Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én a Szentatya azt hangsúlyozta, hogy az ünnep tartalma egyrészt a sokat szenvedő nőkre, másrészt a megalázott, egyszerű embereket felemelő Istenre irányítja figyelmünket. Az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédét teljes terjedelemben közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot és szép ünnepet kívánok Mária mennybevételének napján!

Mária mennybevételének mai ünnepén az evangélium (Lk 1,39–56) Mária találkozását mutatja be unokanővérével, Erzsébettel, és hangsúlyozza, hogy „Mária azokban a napokban útnak indult, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába” (Lk 1,39). Azokban a napokban tehát Mária egy Jeruzsálemhez közeli kisvárosba futott, hogy találkozzon Erzsébettel. Ma pedig a mennyei Jeruzsálembe vezető útján szemléljük őt, úton van, hogy végre találkozzon az Atya arcával és újra láthassa fiának, Jézusnak az arcát. Földi életében sokszor járt hegyvidékes utakon, élete utolsó fájdalmas szakaszán a Kálvárián is, és így Krisztus kínszenvedésének titkához társult. Most pedig azt látjuk, hogy elérkezik Isten hegyére, „Napba öltözve, lába alatt a Holddal, fején tizenkét csillagból álló koronával” (Jel 12,1) – ahogyan a Jelenések könyve mondja –, és átlépi a mennyei haza küszöbét.

Mária volt az első, aki hitt Isten Fiában, és ő az első, aki testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe. Ő volt az első, aki befogadta és karjába vette Jézust, amikor ő még csecsemő volt, most pedig ő az első, akit Jézus karjába vesz, és bevisz az Atya örök országába. Máriának, a Római Birodalom peremén egy félreeső kis faluban élő alázatos és egyszerű lánynak Isten megengedi, hogy örökké a Fiú trónja mellett álljon, épp azért, mert befogadta és megélte az evangéliumot. Az Úr ugyanis így dönti le a hatalmasokat trónjukról, és így emeli fel a megalázottakat (vö. Lk 1,52).

Mária mennybevétele olyan nagy misztérium, amely mindannyiunkat érint, valamennyiünk jövőjét érinti. Mária ugyanis megelőz bennünket azon az úton, amelyen a keresztséggel elindultak mindazok, akik életüket Jézushoz kapcsolták, ahogyan Mária kapcsolta őhozzá saját életét. A mai ünnep a mennyre irányítja figyelmünket, meghirdeti „az új eget és új földet”, a feltámadt Krisztus győzelmét a halálon és a gonosz végleges vereségét. Ezért a galileai alázatos leányka ujjongása, melyet a Magnificat hálaéneke fejez ki, az egész emberiség énekévé válik, amely örömmel látja, hogy az Úr lehajol minden férfihoz és nőhöz, az alázatos teremtményekhez, és magához veszi őket a mennybe.

Az Úr lehajol az alázatosakhoz, hogy felemelje őket, amint a Magnificat éneke hirdeti. Máriának ez az éneke a mai sokféle fájdalmas helyzetre is ráirányítja figyelmünket, főképp az élet súlya és az erőszak drámája által leigázott nőkre, a hatalmasok önkényének alávetett nőkre, az embertelen munkára kényszerített kislányokra, a férfiak sóvárgásának magukat testben és lélekben átadni kötelezett nőkre. Kívánom, hogy minél előbb egy olyan élet köszöntsön rájuk, amelyet béke, igazságosság, szeretet jellemez, és elérkezzen a nap, amikor végre azt érzik, hogy nem olyan kezek ragadták meg, akik megalázzák, hanem akik gyengéden felemelik és az élet útján vezetik őket egészen a mennyig. Mária, az a leányka, az a nő, aki sokat szenvedett életében, ezekre a nőkre irányítják figyelmünket, akik szintén sokat szenvednek. Kérjük az Urat, hogy ő maga fogja meg kezüket és vezesse őket az élet útján, megszabadítva őket ezekből a rabságokból.

Most pedig forduljunk bizalommal Máriához, a menny édes királynőjéhez, és kérjük: „Adj nekünk békés napokat, virrassz utunk felett, add, hogy lássuk fiadat, a mennyben örülve veled” (a második esti dicséret himnusza [azImaórák liturgiájának olasz nyelvű kiadásában]).

* * *

A Szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim és nővéreim, a béke királynőjét ma a mennyei dicsőségben szemléljük, szeretném ismételten őrá bízni azoknak a népeknek az aggodalmait és fájdalmait, akik a világ sok részén szűnni nem akaró összetűzések ártatlan áldozatai. A Kongói Demokratikus Köztársaság Észak-Kivu tartományának lakosaira gondolok, akiket újabb mészárlások sújtottak, és ezeknek az elkövetését hosszú ideje szégyenletes csend kíséri, ezek még a figyelmünket sem keltik fel. Ezek az áldozatok sajnos ahhoz a rengeteg ártatlan emberhez tartoznak, akiknek nincs súlya a világ közvéleménye számára. Segítsen Mária, hogy mindenkit együttérzés, megértés és egyetértés töltsön el!

Köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és különféle országokból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a villadosei fiatalokat, a credarói és a crosarai híveket.

Szép ünnepet kívánok Mária mennybevételének napján mindannyiatoknak, akik itt vagytok, de azoknak is, akik üdülőhelyeken vannak, és akik nem mehettek el nyaralni, kivált a betegeknek, a magányosaknak és azoknak, akik ezeken az ünnepnapokon az elengedhetetlen szolgáltatásokat biztosítják a közösségnek.

Köszönöm, hogy eljöttetek, és kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatikáni Rádió német nyelvű adásának szerkesztősége

Magyar Kurír