November 15-én délben Ferenc pápa Jézusnak a világ végéről szóló beszéde kapcsán azt hangsúlyozta, hogy nekünk csak a jelen helyes megélésével kell törődnünk, a jövőbe pedig reménnyel tekinthetünk. Az Angelus után határozottan elítélte a pénteki terrorcselekményeket.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Az egyházi liturgikus év utolsó előtti vasárnapjának evangéliuma Jézusnak az emberi történelem utolsó eseményeiről szóló beszédének egy részét tartalmazza; arról az emberi történelemről van szó, amely afelé halad, hogy Isten országában elnyerje teljességét (vö. Mk 13,24–32). Ezt a beszédet Jeruzsálemben mondta el Jézus, utolsó húsvétját megelőzően. Olyan apokaliptikus elemeket tartalmaz, mint háborúk, nélkülözések, kozmikus katasztrófák: „A nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullnak az égről, a mindenséget összetartó erők megrendülnek” (24–25. vers). Mindazonáltal ezek az elemek nem tartoznak hozzá az üzenet lényegéhez. A középpont, amely körül Jézus beszéde forog, ő maga, személyének, halálának és feltámadásának titka, valamint visszatérése az idők végén.

A mi végcélunk a feltámadt Úrral való találkozás. Szeretném megkérdezni tőletek: ki gondol közületek erre? Eljön majd a nap, amikor szemtől szembe találkozom az Úrral! Ez a mi célunk: ez a találkozás. Mi nem valamilyen időre vagy helyre várunk, hanem egy személlyel, a Jézussal való találkozás felé haladunk. Következésképpen a bennünket foglalkoztató probléma nem az, hogy „mikor” következnek be az utolsó időket előre jelző jelek, hanem az, hogy „miként” kell viselkednünk ma, miközben azokra a jelekre várunk. Az a feladatunk, hogy a jelent éljük meg, jövőnket pedig derűsen és Istenbe vetett bizalommal építsük. A közeledő nyárra utaló, zöldellni kezdő fügefa hasonlata (vö. 28–29. vers) azt tanítja nekünk, hogy a vég perspektívája nem vonja el figyelmünket a jelen élettől, hanem abban segít, hogy napjainkra a remény szemüvegén keresztül tudjunk tekinteni. Ez az az erény, amelyet olyannyira nehéz megélnünk: a remény, amely legkisebb az erények között, mégis a legerősebb. Reményünknek viszont van egy arca: a feltámadt Úr arca, aki „nagy hatalommal és dicsőséggel” (26. vers) jön el, vagyis aki megmutatja nekünk a feltámadásban átalakult megfeszített szeretetét. Jézus győzelme az idők végén a kereszt győzelme lesz, annak bizonyítása, hogy önmagunk feláldozása a felebarát iránti szeretetből – Krisztust követve – az egyetlen győztes hatalom és az egyetlen biztos pont a világ felfordulásai és tragédiái közepette.

Az Úr Jézus nemcsak földi zarándoklásunk végpontja, hanem életünk állandó jelenléte: mindig mellettünk van, mindig kísér bennünket; ezért amikor a jövőről beszél és a jövőre utal, mindig azért teszi, hogy visszavezessen minket a jelenbe. Szembeszáll a hamis prófétákkal, a világ közeli végét jósoló látnokokkal és a fatalizmussal. Ő mellettünk van, együtt jár velünk, szeret minket! Szeretné megmenteni bármely korszakban élő tanítványait az időpontok utáni kíváncsiságtól, a jóslatoktól, a horoszkópoktól, és figyelmünket a történelem mai pillanatára irányítja. Kedvem lenne megkérdezni tőletek, de ne válaszoljatok hangosan, mindenki belül adja meg a választ: hányan olvassák közületek a napi horoszkópot? Mindenki maga válaszoljon! És amikor majd kedved támad megnézni a horoszkópot, nézz Jézusra, aki ott van veled! Hidd, el, ez jobb, jobbat tesz neked! Jézusnak ez a jelenléte várakozásra és virrasztásra hív minket, ez pedig kizárja mind a türelmetlenséget, mind az elbóbiskolást, mind az előremenekülést, mind azt, hogy foglyai maradjuk e látható világnak és a világiasságnak.

Napjainkban sem hiányoznak a természeti és erkölcsi csapások, sokféle hányattatásban és viszontagságban van részünk. Minden elmúlik – emlékeztet minket az Úr. Egyedül ő és az ő szava marad meg, ő, aki vezeti és felüdíti lépteinket, és mindig megbocsát, mert mellettünk áll. Csak rá kell néznünk, és már meg is változik a szívünk. Szűz Mária segítsen minket, hogy bízzunk Jézusban, életünk szilárd alapjában, és tartsunk ki örömmel szeretetében!


A Szentatya szavai az Úrangyala (Angelus) elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Szeretném kifejezni mély fájdalmamat a pénteken késő este történt terrortámadások miatt, amelyek vérrel borították be Franciaországot, és számos áldozattal jártak. Testvéri részvétemet fejezem ki a Francia Köztársaság elnökének és Franciaország minden polgárának. Különösen is közel vagyok lélekben mindazok családtagjaihoz, akik életüket vesztették vagy megsebesültek.

Ekkora értelmetlen kegyetlenség rémülettel tölt el minket, és azt kérdezzük, egyáltalán hogyan képes az emberi szív kitalálni és végbevinni ilyen borzasztó tetteket, amelyek nemcsak Franciaországot rázták meg, hanem az egész világot is. E cselekedeteket látva csak elítélhetjük az emberi személy méltóságának minősíthetetlen megsértését. Szeretném ismét határozottan kijelenteni, hogy az erőszak és a gyűlölet útja nem oldja meg az emberiség problémáit, és istenkáromlás Isten nevét felhasználni ennek az útnak az igazolására.

Kérlek, csatlakozzatok imámhoz: bízzuk Isten irgalmára e tragédia védtelen áldozatait. Szűz Mária, az irgalmasság anyja ébressze fel a bölcsesség gondolatait és a béke szándékait az emberi szívekben. Kérjük az ő oltalmát, kérjük, hogy virrasszon a kedves francia nemzet, az egyház első leánya, Európa és az egész világ felett. Mindnyájan imádkozzuk egy kicsit csendben, magunkban, utána pedig mondjuk el az Üdvözlégyet.

[Üdvöz légy, Mária…]

Tegnap a brazíliai Três Pontas államban boldoggá avatták Francisco de Paula Victort, afrikai származású brazil áldozópapot, egy rabszolganő fiát. Ő nagylelkű plébános volt, buzgó a hitoktatásban és a szentségek kiszolgáltatásában, de különösen is kitűnt mély alázatával. Kívánom, hogy rendkívüli tanúságétele példaképül szolgáljon sok papnak, akik arra kaptak meghívást, hogy Isten népének alázatos szolgái legyenek.

Köszöntelek mindnyájatokat, családok, egyházközségek, társulatok és egyes hívők, akik Olaszországból és a világ sok részéből érkeztetek. Külön köszöntöm a Granadából, Málagából, Valenciából és Murciából (Spanyolországból), San Salvadorból és Máltáról érkezett zarándokokat, a „Világ Máriás Kegyhelyei Kísérőinek” társulatát és a „Krisztus Király” világi intézményt.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: Vatikáni Rádió, News.va

Magyar Kurír