Bezárt szívvel nem követhetjük Jézust a megbocsátás és a megalázkodás útján. A hitet senki nem vásárolhatja meg, mert az ajándék, mely megváltoztatja az életet – hangsúlyozta a béna meggyógyításáról szóló, Márk evangéliumának második fejezetéből felolvasott szakasz kapcsán a Szentatya.

A béna esetében Jézus egy lépéssel előrébb ment. Szolgálata kezdetén elment a zsinagógába és kijelentette, hogy küldetése az elnyomottak, a bebörtönzöttek megszabadítása, a vakok meggyógyítása, hogy lássanak. Meghirdette az Úr kegyelmi esztendejét, hirdette, hogy az Úr közel jön hozzánk. Vagyis megnyitott egy utat számunkra az Úr felé – mutatott rá Ferenc pápa. – Itt azonban még egy lépést tett: nemcsak meggyógyította a betegeket, hanem meg is bocsátotta a vétkeiket.

De voltak körülötte olyanok is, akik bezárták a szívüket. Azt még elfogadták, persze csak egy bizonyos pontig, hogy a Názáreti Jézus egy csodás gyógyító, de azt, hogy megbocsátja a bűnöket, azt már nem – emlékeztetett a Szentatya. – Ezt mondták: „Ez már sok! Ez az ember túloz! Nincs joga ehhez, mert a bűnöket egyedül csak az Isten tudja megbocsátani!” Jézus pedig, átlátva gondolataikon, egy lépéssel előrébb ment, amikor kijelentette: „Tudjátok meg, hogy az Emberfiának van hatalma arra, hogy megbocsássa a bűnöket”.

„Kelj föl, fogd, gyógyulj…!”, mondta Jézus, és olyan nyelvet kezdett beszélni, mely egy bizonyos ponton elbátortalanította azokat az embereket is, akik követték őt. „Kemény beszéd ez!”, mondták, amikor saját testéről mint az üdvösség útjához szükséges eledelről beszélt – idézte fel Ferenc pápa.

Majd így folytatta: Isten azért jön hozzánk, hogy megszabadítson bennünket a betegségektől. Jézus elsősorban azért jött, hogy megváltson bennünket a bűneinktől és az Atyához vezessen bennünket. Azért küldte az Atya, hogy életét adja a mi üdvösségünkért. Ezt a legnehezebb megérteni, és nem is csak az írástudók számára! Jézus olyannak mutatja magát, mint akinek nagyobb a hatalma az emberénél, meg tudja bocsátani a bűnöket, életet tud adni, újjáteremti az emberiséget, még akkor is, ha a tanítványai kételkednek benne, még ha el is mennek tőle. Jézus meg is kérdezte tőlük: „Talán ti is el akartok menni?”

Hogyan állok a Jézus Krisztusba vetett hitemmel? Hiszem-e, hogy Jézus Krisztus Isten, hogy ő az Isten Fia? És hogy ez a hit megváltoztatja az életemet? És hogy e hit révén ebben az évben beköszönt a szívembe a kegyelem, a megbocsátás, hogy az Úr elközelgésének az esztendeje ez? – tette fel a kérdéseket a Szentatya. – A hit adomány. Senki sem „érdemli ki” a hitet. Megvásárolni sem lehet. Adomány. A Krisztusban vallott hitem vajon elvisz engem egészen a megalázkodásig? Nem mondok alázatot! A megalázkodásig, a bűnbánatig, az imádságig, mely azt kéri: „Bocsáss meg, Uram! Te Isten vagy! Te meg tudod bocsátani az én vétkeimet.”

Az Úr gyarapítsa a hitünket! – fohászkodott a pápa. – A tömeg Jézust kereste, hogy hallgassa őt, hiszen ő hatalommal szólt, nem úgy, mint az írástudók. Aztán követte is, mert Jézus meggyógyította őket. „Csodát tesz!”, mondták róla. Majd végül az emberek, látván mindezt, elmentek, mindnyájan elcsodálkoztak, és dicsérték az Istent.

A dicséret a bizonyítéka, hogy hiszek abban: Jézus Krisztus Isten az én életemben, aki azért jött el hozzám, hogy megbocsásson nekem. Dicsérni az Urat! A dicséret egy olyan érzés, amelyet a Szentlélek ad, ő mondatja veled: „Te vagy az egyetlen Isten” – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd azért fohászkodott, hogy az Úr növelje bennünk a Jézus Krisztusba vetett hitet, és ez a hit ösztönözzön minket a dicséretre.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír