Marchiai Szent Jakab O.F.M
Marchiai Szent Jakab O.F.M olajfestmény Francisco de Zurbarantól
ferences népszónok
Születése
1394 szeptembere Monteprandone, Pápai állam
Halála
1476. november 28. (82 évesen) Nápoly, Nápolyi Királyság
Tisztelete
Egyháza	Római katolikus egyház
Tisztelik	Római katolikus egyház
Boldoggá avatása	1624, Róma Boldoggá avatta: VIII. Orbán pápa
Szentté avatása	1726, Róma Szentté avatta: XIII. Benedek pápa
Sírhely	Marche
Ünnepnapja	november 28.
Jelképei	kehely a jobb kezében, ami elől egy kígyó menekül
Védőszentje	Monteprandone védőszentje, Nápoly társvédőszentje
A Wikimédia Commons tartalmaz Marchiai Szent Jakab O.F.M témájú médiaállományokat.

Marchiai Szent Jakab (Giacomo delle Marche; Monteprandone, 1394 szeptembere – Nápoly, 1476. november 28.) szentté avatott ferences szerzetes, népszónok.

Antonio Gangali és felesége, Antonia gyermekeként született 1394 szeptemberében. A keresztségben a Dominic (Domonkos) Gangala nevet kapta. A legenda szerint hatéves korában rábíztak egy nyájat, hogy őrizze, viszont egy farkas naponta többször a nyájat szétkergette, ellenben ártani nem ártott nekik. Ezt Domonkos hozzátartozói fantáziálásnak tartották, valamint annak, hogy igazából a pásztori szolgálat alól akar menekülni. Egyik nap emiatt Domonkos megszökött, s egy közeli településen Offidában keresett egy rokonjánál, aki pap volt menedéket. A rokon befogadta, s a taníttatásáról is gondoskodott. Később Ascoliba került, ahol több egyházi iskola is működött.

1404 körül került Perugiába, ahol jogi és orvosi tanulmányokat kezdett el. 1414-től egy perugiai nemes mellett jegyzői feladatokat lát el. Ez idő alatt több hónapig Firenzében és Bibbiénában él, ahol közelebbi ismeretségbe kerül a ferencesekkel. 1415 nagypéntekjén döntött véglegesen amellett, hogy ferences szerzetes lesz.

A Santa Maria degli Angeli nevű marchiai kolostorban 1415-ben belépett a ferences rendbe. Első fogadalmát 1416. augusztus 1-jén tette le, és ekkor kapta szerzetesi névként a Jakab (Giacomo) nevet, és ferences szokás szerint nevéhez csatolták származási helyét: így lett Marchiai Jakab (Giacomo Marche).

A noviciátus után elöljárói Firenzébe küldték tanulni, ahol Sienai Szent Bernardin és Kapisztrán Szent János voltak a nevelői. Örökfogadalmát is itt tette le, valamint itt szentelték pappá 1423-ban. Fő feladatának a prédikációt tartotta. Papszentelése utáni első években Toszkána, Umbria és Marchia környékén szolgált, majd a következő 12 évben külföldön látott el prédikátori feladatokat. Az obszerváns irányzatot követve küzdött a fraticellik (a ferences mozgalomból 1240 körül kivált szélsőséges szekta) ellen. Részt vett a ferences rend reformjában.

1431-ben sikerült előmozdítania a husziták és az egyház közötti egységet. 1432-ben a ferences rend Boszniába küldte mint „látogatóbiztost” a szerzetesekhez. 1433-ban Bolognában IV. Jenő pápától „hivatalos prédikátor” címet kapott. 1437-ben Zsigmond császár törökök elleni keresztes hadjáratáról prédikált. 1438-ban a firenzei Ferrara Tanáccsal segített összehozni a nyugati és a keleti egyházakat, majd visszatért Magyarországra. Később Csehország békéjét támogatta: ennek köszönhetően Zsigmond léphetett Csehország trónjára is.

V. Miklós pápa, III. Kallixtusz pápa és IV. Jenő pápa megbízásából keresztes hadjáratot hirdetett Németországban, Lengyelországban és Magyarországon is. 1438-ban Magyarországra érkezett, és részt vett az 1439. május 23-án kitört népmozgalom lecsendesítésében, „akit a nép azzal kergetett el, hogy »az Isten is velünk van«.”[1] Feljegyzések szerint alapos és radikális eljárást alkalmazott a huszita eretnekek felderítésére. Az elhunyt személyek után is nyomozást indított, s ha kiderült valakiről, hogy életében eretnek volt, úgy a tetemet kihantolta és máglyán megégette.

1440-ben Közép- és Észak-Európa sok városban prédikált, köztük Osimóban, Loretóban és Padovában is. 1444-ben egy ritka esemény történt: három nap pihenőt tartott egy kis kolostorban a Trasimeno-tónál, ahol csatlakozott hozzá Kapisztrán Szent János és Sienai Szent Bernardin is, aki a következő hónapban meghalt.

Magyarországra Kapisztrán Szent János halála után érkezett ismét, 1457-ben. Boszniában mint inkvizítor működött, majd a váradi egyházmegye területén prédikált a husziták ellen. Erdélyt és Csanád megyét igehirdetőként járta végig. Ebből az időből maradt fenn a legrégebbi Magyarországon ismert ülőbútor, mely az ő karosszéke volt a hagyomány szerint.

1458-ban visszatért Itáliába, s onnantól kezdve csak ott tevékenykedett. Bár a pápa felajánlotta neki a milánói érsekséget, nem fogadta el. Nápolyban halt meg 1476. november 28-án. Mumifikálódott testét a nápolyi Santa Maria la Nova templomában őrizték 2001-ig, amikoris átvitték szülővárosa, Monteprandone ferences kolostorának templomába. Bár a nép már életében is szentnek tartotta, a hivatalos szentté avatása csak 250 évvel később történt meg. 1624-ben VIII. Orbán pápa boldoggá, 1726-ban pedig XIII. Benedek pápa szentté avatta.

Marchiai Szent Jakab szerzeteshez kötődik a legrégebbi ismert magyarországi ülőbútor, mely egyben az egyetlen megmaradt hazai gótikus karosszék a 15. század második feléből. A háttámlájára ragasztott, 1846-os latin nyelvű felirat szerint Marchiai Szent Jakab O.F.M. pápai követé volt, aki egy ideig a szegedi rendház guardiáni funkcióját is ellátta. A karosszék lécvázas szerkesztéssel készült, és ereklye voltának köszönhetően maradt fenn. Rudakkal összekötött, négy hasábos lábon áll, amelyeken jól láthatóak a toldások, amelyekkel feltehetően Marchiai Jakab 1726-os szentté avatása alkalmával magasíthatták meg. Háttámlája enyhén hátradől, és két részből áll: egy téglalap alakú, sima lapból, illetve az alatta levő zegzugmintás szegélylécből. A vízszintes kartámasztók alatt áttört - váltakozó rozetta és balluszteridom - díszítés található. Őrzési helye a Szeged-Alsóvárosi Ferences Templom.