jóllakassa az éhező tömeget. Mivel tudja, hogy meg kell halnia értünk a kereszten, Jézus azonosítja magát azzal a megtört és szétosztott kenyérrel, és az a kenyér számára a rá váró áldozat „jelévé” válik. Ez a folyamat az utolsó vacsorán éri el csúcspontját, amikor a kenyér és a bor valóságosan az ő testévé és vérévé válik. Ez az Eucharisztia, amelyet Jézus nagyon pontos céllal hagy ránk: hogy eggyé váljunk ővele. Azt mondja ugyanis: „Aki eszi az én testemet és issza a véremet, bennem marad, én pedig benne” (56. vers). A szentáldozás hasonlóvá válás: azáltal, hogy őt esszük, olyanná leszünk, mint ő. Ehhez azonban szükség van a mi igenünkre, a mi hitbeli elfogadásunkra.

A szentmisével kapcsolatban időnként hallható ez az ellenvetés: „Mire való a mise? Csak akkor megyek templomba, amikor kedvem van hozzá, és sokkal jobban tudok imádkozni egyedül.” Csakhogy az Eucharisztia nem magánimádság, nem is egy szép lelki tapasztalat, nem is egyszerű megemlékezés arról, amit Jézus az utolsó vacsorán tett. Mi azt mondjuk, hogy jól értsük, miről van szó: a szentmise „emlékezet” (memoriale), vagyis az a gesztus, amely aktualizálja és jelenvalóvá teszi Jézus halálának és feltámadásának eseményét: a kenyér valóságosan az ő odaadott teste, és a bor valóságosan az ő kiontott vére.

Az Eucharisztia maga Jézus, aki teljesen odaadja nekünk magát. Ha az Oltáriszentséget hittel magunkhoz véve táplálkozunk vele és benne lakozunk, akkor ez átalakítja életünket, átalakítja Istennek és testvéreinknek adott ajándékká. Táplálkozni az „élet kenyeréből” azt jelenti, hogy összhangba kerülünk Krisztus szívével, magunkévá tesszük döntéseit, gondolatait, magatartásmintáit. Azt jelenti, hogy belépünk az odaadó szeretet dinamizmusába, a béke, a megbocsátás, a kiengesztelődés és a szolidáris osztozás embereivé válunk. Ugyanúgy élünk, ahogyan maga Jézus élt.

Jézus ezekkel a szavakkal fejezi be beszédét: „Aki eszi ezt a kenyeret, örökké élni fog” (Jn 6,58). Igen, ha valóságos közösségben élünk Jézussal ezen a földön, ezzel már átléptünk a halálból az életbe. A menny éppen ezzel a Jézussal való közösséggel kezdődik el.

A mennyben pedig már vár minket Mária, a mi anyánk – tegnap ünnepeltük ezt a misztériumot. Nyerje el Mária számunkra a kegyelmet, hogy mindig hittel Jézussal, az élet kenyerével táplálkozzunk.

Ferenc pápa szavai az úrangyala (Angelus) után:

Kedves testvéreim!

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok: köszöntöm a családokat, a plébániai csoportokat, a társulatokat, a fiatalokat.

Köszöntöm az „Organización de arte y cultura mexicana” [Mexikói Művészeti és Kulturális Szervezet] folklór csoportját, a veronai fiatalokat, akik hitük megerősítéséért jöttek Rómába, valamint a beverarei híveket.

Különösen is köszöntöm a Szalézi Ifjúsági Mozgalom sok fiatalját, akik Torinóban, Boscó Szent Jánoshoz köthető helyeken gyűltek egybe, hogy megünnepeljék születésének kétszázadik évfordulóját. Bátorítom őket, hogy éljék meg a mindennapokban az evangélium örömét és ébresszenek reményt a világban.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír