A világ vége és a saját életünk vége – ez a hét liturgiájának témája, erről szól a napi olvasmány és az evangélium. A Jelenések könyvéből vett olvasmány Babilon elpusztítását írja le. A szép város a világiasság jelképe volt: a luxusé, az önelégültségé, az e világi hatalomé – állapította meg Ferenc pápa. A Lukács evangéliumából vett részlet pedig Jeruzsálem, a szent város elpusztításáról szól.

Az ítélet napján Babilon egy győzelmi kiáltással pusztul el. A nagy parázna asszony elbukik, az Úr elítéli, és rámutat az igazságra: „ördögök lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan szellem tanyájává”. A város hatalmassága mögött romlottság rejlik, mulatságain tettetett boldogság uralkodik. Erőszakos lesz pusztulása, és senki sem találja meg többé. „A hárfások, zenészek és fuvolások hangja és harsona nem hangzik fel többé benned”, nem lesznek szép ünnepek, a kézművesek sem működnek többé ott, mert nem a munka, hanem a romlottság városa lett Babilon. „A malom zörgése nem hallatszik többé benned; és lámpavilág nem fénylik többé benned.” Lehet, hogy kivilágított város, de nincs benne fény, világosság – jegyezte meg a Szentatya. – Romlott civilizáció. „A vőlegénynek és menyasszonynak szava nem hangzik fel többé benned.” Sok pár, sok ember élt ott, de nem volt köztük szeretet. E pusztulás belülről kezdődik, és akkor ér véget, amikor az Úr azt mondja: „Elég.” Eljön az a nap, amikor az Úr azt mondja: „Elég volt a világ felszínességéből.” Ez annak a civilizációnak a válsága, amely büszke, önelégült, diktatórikus; és ilyen véget ér – mondta Ferenc pápa.

Jeruzsálem pusztulása másfajta romlottság miatt következik be: a szeretethez való hűtlenség romlottsága miatt. Nem tudta felismerni Isten szeretetét Fiában. A szent várost „legázolják a pogányok”. Megbünteti az Úr, mert megnyitotta szívének kapuit a pogányok előtt. Keresztényként élünk? – vetette fel a kérdést a pápa. – Úgy tűnik. De valójában pogány életet élünk, amikor megtörténnek ezek a dolgok, és Babilon elcsábít minket. Jeruzsálem úgy él, mint Babilon. Össze akarjuk egyeztetni a két életformát, de nem megy, és mindkettőt elítélik. Keresztény vagy? Akkor élj keresztényként. Nem lehet összevegyíteni a vizet az olajjal. Mindig különbözőek maradnak. Ez a vége egy önmagában ellentmondásos civilizációnak, amely magát kereszténynek mondja, de pogányként él – mutatott rá a Szentatya.

Az olvasmány és az evangélium történetéhez visszatérve Ferenc pápa kiemelte, hogy a két város elítélése után felhangzik az Úr hangja. A pusztítás után elérkezik az üdvösség, és az angyal ezt mondja: Gyertek, „boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzői lakomájára!” Ez a valódi ünnep! A mi életünkben is vannak tragédiák, de ekkor a távlat felé kell tekinteni, mert megváltott minket az Úr, és eljön, hogy üdvözítsen bennünket. Ez arra tanít, hogy a világ próbatételeit ne a világiassággal vagy a pogánysággal alkut kötve éljük meg, ami pusztuláshoz vezet, hanem reménykedve, eltávolodva a világias és pogány csábításoktól. Tekintsünk a horizontra, reménykedjünk Krisztusban, az Úrban! A remény a mi erőnk. Haladjunk előre, de kérjük a Szentlelket – buzdított a pápa.

Gondoljunk korunk Babilonjára, a hatalmas birodalmakra, amelyek az előző században összeomlottak. Így végzik a mai nagyvárosok is, sőt, a mi életünk is, ha továbbra is az elpogányosodás útján járunk. Csak azok az emberek maradnak meg, akik az Úrba vetik reményüket. Nyissuk meg szívünket a remény előtt, és távolodjunk el az élet elpogányosodásától! – figyelmeztetett homíliája végén Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír