Február 24-én délben, az Angelus elimádkozásakor a Szentatya az ellenségszeretetről szóló jézusi parancsról elmélkedett, utána pedig ismertette az egyházi vezetők megújított elkötelezettségét a kiskorúak védelme és a visszaélések megszüntetése mellett.

Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnap evangéliuma (vö. Lk 6,27–38) a keresztény élet egyik központi és jellegzetes pontjára, az ellenségszeretetre vonatkozik.

Jézus szavai világosak: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok gyalázóitokért” (Lk 6,27–28). Ez nem választási lehetőség, hanem parancs. Nem mindenkinek szól, hanem a tanítványoknak, akikről Jézus azt mondja: „ti, akik hallgattok engem”. Ő jól tudja, hogy ellenségeink szeretete meghaladja képességeinket, de épp ezért lett emberré: nem azért, hogy olyannak hagyjon minket, amilyenek vagyunk, hanem azért, hogy olyan emberekké alakítson bennünket, akik nagyobb szeretetre, az ő Atyjának és a mi Atyánknak a szeretetére képesek. Ez az a szeretet, amelyet Jézus azoknak ad, akik „hallgatják őt”. És akkor lehetségessé válik! Ővele, az ő szeretetének, az ő Lelkének köszönhetően szeretni tudjuk azokat is, akik nem szeretnek bennünket, akik ártanak nekünk.

Ily módon Jézus azt akarja, hogy Isten szeretete minden szívben legyőzze a gyűlöletet és a haragot. A szeretet logikája, mely Krisztus keresztjében éri el csúcspontját, a keresztény ember ismertetőjegye, és arra készteti őt, hogy testvéri szívvel forduljon mindenkihez. De hogyan lehetséges legyőzni a megtorlás emberi ösztönét és világias törvényét? A választ Jézus adja meg ugyanebben az evangéliumi szakaszban: „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36). Aki hallgatja Jézust, aki igyekszik követni őt, még ha nehéz is, Isten gyermekévé válik, és valóban a mennyei Atyához kezd hasonlítani. Olyanokra leszünk képesek, amikről sosem gondoltuk volna, hogy kimondjuk vagy megtesszük, sőt, amiket korábban szégyelltünk, most örömet és békét adnak. Nem kell többé szóban és tettben erőszakosnak lennünk; felfedezzük, hogy képesek vagyunk gyengédek és jóságosak lenni; és érezzük, hogy mindez nem tőlünk, hanem őtőle jön, és így nem hencegünk vele, hanem hálásak vagyunk érte.

Semmi sincs, ami nagyobb és termékenyebb lenne a szeretetnél: ez megadja az embernek az ő teljes méltóságát, ellentétben a gyűlölettel és a bosszúval, amely csökkenti és eltorzítja az Isten képére alkotott teremtmény szépségét.

Ez a parancs, hogy tudniillik a sértésre és jogtalanságra szeretettel válaszoljunk, új kultúrát hozott létre a világban: az „irgalmasság kultúráját – jól meg kell tanulnunk, és szorgalmasan gyakorolnunk kell az irgalmasságnak ezt a kultúráját –, amely valódi forradalmat indít el” (Misericordia et miseraapostoli levél, 20). Ez a szeretet forradalma, amelynek főszereplői az összes kor vértanúi. Jézus pedig biztosít bennünket, hogy viselkedésünk, melyet szeretet hat át azok iránt, akik ártanak nekünk, nem lesz hiábavaló. Azt mondja: „Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak! Adjatok, és adnak nektek! […] Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek” (Lk 6,37–38). Szép ez! Szép lesz az, amit Isten nekünk ad, ha nagylelkűek, ha irgalmasok vagyunk. Meg kell bocsátanunk, mert Isten megbocsátott és mindig megbocsát nekünk! Ha nem bocsátunk meg egészen, mi sem várhatjuk, hogy mi bocsánatot kapjunk egészen. Ha ellenben szívünk megnyílik az irgalmasságra, ha a megbocsátást megpecsételjük egy testvéri öleléssel, és ha szorosabbra fonjuk a köztünk lévő közösség kötelékeit, azt hirdetjük a világnak, hogy igenis le lehet győzni jóval a rosszat. Gyakran könnyebb emlékeznünk az ellenünk elkövetett sérelmekre, az ellenünk tett rosszra, mint a jó dolgokra; olyannyira, hogy vannak emberek, akik ebbe a szokásukba bele is betegszenek. „Sérelemgyűjtők”: csak az ellenük elkövetett rossz dolgokra emlékeznek. Ez azonban nem járható út! Az ellenkezőjét kell tennünk, mondja Jézus. A jó dolgokra kell emlékeznünk, és ha valaki jön valamilyen pletykával, és rosszat mond a másikról, akkor mondjuk neki: „Értem, lehetséges, de őbenne ez és ez a jó van…” Fordítsuk meg a beszélgetés irányát. Ez az irgalmasság forradalma!

Szűz Mária segítsen bennünket, hogy engedni tudjuk, hogy megérintse szívünket Jézusnak ez a szent szava, mely éget, mint a tűz, átalakít és képessé tesz bennünket viszonzást nem várva jót tenni – viszonzást nem várva jót tenni! –, tanúságot tenni mindenütt a szeretet győzelméről!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Ma délelőtt befejeződött itt, a Vatikánban egy nagyon fontos találkozó, a kiskorúak védelmének témájáról. Jelen voltak rajta a pátriárkák, a püspöki konferenciák elnökei, a katolikus keleti egyházak vezetői, a szerzetesrendek elöljáróinak képviselői és sok munkatársam a római kúriából.

Amint tudjátok, a kiskorúakkal szemben a klérus tagjai által elkövetett szexuális visszaélések problémája komoly botrányt váltott ki az Egyházban és a közvéleményben, egyrészt az áldozatok tragikus szenvedései miatt, másrészt a velük szemben tanúsított védhetetlen közöny, valamint amiatt, hogy vezető személyek falaztak a bűnösöknek az Egyházban.

Mivel ez egy minden földrészen elterjedt probléma, azt akartam, hogy közösen nézzünk vele szembe, közös és kollegiális felelősségvállalással mi, a katolikus közösségek pásztorai az egész világról. Meghallgattuk az áldozatok hangját, imádkoztunk, bocsánatot kértünk Istentől és a bántalmazott emberektől, tudatosítottuk felelősségünket és azon kötelességünket, hogy igazságot szolgáltassunk, határozottan elutasítsuk a hatalommal, a lelkiismerettel való visszaélés és a szexuális bántalmazás minden formáját.

Azt akarjuk, hogy minden egyházi tevékenység és hely teljes mértékben és mindig biztonságos legyen a kiskorúak számára; hogy minden lehetséges intézkedést megtegyenek annak érdekében, hogy hasonló bűncselekmények ne ismétlődjenek meg; hogy az Egyház újra teljesen hitelessé és megbízhatóvá váljon a kicsinyek szolgálatára és nevelésére irányuló küldetésében, Jézus tanítása szerint.

Ily módon képesek leszünk egész szívünkkel és hatékonyan együttműködni minden jóakaratú emberrel és a társadalom minden pozitív összetevőjével és erejével, minden országban és nemzetközi szinten, hogy minden formájában legyőzzük a több százmillió kiskorú, kisebb és nagyobb gyermek elleni erőszak roppant súlyos csapását az egész világon.

Szeretettel üdvözöllek mindannyitokat, Rómából, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok!

Köszöntöm a sevillai egyházmegye híveit; továbbá a trieszti, agropoli és Venegono Inferiore-i híveket.

Köszöntöm a ritka betegségek napja alkalmából érkezett csoportot, és kívánom, hogy a betegek és családtagjaik megfelelő támogatást kapjanak nem könnyű útjukon mind orvosi, mind jogalkotási szinten.

Szép vasárnapot kívánok mindannyitoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír