Január 24-én, szombaton Ferenc pápa a Konzisztórium teremben fogadta a szerzetesek és szerzetesnővérek mintegy ötvenfős csoportját, akik a Szerzetes Kongregáció szervezésében ökumenikus megbeszélésen vesznek részt a római Augustinianum patrisztikus intézetben.

 

A pápa a keresztények egysége tekintetében beszélt a megszentelt élet szerepéről. Rámutatott: Jóllehet, az egység megteremtésének feladata az egész egyházat érinti, de a szerzetesi élet, mely gyökereit az Úr akaratába és a még osztatlan egyház közös hagyományába mélyeszti, kétségtelenül egy különleges hivatást jelent az egység előmozdításában. Ennek jele, hogy az ökumenizmus úttörői között sok szerzetest találunk. 

A Szentatya kiemelte itt a jelenlévő taizé-i és boze-i közösségek képviselőit.

A szerzetesi élethez hozzátartozik az Istennel való és a keresztény közösségen belüli egység keresése, az Úr akaratának megfelelően, „hogy mindnyájan egy legyünk” (Jn 17,21) – szögezte le Ferenc pápa, majd Szent Ágoston reguláját idézte: „Az alapvető motívum, ami miatt együtt vagytok, hogy »egy lélekkel« éljetek ebben a házban, és egy szívvel és egy lélekkel forduljatok az Úr felé”.

A szerzetesi élet – folytatta a Szentatya – éppen ezt az egységet mutatja meg sajátos módon. Nem mint a saját erőfeszítéseink gyümölcsét, hanem mint a Szentlélek ajándékát, aki az egységet a különbözőségben valósítja meg. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha a testvériség útját szeretetben, szolgálatban és a kölcsönös befogadásban valósítjuk meg.

Ferenc pápa beszédében szólt a keresztények egysége megteremtésének három feltételéről.

1. Nincs egység megtérés nélkül. A szerzetesi élet arra emlékeztet, hogy a mindenféle egységkeresés és ennek megfelelően az ökumenikus erőfeszítések középpontjában elsősorban a szív megtérése áll, mely együtt jár a bocsánatkéréssel és annak elfogadásával. Ez mindenekelőtt a tekintetünk megtérését jelenti, vagyis: Istenben keressük és nézzük egymást, de tudjunk magunkra tekinteni a többiek szempontjából is. Ez az egységkeresés kettős kihívása, mely a szerzetesközösségen belül és a különféle hagyományú keresztények között valósul meg.

2 Nincs egység imádság nélkül. A szerzetesi élet az imádság iskolája. Az ökumenikus elkötelezettség elsősorban maga az Úr Jézus könyörgésének felel meg, és ezen is alapul. A keresztények egységéért végzett ökumenikus imahét egyik nagy úttörője, P. Paul Couturier szép hasonlatot mondott azok számára, akik az egységért imádkoznak: az ökumenikus mozgalom eszerint egy olyan „láthatatlan kolostor”, mely egyesíti a különféle egyházak, különböző országok és földrészek keresztényeit.

„Kedves szerzetestestvérek és szerzetesnővérek! Ti vagytok most ez a »láthatatlan kolostor«. Arra bátorítalak benneteket, hogy imádkozzatok a keresztények egységéért!” – buzdította hallgatóságát a Szentatya.

3. Nincs egység életszentség nélkül. A szerzetesi élet segít tudatosítani minden megkeresztelt ember közös hivatását az életszentségre. Ugyanis az életszentségre szóló hivatás az egyetlen és igaz út az egység felé. Ennek alátámasztására az Unitatis redintegratio kezdetű zsinati dekrétumból idézett a pápa: „Gondolja meg minden Krisztus-hívő, hogy annál jobban előmozdítja, sőt éli is a keresztények egységét, minél maradéktalanabbul törekszik evangéliumi életre. Minél szorosabb közösségben egyesülünk ugyanis az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel, annál bensőségesebben és könnyebben tudjuk elmélyíteni a kölcsönös testvériséget is”.(7. p.).

Végül a Szentatya megköszönte a jelenlévő szerzetesek, szerzetesnők tanúságtételét és az egységért végzett munkájukat, és Isten áldását kérte szolgálatukra.

Szöveg és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír