A pápa február 15-én, szokásos Úrangyala-imádsága előtt arról elmélkedett, hogy együtt érző szeretettel kell a rászorulókhoz fordulnunk, és nem szabad félnünk attól, hogy – Jézushoz hasonlóan – megérintsük őket. Az ima után a holdújévet ünneplő keleti népeket és a megjelent zarándokokat köszöntötte.

Az apostoli palota ablakából elhangzott teljes beszédet közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mostani vasárnapokon Márk evangélista azt beszéli el nekünk, hogyan lépett fel Jézus mindenféle rosszal szemben, a testben és lélekben szenvedők: az ördögtől megszállottak, a betegek, a bűnösök… érdekében. Jézus úgy áll előttünk, mint aki megküzd a rosszal és legyőzi azt, bárhol is találkozzék vele. A mai evangéliumban (vö. Mk 1,40-45) Jézus rossz elleni harcának különleges esetét látjuk, mert a beteg, akivel találkozik, egy leprás. A lepra ragályos és kegyetlen betegség, amely eltorzítja az embert, és a tisztátalanság jelképe volt: a leprásnak a lakott területeken kívül kellett tartózkodnia, és jeleznie kellett tartózkodási helyét az ott elhaladóknak. Ki volt zárva a világi és vallási közösségből. Lényegében két lábon járó halott volt.

A leprás meggyógyításának három rövid mozzanatát látjuk: a beteg kérése, Jézus válasza és a csodás gyógyulás következményei. A leprás „térdre borulva” kérleli: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani!” (40. vers). Erre az alázatos és bizakodó imára Jézus megindult lélekkel válaszol: együttérzéssel, compassióval. A compassio nagyon mély jelentésű szó, azt jelenti, hogy „együtt szenvedek a másikkal”. Jézusnak tehát megesik a szíve rajta. Krisztus szíve kinyilvánítja Isten atyai együttérzését azzal az emberrel azáltal, hogy odamegy hozzá, és megérinti. Ez a részlet rendkívül fontos. Jézus „kinyújtotta a kezét, megérintette…, és a lepra rögtön elmúlt, és [az ember] megtisztult” (41. vers). Isten irgalmassága túllép minden korláton, Jézus megérinti a leprást. Jézus nem áll meg biztos távolságra, nem küld másvalakit maga helyett, hanem közvetlenül kiteszi magát bajunk fertőző hatásának, és éppen így a mi bajunk válik a vele való érintkezés helyévé: Jézus átveszi tőlünk a mi beteg emberségünket, mi pedig átvesszük tőle az ő egészséges és egészséget adó emberségét. Ez történik, valahányszor hittel részesedünk valamelyik szentségben: az Úr Jézus „megérint” minket, és nekünk adja kegyelmét. Most különösen a kiengesztelődés szentségére gondoljunk, amely meggyógyít bennünket a bűn leprájából.

Az evangélium most is megmutatja nekünk, mit tesz Isten, látva a bajunkat: nem „előadást tart” a szenvedésről, nem is veszi ki a világból sem a fájdalmat, sem a halált, hanem inkább magára veszi emberi létállapotunk terhét, hordozza azt teljes mértékben, hogy megszabadítson minket egészen és véglegesen. Krisztus így győzedelmeskedik a világ bajai és szenvedései felett: magára vállalja és Isten irgalmasságának erejével legyőzi őket.

Ma tehát a leprás meggyógyításáról szóló evangélium arra tanít minket, hogy ha Jézus igazi tanítványai akarunk lenni, akkor az a feladatunk, hogy vele egyesülten az ő irgalmas szeretetének eszközévé váljunk, és legyőzzük a kirekesztés minden formáját. Ahhoz, hogy „Krisztus utánzói” legyünk (vö. 1Kor 11,1) a szegényekkel és betegekkel, nem szabad félnünk attól, hogy a szemükbe nézzünk, gyengéd és együtt érző szeretettel odalépjünk hozzájuk, megérintsük és megöleljük őket. Gyakran kértem olyan embereket, akik másokat segítenek, hogy nézzenek a szemükbe, ne féljenek megérinteni őket; hogy a segítő gesztus egyben kommunikációs gesztus is legyen: nekünk is szükségünk van arra, hogy ők elfogadjanak minket. Szükség van a gyengédség gesztusára, az együttérzés gesztusára… Kérdezlek titeket: amikor másokat segítetek, a szemükbe néztek? Úgy fogadjátok-e őket, hogy nem féltek megérinteni őket? Gyengéd szeretettel bántok velük? Gondolkodjatok el ezen: hogyan segítetek másokat? Távolságot tartva vagy gyengéden, melléjük lépve? Ha a rossz ragályos, akkor a jó is az! Ezért fontos, hogy egyre jobban eltöltsön bennünk a jó! Engedjük, hogy megfertőzzön bennünket a jó, és mi is megfertőzzünk másokat a jóval.


Ferenc pápa szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Örömet és békét kívánok mindazoknak a férfiaknak és nőknek, akik a Távol-Keleten és a föld különböző részein a holdújév megünneplésére készülnek. Ezek az ünnepnapok jó alkalmat kínálnak arra, hogy újra felfedezzék és intenzíven megéljék a testvéri egymáshoz tartozást, amely a családi élet értékes köteléke és a társadalmi élet alapja. Kívánom, hogy ez a visszatérés a személy és a család gyökereihez segítse azokat a népeket, hogy olyan társadalmat tudjanak építeni, amelyet tiszteleten, igazságosságon és tevékeny szereteten alapuló személyközi kapcsolatok szőnek egybe.

Üdvözöllek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok, különösképpen titeket, akik a konzisztórium alkalmából jöttetek, hogy elkísérjétek az új bíborosokat, és köszönetet mondok azoknak az országoknak, akik hivatalos képviselőkkel kívántak jelen lenni ezen az eseményen. Köszöntsük tapssal az új bíborosokat!

Köszöntöm a San Sebastiánból, Campo de Criptanából, Orenséből, Pontevedrából és Ferrolból érkezett spanyol zarándoklatokat, továbbá a Campo Valongóból és Portóból, Portugáliából és a Párizsból érkezett diákokat, a Keresztény Intézmények Fórumát Szlovákiából, a bureni (Hollandiából érkezett) hívőket, a Németországban állomásozó amerikai katonákat, valamint az Olaszországban élő venezuelaiak közösségét.

Üdvözlöm a buscai fiatalokat, a lenói, mussoi, monteolimpinói, Rivalta sul Mincio-i és Forette di Vigasio-i híveket. Sok iskolai és hittanos csoport is érkezett szerte Olaszországból, ott látom a galzignanói bérmálkozókat… Kedves testvéreim, bátorítalak titeket, hogy legyetek Jézus örömteli és bátor tanúságtevői a mindennapi életben.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóterem

Fotó: Vatikáni Rádió

Videó: Bonum TV

Magyar Kurír