A február 18-i általános kihallgatást a Szent Péter téren tartotta meg Ferenc pápa, ahol Olaszországból és számos más országból érkezett zarándokokkal és hívőkkel találkozott. Olaszul elmondott beszédében folytatta a családról szóló katekézisét, most a testvérekről beszélt.

 

Miután több nyelven is elhangzott katekézisének rövid változata, külön köszöntött egyes csoportokat, utána imát kért a Líbiában megölt keresztényekért, a békéért a háború sújtotta területeken, végezetül szép nagyböjti időszakot kívánt mindenkinek.

Ferenc pápa katekézise

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A család témájának szentelt katekézissorozatunkban – miután megnéztük az anya, az apa és a gyermekek családban betöltött szerepét – most a testvérek kerülnek sorra. Fivér és nővér – olyan szavak ezek, amelyeket a kereszténység nagyon szeret, és a család megtapasztalásának köszönhetően minden kultúra és minden korszak megért.

A testvéri kapcsolat különleges helyet foglal el Isten népének történetében, hiszen Isten népe az emberi tapasztalat megélésében kapja meg Isten kinyilatkoztatását. A zsoltáros megénekli a testvéri kötelék szépségét: „Íme, milyen szép és kedves, hogy a testvérek együtt élnek” (Zsolt 132,1). Ez igaz, a testvériség szép! Jézus Krisztus a testvérség tapasztalatát is a maga teljességére vitte azáltal, hogy belekapcsolta a szentháromságos szeretetbe, lehetővé téve ezáltal, hogy az messze felülmúljon minden rokoni kapcsolatot, és le tudja bontani az embereket egymástól elválasztó idegenség minden falát.

Tudjuk, amikor megromlik a testvérek közötti kapcsolat, megnyílik az út a veszekedés, az elárulás, a gyűlölködés fájdalmas tapasztalatai előtt. A Káinról és Ábelről szóló szentírási elbeszélés jól rámutat erre a negatív fejleményre. Ábel megölése után Isten kérdezi Káint: „Hol van Ábel, a testvéred?” (Ter 4,9a)? Ezt a kérdést az Úr ma is felteszi minden nemzedéknek! És sajnos minden nemzedék ajkáról újra elhangzik Káin drámai válasza: „Nem tudom. Én vagyok tán őrzője testvéremnek?” (Ter 4,9b) A testvéri kapcsolat megszakítása visszatetsző és káros az emberiség számára. A családokban is milyen sokszor veszekednek a testvérek apró-cseprő dolgok vagy éppen az örökség miatt, aztán pedig nem is beszélnek egymással, nem is köszönnek egymásnak. Ez visszatetsző! Remek dolog viszont, hogy egymásnak testvérei vagyunk, gondoljunk csak bele, hogy a testvérek mind ugyanazon édesanya méhének voltak lakói kilenc hónapon keresztül, ugyanannak az édesanyának a testéből származnak! Nem szabad tehát megszakítani a testvéri kapcsolatot! Gondolkodjunk csak egy kicsit: mindnyájan ismerünk olyan családot, amelyben megosztottság van a testvérek között, veszekednek a testvérek. Imádkozzunk az Úrhoz ezekért a családokért – talán a mi [tágabb] családunkban is van erre példa –, hogy a testvérek ismét egymásra találjanak, és helyreálljon a család egysége. A testvéri kapcsolatot nem szabad megszakítani, de ha mégis megszakítjuk, az történik velünk, ami Káinnal és Ábellel történt. Amikor az Úr a testvéréről kérdezi Káint, ő azt válaszolja: „Honnét tudnám, engem nem érdekel a testvérem!” Ez visszataszító! Szívszorító dolog ilyet hallani! Amikor imádkozunk, mindig imádkozzunk az egymástól elhidegült testvérekért!

A gyermekek között kialakuló testvéri kapcsolat a család keretén belül, ha a mások felé való nyitottságra nevelés légkörében valósul meg, a szabadság és a béke nagy iskolája. A családban, a testvérek közötti kapcsolatban tanuljuk meg, hogyan kell egymással együtt élnünk a társadalomban. Bizonyára nem vagyunk mindig tudatában, de épp a család az, ami a testvériséget a világba hozza! A testvériség ezen első tapasztalatával kezdődően – melyet a családi szeretetet és nevelés táplált – a testvéri életstílus ígéretként kisugárzik az egész társadalomra és a népek közötti kapcsolatokra.

