December 8-án délután a Szentatya ismét ellátogatott a Szeplőtelen Szűz Mária szobrához, amely a Piazza di Spagnán áll. Imát mondott, és megkoszorúzta a szobrot. A rövid szertartást követően egyesével köszöntötte a téren egybegyűlt betegeket.

A Szentatya a következő imát mondta el:

Szeplőtelen anya,
ötödik alkalommal jövök lábaidhoz Róma püspökeként,
hogy kifejezzem tiszteletemet előtted
e város minden lakosa nevében.
Szeretnénk köszönetet mondani állandó gondoskodásodért,
amellyel kíséred utunkat,
a családok, az egyházközségek, a szerzetes közösségek útját,
mindazok útját, akik nap mint nap, olykor nehézségek árán,
áthaladnak Rómán, hogy munkába menjenek,
a betegek, az öregek és minden szegény útját,
a háború és éhség sújtotta földekről ide vándorolt sok-sok ember útját.
Köszönjük, hogy amint rád gondolunk,
amint egy pillanatra rád tekintünk,
vagy elmondunk egy üdvözlégyet,
mindig azonnal érezzük gyengéd és erős anyai jelenlétedet.

Ó, anyánk, segítsd ezt a várost,
hogy ki tudja fejleszteni az ellenszereket
korunk olyan vírusai ellen, mint
a közöny, amely azt mondja: „Nem az én dolgom!”;
a polgári neveletlenség, mely megveti a közjót;
a tőlünk különbözőtől és az idegentől való félelem;
a törvénysértésnek álcázott konformizmus;
a képmutatás mások vádolásával, miközben mi ugyanazt tesszük;
a beletörődés a környezet pusztításába és az erkölcsi romlásba;
sok férfi és nő kizsákmányolása.
Segíts, hogy le tudjuk győzni ezeket és a többi vírust
az evangéliumból táplálkozó ellenanyagokkal.
Segíts, hogy elsajátítsuk azt a jó szokást,
hogy mindennap olvasunk egy részt az evangéliumból,
és hozzád hasonlóan megőrizzük szívünkben Isten szavát,
hogy az jó magként gyümölcsöt hozzon életünkben.

Szeplőtelen szűz,
175 évvel ezelőtt, nem messze innen,
a Sant’Andrea delle Fratte-templomban
megérintetted Alphonse Ratisbonne szívét,
aki abban a pillanatban
hitetlenből és az Egyház ellenségéből kereszténnyé lett.
A kegyelem és az irgalom anyjaként mutattad meg magad neki.
Add meg nekünk is,
különösen a megpróbáltatás és kísértés idején,
hogy nyitott kezedre szegezzük szemünket,
amely a földre szórja az Úr kegyelmeit,
és hogy levetkőzzünk minden büszke gőgöt,
és elismerjük magunkat olyannak, amilyenek vagyunk:
kicsiny és szegény bűnösök, de mindig a te gyermekeid.
És így kezünket a tiedbe helyezzük,
s engedjük magunkat visszavezetni Jézushoz,
testvérünkhöz és üdvözítőnkhöz,
és a mennyei Atyához, aki fáradhatatlanul vár ránk,
és örömmel megbocsát, amikor visszatérünk hozzá.

Köszönjük, ó, anyánk, hogy mindig meghallgatsz!
Áldd meg az Egyházat, mely Rómában él,
áldd meg ezt a várost és az egész világot!
Ámen.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Magyar Kurír