December 11-én, advent harmadik vasárnapján Ferenc pápa az igazi keresztény örömről elmélkedett, az úrangyala elimádkozása után pedig megemlékezett a Szíriában, Aleppóban élőkről, a hétvégi terrorcselekmények áldozatairól, valamint külön köszöntötte a hitoktatókat és a gyermekeket.

Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma advent harmadik vasárnapját ünnepeljük, Szent Pál felhívásának jegyében: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra mondom: örüljetek! Az Úr közel van! (Fil 4,4–5). Ez nem egy felszínes, pusztán érzelmeinket átjáró öröm, de nem is a világias örvendezés vagy a fogyasztói szemlélet öröme. Nem, nem az, hanem itt egy igazibb örömről van szó, amelynek ismét fel kell fedeznünk az ízét. Az igazi öröm ízét! Ez az öröm lényünk legmélyét érinti, amikor várjuk a megígért, Szűz Máriától Betlehemben született Messiást, Jézust, aki már eljött, hogy elhozza az üdvösséget a világnak. Az ige liturgiája megfelelő szövegösszefüggést kínál ahhoz, hogy megértsük és átéljük ezt az örömet. Izajás sivatagról, aszott földről, pusztaságról beszél (vö. Iz 35,1); a próféta szeme előtt ernyedt kezek, roggyant térdek, csüggedt szívek, vakok, süketek és némák vannak (vö. Iz 35,3–6). Ez a vigasztalanság, az Istent nélkülöző végzetes sors leírása.

De végül felhangzik az üdvösség meghirdetése: „Bátorság! Ne féljetek! – mondja a próféta – Íme, eljön Istenetek! […] Maga Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek!” (vö. Iz 35,4). És rögtön minden megváltozik: a sivatag kivirágzik, vigasz és öröm tölti be a szíveket (vö. Iz 35,5–6). Ezek a már jelenlévő üdvösségre utaló jelek, melyeket Izajás meghirdet, Jézusban teljesednek be. Ő maga jelenti ki ezt, amikor válaszol a Keresztelő János által hozzá küldötteknek. Mit mond Jézus ezeknek a küldötteknek? „Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak” (Mt 11,5). Nem szavak, hanem tények igazolják, hogy a Jézus által hozott üdvösség az ember egész lényét átfogja, és újjáteremti. Isten belépett a történelembe, hogy megszabadítson minket a bűn szolgaságából; sátrat vert közöttünk, hogy osztozzon létünkben, hogy gyógyítsa sérüléseinket, bekötözze sebeinket és új életet adjon nekünk. Az öröm annak gyümölcse, hogy Isten üdvözítő szeretete hatékonyan megjelent.

Engedjük, hogy magával ragadjon minket az örvendezés! Az örvendezés, az öröm! Ha egy keresztény nem örvendező, akkor valami hiányzik belőle, vagy nem is keresztény! Hiányzik belőle a szív öröme, a bensőnkben lakozó öröm, amely előrevisz minket, és bátorságot önt belénk. Az Úr érkezik, szabadítóként jön az életünkbe, hogy megszabadítson minket minden belső és külső rabságunkból. Ő az, aki megmutatja nekünk a hűség, a türelem és az állhatatosság útját, hogy amikor újra eljön, örömünk teljes legyen. Nemsokára itt a karácsony, közeledésének nyilvánvaló jelei ott vannak az utcákon és az otthonainkban; itt, a téren is felállítottunk egy betlehemet a fenyőfa mellett. Ezek a külső jelek arra hívnak, hogy fogadjuk be az Urat, aki szüntelenül érkezik és kopogtat ajtónkon, kopogtat szívünk ajtaján, hogy közel kerüljön hozzánk. Ezek a külső jelek arra hívnak, hogy felismerjük az Úr járását a mellettünk elhaladó testvéreink járásában, különösen is a leggyengébbekében és legelesettebbekében.

Ma arra kapunk meghívást, hogy örüljünk Megváltónk közelgő eljövetelének, és hogy megosszuk ezt az örömet másokkal, mégpedig úgy, hogy erőt és lelket öntünk a szegényekbe, a betegekbe, a magányos és boldogtalan emberekbe.
Szűz Mária, az „Úr szolgálóleánya” segítsen minket, hogy meghalljuk Isten hangját az imádságban, és együttérzéssel szolgáljuk őt testvéreinkben, hogy felkészülten érkezzünk a karácsonyi találkozóra, hogy előkészítsük szívünket Jézus befogadására.

A szentatya szavai az úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Mindennap közel vagyok – főképp imában – az Aleppóban élő emberekhez. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Aleppó egy város, ahol emberek élnek: családok, gyermekek, idősek, betegek… Sajnos hozzászoktunk a háborúhoz, a pusztításhoz, de nem szabad elfelejtenünk, hogy Szíria egy történelemben, kultúrában, hitben gazdag ország. Nem fogadhatjuk el, hogy az erőszakkal, visszaélésekkel, hamissággal teli háború megsemmisítse ezt! Felhívást teszek közzé annak érdekében, hogy mindenki azon legyen, hogy olyan döntés szülessen, amely a civilizáció mellett van: mondjunk nemet a pusztításra, igent a békére, igent az Aleppóban és Szíriában élő emberekre!

Imádkozzunk az utóbbi órákban – több országban – történt barbár terrortámadások áldozataiért is. A helyszínek különbözők, de az erőszak sajnos ugyanaz, amely halált és pusztítást hoz, de a válasz is ugyanaz: a hit Istenben és az egység a civilizált emberi együttélésre jellemző erényekben. Szeretném kifejezni különleges közelségemet kedves testvéremhez, II. Tavadrosz pápához [a kopt ortodox egyház pátriárkájához] és az ő közösségéhez; imádkozom az elhunytakért és a sebesültekért.

Ma Vientiánban, Laoszban, boldoggá avatták Mario Borzagát, a Szeplőtelen Szűz Mária Oblátus Misszionáriusainak papját, valamint Thoj Xyooj Pált, világi hívőt, hitoktatót és tizennégy társát, akiket hitük iránti gyűlöletből öltek meg. Krisztus melletti hősies hűségük szolgáljon bátorításként és mutasson példát a misszionáriusoknak és különösen a hitoktatóknak, akik missziós területeken nagyon értékes, nélkülözhetetlen apostoli munkát végeznek, amelyért az egész egyház hálás nekik. Gondoljunk a mi hitoktatóinkra: rengeteget dolgoznak, és kiváló munkát végeznek! Hitoktatónak lenni gyönyörű dolog: elvinni az Úr üzenetét, hogy az növekedjen bennünk. Tapsoljuk meg a hitoktatókat mindannyian! [Taps.]

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, kedves zarándokok, akik sokféle országból érkeztetek. Elsősorban a római gyerekeket köszöntöm, akik a „kisded Jézus” hagyományos megáldására jöttek, amit a plébániákon működő oratóriumok és a római katolikus iskolák szerveztek. Kedves gyerekek, amikor szüleitekkel imádkoztok betlehemetek előtt, kérjétek a kis Jézust, hogy segítsen mindannyiunkat, hogy szeressük Istent és felebarátainkat! Értem is imádkozzatok, és én is megemlékezem rólatok! Köszönöm!

Köszöntöm a sydneyi katolikus egyetem tanárait, a portugáliai Mosteiro de Grijó-i kórust, valamint a barbianellói és campobassói híveket.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok. Ne feledkezzetek el imádkozni értem! Szeretnék még valamit mondani a gyerekeknek: szeretnénk egy dalt hallani tőletek! A viszontlátásra! Jó étvágyat az ebédhez! Énekeljetek! [A gyerekek és fiatalok örömteli zene kíséretében énekelnek.]

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatikáni Rádió német nyelvű oldala

Magyar Kurír