Az áldás, amelyet Jézus Krisztusban Isten kiáraszt erre a testvéri kapcsolatra, elképzelhetetlenül kitágítja ezt a kapcsolatot, és képessé teszi arra, hogy áthidalja a nemzetek, nyelvek, kultúrák, mi több, vallások közötti minden különbözőséget.

Gondoljátok csak el, mivé válik az emberek közötti kapcsolat – még ha egymástól annyira különböznek is –, ha valaki azt képes mondani valakiről: „Ez olyan, mintha a testvérem volna!” Milyen szép ez! A történelem egyébként épp eléggé megmutatta, hogy a testvériség nélkül a szabadság és az egyenlőség is tele lehet önzéssel, megalkuvással, személyes érdekek hajszolásával.

A családon belüli testvériség különösképpen is tündöklik, amikor azt látjuk, hogy a testvérek micsoda gyengédséggel, türelemmel, szeretettel veszik körül azt a kis testvérüket, legyen az fiú vagy lány, aki a leggyengébb, aki beteg vagy fogyatékos. Megszámlálhatatlan ilyen testvér van az egész világon, és bizony nem értékeljük eléggé jóságukat! És amikor sok testvér van a családban – ma köszöntöttem egy családot, amelyben kilenc gyermek él –, a legnagyobb segíti az édesapát és az édesanyát ellátni a kisebbeket. Gyönyörű ez a testvérek közötti segítségnyújtás!

Ha van egy fivéred vagy nővéred, aki szeret téged, ez egy erős, megfizethetetlen, pótolhatatlan tapasztalat! Ugyanez érvényes a keresztények közötti testvériségre is. A legkisebbek, a leggyengébbek, a legszegényebbek meg kell, hogy lágyítsák a szívünket: „joguk” van ahhoz, hogy megindítsák szívünket és elragadják lelkünket. Igen, ők a mi testvéreink, és így kell őket szeretnünk, így kell velük bánnunk! Ha ez így történik, ha a szegények otthon érzik magukat nálunk, akkor maga a keresztény testvéri közösség is új életerőt kap. A keresztények ugyanis nem azért keresik meg a szegényeket és a gyengéket, mert valami ideológiai programnak akarnak engedelmeskedni, hanem mert az Úr Jézus szava és példája azt üzeni nekünk, hogy mindnyájan testvérek vagyunk. Ez az alapelve az Isten iránti szeretetnek és az emberek közötti minden igazságosságnak. Tanácsolok nektek valamit: mielőtt befejeznénk ezt a katekézist, már csak néhány sor van hátra, mindnyájan gondoljunk csendben fiú- és lánytestvéreinkre, és szívünk mélyén imádkozzunk értük. Tartsunk egy kis csendet!

Íme, most ezzel az imával gondolatban, szívünkben idehoztuk őket, minden fiú- és lánytestvérünket erre a térre, hogy ők is áldásban részesüljenek.

Ma fontosabb, mint valaha, hogy a testvériséget ismét a mi technokrata és bürokrata társadalmunk középpontjába helyezzük: akkor majd a szabadság és az egyenlőség is elnyeri a maga helyi értékét. Következésképpen ne fosszuk meg könnyelműen – félelemből – családjainkat a gyermekek közötti gazdag testvéri kapcsolat szépségétől! És ne veszítsük el bizakodásunkat abban a tágas horizontban, amelyet a hit tud nyitni e mögött az Isten áldásától megvilágított tapasztalat mögött!

Ferenc pápa felhívása

Ismét szeretnélek kérni titeket, hogy imádkozzatok azokért az egyiptomi testvéreinkért, akiket három nappal ezelőtt öltek meg Líbiában pusztán azért, mert keresztények. Az Úr fogadja be őket házába, és adjon vigasztalást családjaiknak és közösségeiknek.

Imádkozzunk a békéért a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, emlékezzünk meg az elhunytakról, a sebesültekről és a menekültekről. Imádkozzunk, hogy a nemzetközi közösség békés megoldást találjon a Líbiában kialakult súlyos helyzetre.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikán Sajtóterme

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír