A Szentatya március 6-án fogadta Angelo Amato bíborost, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusát, és engedélyezte tizenhárom dekrétum közzétételét. Köztük elismerte a szlovák Anna Kolesárová hősies erényeit, akit a hit iránti gyűlöletből gyilkoltak meg 1944. november 22-én.

Anna Kolesárová 1928. július 14-én született. Édesapja szigorú, de igazságos ember volt. Édesanyját korán, tízéves korában elvesztette, így rá hárult a házimunka, és gondoskodnia kellett idősebb testvéréről, Michalról is. Viszokán (Vysoká nad Uhom) éltek, egy közepes nagyságú faluban a nagymihályi járásban. Anna nagyon egyszerű körülmények között élt. Rendszeresen részt vett a szentmiséken és az ájtatosságokon, örömmel járult a szentségekhez. Szombatonként kortársaival együtt imádkozták a rózsafüzért.

A Vörös Hadsereg első csapatának megérkezése előtt a családok többsége a házakból a pincékbe költözött, ezt tette Ján Kolesár családja is: az apa, fia, Michal és leánya, Anna. Velük volt Ladislav Pisny a feleségével, Annával, a szomszéd Andrej Kontra és hétéves leánya, Maria Kontrova, valamint Ján Hruska a feleségével.

1944. november 22-én rátalált a pincebejáratra a Vörös Hadsereg egy részeg katonája – írja Michal Potocký SJ visszaemlékezésében. „»Menj, adj neki valamit enni, bizonyára éhes« – mondta az édesapa a tizenhat éves leányának, aki hetek óta édesanyja fekete ruháiba öltözve járt, hogy ezzel is álcázza fiatalságát. Anna édesapja parancsára felment a konyhába, ahol a katona molesztálni kezdte, és tisztátalan cselekedetre akarta kényszeríteni, de ő kitépve magát karjai közül, visszafutott a pincébe. A felbőszült katona azonban utánaugrott, ráemelte puskáját, és rákiáltott. »Vagy nekem adod magad, vagy menj, és búcsúzz el a rokonaidtól!« Ő erre így felelt: »Rendben, habár fiatal vagyok, Istennek ajánlom magam.« »Búcsúzz el az apádtól!« – szólt rá, mire Anna felkiáltott: »Apácska, Isten veled! Jézus, Mária, József!« Erre a katona beváltotta fenyegetését, és két golyóval agyonlőtte.

A temetési szertartást 1944. november 29-én végezte el Anton Lukáč plébános, az ungvári esperesség általános helynöke, aki a halotti anyakönyv megjegyzés rubrikájába ezt írta: „Tempora belli a rusico milite occisa. Hostia sanctae castitis”, azaz: „A háború idején egy orosz katona ölte meg. A szent tisztaság áldozata.”

Ugyanő számolt be az eseményről az ungpálóci plébánia krónikájában. A történet hitelességét öt szemtanú bizonyította saját kezű aláírásával. A lelkiatya feljegyzése szerint Annát hőstettében az Eucharisztikus Krisztus erősítette, röviddel halála előtt gyónt és áldozott.

Az életszentségét vizsgáló eljárás idején megtalálták az ungpálóci plébánia archívumában Michal Potocký jezsuita szerzetes írását, amely összefoglalja a vértanú szlovák lány életét. Ebben feljegyezte, hogy Annát a viszokai temetőben temették el egy összetákolt koporsóban, amelyet a háború alatt a csűrajtóról leszaggatott deszkákból készített testvére, Michal. A helyiek ezzel a felirattal állítottak emléket neki: „Inkább a halál, mint a bűn.”

Michal Potocký említésre méltó ténynek találta és beleírta az életrajzba, hogy évek múltán az Úr magához hívta az örök nyugalomba Anna Kolesárová édesapját is, akit a lánya mellett temettek el. A sír ásása közben kimozdult a helyéről egy földdarab, és láthatóvá vált Anna Kolesárová koporsója, benne a lány holtteste: a legkisebb jelét sem mutatta az enyészetnek, de a sírásók visszatették rá a földet úgy, hogy a koporsót ne lehessen látni. Másnap, édesapja temetésekor a szertartás résztvevői látták, hogy Anna koporsójának oldalából éjszaka virágok nőttek ki. Ezt senki sem merte hangosan kimondani, az egész falu csak suttogott róla.

A jezsuita szerzetes kifejtette, mindezt azért írta le, mert meg akarta szólítani az egyházi elöljárókat: talán eljött az idő, hogy ezzel az esettel is alaposabban foglalkozzanak, és megkezdődjön a vértanú lány boldoggáavatási eljárása.

Forrás és fotó: Szepsi Római Katolikus Esperesség

Magyar Kurír