Bátornak kell lenni, amikor kérünk valamit az Úrtól – mondta homíliájában a pápa október 11-én a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmisén. – Isten az a barát, aki meg tudja adni nekünk azt, amire szükségünk van.

A csütörtöki evangéliumi részlet (Lk 11,5–13) állt Ferenc pápa homíliájának középpontjában: az imádság témájával foglalkozott, azzal, hogy miként kell imádkoznunk. Jézus egy emberről beszél tanítványainak, aki éjfélkor kopogtat barátja ajtaján, hogy kenyeret kérjen tőle. Barátja válaszol neki, hogy nem tud segíteni, mert már ágyban van, aztán mégis megadja neki, amit kér.

A Szentatya három pontot emelt ki: a szükségben lévő embert, a barátot és a kenyeret. A szükséget szenvedő meglepetésszerűen látogat el barátjához, és határozottan kér, mert bízik barátjában, hogy megadja neki azt, amire szüksége van. „Tolakodóan” imádkozzunk! – buzdított a pápa. – Az Úr megtanítja nekünk, miként imádkozzunk: bátorsággal, mert amikor imádkozunk, általában szükségünk van valamire. Isten a barátunk, aki gazdag; van kenyere, rendelkezik azzal, amire szükségünk van. Jézus mintha azt mondaná: „Legyetek »tolakodóak« az imában. Ne fáradjatok bele abba, hogy kértek!” Aki kér, annak adatik.

Az ima nem olyan, mint egy varázspálca. Nem úgy működik, hogy kérünk valamit, és azt azonnal meg is kapjuk. Nem arról van szó, hogy elmondunk két Miatyánkot, aztán elmegyünk. Az ima munka, amihez szükség van az akaratunkra, a kitartásra, az elszántságra – szégyenkezés nélkül. Miért? Mert kopogtatunk barátunk ajtaján. Mivel Isten a barátunk, megtehetjük ezt. Állandó, tolakodó imádságot végzünk. Gondoljunk csak Szent Mónikára! Mennyi évet imádkozott könnyekkel is fia megtéréséért. Az Úr végül kinyitotta neki az ajtót – emlékeztetett Ferenc pápa.

A Szentatya elmesélt valamit, ami még Buenos Airesben történt: egy munkásembernek haldoklott a lánya. Az orvosok nem adtak semmi reményt, az apa azonban megtett gyalog hetven kilométert a lujáni Szűz Mária-kegyhelyig. Éjszaka érkezett meg, amikor már zárva volt, de egész éjjel ott imádkozott, könyörgött a Szűzanyához: „Vissza akarom kapni a lányomat! Te visszaadhatod.” Amikor visszatért a kórházba, a felesége elmondta, hogy az orvosok elvitték a lányt, hogy egy másik vizsgálatot is elvégezzenek rajta. „Nem magyarázták meg, hogy miért ébredt fel és kért enni. Nincs semmi baja, jól van, túl van az életveszélyen.” A férfi tudta, hogy miként kell imádkozni – jegyezte meg a pápa.

Gondoljunk a szeszélyes gyermekekre – mondta a Szentatya –, amikor akarnak valamit, kiabálnak és sírnak. Azt mondják: „ezt és ezt akarom”. A szülők pedig végül engednek. Feltehetjük a kérdést: Isten nem haragszik meg, ha így teszek? Maga Jézus az, aki – ezt megelőzendő – azt mondja nekünk: „Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” Ő olyan barát, aki mindig jót ad. Többet ad: kérjük egy probléma megoldását, ő megoldja, és még a Szentlelket is adja. Gondolkodjunk el egy kicsit: Hogyan imádkozom? Mint egy papagáj? A szív szükségével imádkozom? Küzdök Istennel az imában, hogy megadja nekem, amire szükségem van, ha az jogos? Ebből az evangéliumi szakaszból tanuljuk meg, hogyan kell imádkozni – buzdított reggeli homíliája végén Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

 

Magyar Kurír