Ferenc pápa május 11-én a vatikáni VI. Pál-teremben fogadta azt a hétezer gyereket, akik a La Fabbrica della Pace alapítvány nevelési programjához csatlakoztak, mely az olasz oktatási minisztérium és az olasz püspöki konferencia közös kezdeményezéseként valósult meg. A Vatikáni Rádió híradása.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„A béke és a háború házát mindennap építik. Egy nagy különbséggel: az egyik  kézműves műhely, a másik ellenben ipar. Az első a testvériség és a befogadás gesztusaival fordul az ember felé, a másik viszont bántja, mert haszonleső, és pénzt akar” – ezekkel a szavakkal fordult a pápa a gyerekekhez, akik a VI. Pál-teremből egyetlen hatalmas iskolai zsibongót teremtettek pillanatok alatt, zenéjükkel és lelkesedésükkel. Ferenc pápát azonnal maguk közé fogadták, a béke munkásaként fehér munkavédelmi sisakot húztak a fejére, majd kérdéseikkel ostromolták.

Csendben hallgatták a pápa válaszát az első kérdésre: „Hogyan is lehet a békét építeni?” „A béke nem ipari termék, a béke kézműves portéka. Napról napra kell építeni a munkánkkal, az életünkkel, a szeretetünkkel, a közelségünkkel, a jóakaratunkkal. Ha nem szeretjük egymást, akkor elveszik a béke. A féltékenység, az irigység, ha a másik dolgait elvesszük: ezek a dolgok megfosztanak a békétől” – mondta a Szentatya. 

Ferenc pápa sorban válaszolt a csengő hangon feltett kérdésekre: „Miért olyan nehéz befogadni a migránsokat?”, „Miért nem segítik a hatalmasok az iskolákat?” Válaszában a Szentatya kitágította a gyerekek látókörét, és felvetette: „Miért nem akarják a hatalmasok a békét?”

„Azért mert a háborúból élnek. A fegyverek iparából, gyáraiból. Ez nagyon súlyos dolog. Ez az ipar a halált gyártja. Sokat keresnek a fegyverekkel, de közben sokan életüket vesztik, elvesztik a kultúrát, a nevelést és még annyi mindent. Egy öreg pap barátom mondta nekem évekkel ezelőtt, hogy az ördög a pénztárcáján keresztül bújik bele az emberbe. A kapzsiság miatt. Ezért nem akarnak sokan békét”– hangsúlyozta a pápa.

A VI. Pál-terem hangulata egyre jobban felforrósodott, amikor sorban jöttek a kérdéseikkel azok a gyerekek, akik nehéz helyzetben élnek. Egy kerekes székes fiú elmondta, hogy szeptemberben egy olasz karitatív szervezettel Lourdes-ba utazik, egy másik a kórházban fekvő barátja helyett kérdezett, egy harmadik, aki a kiskorúak börtönéből érkezett, azt kérdezte: vajon hozhat-e megoldást a börtöncella?

Ferenc pápa nem keresett kibúvókat. Egyenesen megmondta, hogy „nincs válasz a gyerekek fájdalmára és szenvedésére, ellenben a társadalomnak mindent meg kell tennie, hogy gondozza őket, és segítse őket visszailleszkedni a közösségbe. És nincs olyan sötét és nehéz történet, melyre ne ragyogna rá annak a bizonyossága, hogy az Isten megbocsát mindent. „Értitek? Mindent megbocsát! Mi vagyunk azok, akik nem tudunk egymásnak megbocsátani! Sokszor nem találunk rá a megbocsátás útjára. Hogy mit is jelent a megbocsátás? Elestél? Kelj fel! Én segítek neked felkelni, visszakerülni a helyedre a világban. Mindig van megbocsátás, és mindig tanulni kell, hogy segítsünk annak, aki elbukott, hogy visszataláljon a helyére” – mondta a Szentatya.


Végül az alapfogalomra kérdezett rá egy kilencéves gyerek: „De hát mi is a béke?”

„Mindenekelőtt az, amikor nincsenek háborúk, de a béke az örömet is jelenti, az emberek közötti barátságot, és hogy mindennap tegyünk egy-egy lépést az igazságosság felé. Hogy ne legyenek éhező gyerekek, hogy ne legyenek beteg gyerekek. Tenni mindezért azt jelenti, békét teremteni!” – hangsúlyozta Ferenc pápa.

De a Szentatya szerint az is hozzátartozik a békéhez, hogy imádkozzunk érte. Az egyik kérdés így hangzott: „De szerinted, pápa, egy napon mind egyenlők leszünk?” „Mindenkinek ugyanolyan jogai vannak. Ahol ez nincs így, az a világ igazságtalan. És ahol nincs igazságosság, ott nincs béke. Értitek? Mondjuk is együtt, ez olyan fontos!” – fogalmazott a Szentatya, mire a VI. Pál-teremben egyszerre zúgott fel hétezer gyermek hangja: „Ahol nincs igazságosság, ott nincs béke!”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Famiglia Cristiana

Magyar Kurír