A keresztény az emlékezet embere – hangsúlyozta a Zsidókhoz írt levélből való napi olvasmányt elemezve Ferenc pápa január 27-i homíliájában, amely a Szent Márta-ház kápolnájában tartott reggeli szentmisén hangzott el.

Isten üzenete arra buzdítja a keresztény embert, hogy az életét hármas vonatkozás szerint élje: a múlt, a jelen és a jövő összefüggésében. Az emlékezés azt jelenti, hogy mindenre emlékezünk, a jó és a kevésbé jó dolgokra is, és hogy az Isten színe elé visszük a történelmünket, szépítgetés és rejtegetés nélkül – mondta a szentatya. „Testvérek! Emlékezzetek vissza az elmúlt időkre!” – idézte az olvasmányt. Ezek „a lelkesedés, a hitben való előrehaladás napjai voltak, amikor az ember hitben kezdett élni az elszenvedett próbatételek közepette.” „Emlékezet nélkül nem érthető a keresztény élet, sem pedig a mindennapi lelkiélet. De nem is csak érthetetlen az élet, hanem az ember nem is tud keresztény életet élni emlékezet nélkül!” – szögezte le a pápa. Az Isten üdvösségének emlékezetéről van szó az én életemben, az életemben előforduló bajok emlékezetéről. Arról, hogy az Úr miként mentett ki ezekből a bajokból. Az emlékezet kegyelem, amit kérni kell! Add, Uram, hogy ne feledkezzem meg a te történetedről az én életemben! Hogy ne feledjem se a jó, se a rossz pillanatokat, az örömöket és a kereszteket. A keresztény az emlékezet embere – hangsúlyozta a szentatya.  

A Zsidókhoz írt levél napi szakaszának befejező része megérteti velünk – folytatta a pápa –, hogy mindig úton vagyunk valamire várakozva, arra várakozva, hogy eljutunk egy pontig, az Úrral való találkozásig. Ez pedig arra int bennünket, hogy „hitből éljünk” (Zsid 10,37). A reménység továbbá azt is jelenti, hogy a jövőbe nézünk. „Hogyan is lehetne a keresztény életet a megtörtént dolgokra való emlékezés nélkül élni, hiszen lehetetlen megélni a keresztény életet anélkül, hogy reménnyel tekintenénk a jövőbe, az Úrral való találkozás elé?! Szépen mondja a levél szerzője: »Már csak rövid, nagyon rövid az idő«, az élet egy lehelet..., és elmúlik. Amikor az ember fiatal, azt gondolja, hogy még annyi idő van előtte, de aztán az élet megtanítja arra a szólásra, hogy »rohan az idő«! Ezt még gyerekként ismertem meg, és most már nősül. Rohan az idő, hamar elmúlik. A vele való találkozás reménysége az emlékezet és a reménység, a múlt és a jövő között feszülő élet!” – emelte ki a pápa.
 
Elmélkedése harmadik pontjaként Ferenc pápa a Zsidókhoz írt levél nyomán a jelenről beszélt, ami oly sokszor fájdalmas és szomorú. „Bátorsággal és türelemmel éljük, vagyis őszinteséggel, szégyenkezés nélkül, elviselve az élet nehézségeit. Való igaz, hogy bűnösök vagyunk – magyarázta a pápa –, ki előbb lesz az, ki utóbb, akár listát is lehet róla készíteni. De bátran és türelemmel menjünk tovább, ne álljunk meg, mert ez nem segít minket a növekedésben!”

A levél szerzője a pápa szerint végül arra emlékeztet bennünket, hogy ne vétkezzünk, mert a bűn nem ad nekünk emlékezetet, sem reménységet, sem bátorságot. „A kicsinyhitűség bűn, mely nem engedi meg neked, hogy félelem nélkül menj tovább, miközben Jézus arra buzdít bennünket, hogy »Ne féljetek!«.” A kicsinyhitűek azok, akik mindig hátul mennek, akik túlságosan „őrzik” magukat, és mindentől félnek. Nem kockáztatnak, csak óvatosságra intenek, és az összes parancsolat megtartására. Igen, ez igaz, de ez így megbénít, és elfeledteti a kapott kegyelmeket. Elveszi az emlékezetedet, a reményedet, és nem tudsz tovább menni! Ez annak a kereszténynek a jelene, aki az utcán egy hirtelen támadt záporban azon aggódik, hogy az eső miatt összemegy a ruhája. Ilyenek a szűk lelkek, és ez a kicsinyhitűség! Ez bűn az emlékezet, a bátorság és a reménység ellen. Az Úr erősítse az emlékezetünket, növelje a reménységünket, adjon mindennap bátorságot és türelmet, szabadítson meg a mindentől félő kicsinyhitűségtől, attól, hogy önmagukat őrző szűk lelkűekké váljunk! Jézus ehelyett azt mondja, hogy „aki meg akarja őrizni a saját életét, elveszíti azt” – zárta Ferenc pápa péntek reggeli homíliáját.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír