Ferenc pápa interjúja a repülőn Mexikóból hazafelé – I. rész Miközben február 17-én este Ferenc pápa mexikói útja befejeztével Rómába repült, a fedélzeten sajtótájékoztató keretében a média hetvenhat munkatársával találkozott. Az őszinte, nyílt hangvételű beszélgetést két részletben közöljük.

Az első részben érintett témák: Bűnözés Mexikóban, pedofília, Trump, Ukrajna, Kirill pátriárka, azonosneműek, Zika-vírus.

Federico Lombardi

Szentatya, köszönjük, hogy itt van velünk, mint minden utazás végén, ezen az összefoglaló beszélgetésen, hogy áttekintsük az utazást, amely mögöttünk van. Köszönjük készségét, hogy válaszoljon nemzetközi közösségünk megannyi kérdésére! Ahogy szoktuk, most is kértük a nyelvi csoportokat, hogy fogjanak össze, és így tegyenek fel néhány kérdést, de természetesen mexikói munkatársainkkal fogjuk kezdeni. Azt kérjük, hogy az első két kérdésre spanyolul válaszoljon, aztán a többire olaszul, vannak ugyanis kollégák, akik azt jobban értik.

Tehát az első, aki kérdést tesz fel, Maria Eugenia Jimenez Calíz, a „Milenio”-tól, amely egy tekintélyes mexikói újság.

Maria Eugenia Jimenez Calíz – „Milenio”

Szentatya, Mexikóban ezrével tűntek el emberek, de az ayotzinapai negyvenhárom fő esete emblematikus. Szeretném megkérdezni, miért nem találkozott az ő családtagjaikkal, és miért nem küldött üzenetet a sok ezer eltűnt családtagjainak.

Ferenc pápa

Ha figyelmesen olvassa az üzeneteket, állandóan talál utalásokat a meggyilkoltakra, az elhunytakra, a drog- és emberkereskedő bandák által megkaparintott életekre. Vagyis úgy beszéltem erről a problémáról, mint az egyik bajról, amelytől Mexikó szenved, nemde? Volt próbálkozás arra, hogy fogadjak ilyen személyeket, de sok csoport volt, még egymással szembenállók is, belső harcokkal. Ezért jobbnak láttam azt mondani, hogy a mise keretében mindnyájukkal találkozom, a juárezi misén, ha akarják, vagy egy másikon, de én nyitott voltam, megvolt bennem a készség. Gyakorlatilag lehetetlen volt minden egyes csoportot fogadni, amelyek ráadásul egymással is szemben állnak. Ez a helyzet nehezen érthető számomra, természetesen, aki külföldi vagyok. Nem igaz? De hiszem, hogy maga a mexikói társadalom is áldozata mindennek, a bűncselekményeknek, hogy eltűntetik az embereket, félredobják az embereket. Beszéltem erről, amelyik beszédemben csak tudtam, ezt Ön is megállapíthatja. Mély fájdalommal tölt el ez engem, mert ez a nép nem érdemel ilyen drámát.

Federico Lombardi

Köszönjük! Most pedig átadjuk a szót Javier Solorzano Zinsernek, a „Canal Once”-tól.

Javier Solorzano Zinser – „Canal Once”

Nagyon köszönöm! Ferenc pápa, nagyon köszönöm! A pedofília témájának, miként tudja, nagyon veszélyes, nagyon fájdalmas gyökerei vannak Mexikóban. Maciel atya esete súlyos örökséget hagyott, főleg az áldozatokban. Az áldozatok továbbra sem érzik az egyház támogatását, sokan közülük hívő emberek maradtak, némelyek még a papságot is vállalták. Azt kérdezem Öntől: Mit gondol erről a témáról? Gondolt-e arra, hogy találkozzon az áldozatokkal? És általánosságban mi a véleménye arról, hogy amikor kiderül papokról, hogy érintettek ilyen jellegű esetekben, akkor másik plébániára küldik őket, és ezzel el is van intézve? Hogy látja ezt a témát? Köszönöm szépen!

Ferenc pápa

Értem, a második kérdéssel kezdem. Lelkiismeretlen az a püspök, aki egy papot, miután pedofil esetre derült fény, másik plébániára helyez át, és a legjobb dolog, amit tehet, ha benyújtja lemondását. Világos?

A második, visszafelé, Maciel esete. És itt hadd fejezzem ki elismerésemet annak az embernek, aki harcolt abban az időben, amikor még nem volt ereje érvényesíteni akaratát, mígnem sikerült érvényre juttatnia azt: Ratzinger. Ratzinger bíboros – tapsoljuk meg! – olyan ember, akinél ott volt a teljes dokumentáció. A Hittani Kongregáció prefektusaként minden a kezében volt, elvégezte a nyomozást, elérkezett egy bizonyos pontig, aztán egy lépéssel tovább, megint tovább, de aztán nem jutott el a végrehajtásig. Ellenben, ha visszaemlékeznek, tíz nappal Szent II. János Pál halála előtt azon a nagypénteki keresztúton az egész egyháznak mondta, hogy ki kell takarítani az egyház „mocskait”, „piszkait”. A Pro Eligendo Pontifice [a pápaválasztást megelőző] szentmisén pedig – bár tudta magáról, hogy jelölt, hisz nem volt buta – nem állt szándékában elkendőzni álláspontját, pontosan ugyanazt mondta. Vagyis ő volt az a bátor ember, aki sokaknak segített kinyitni ezt a kaput. Úgyhogy emlékeztetni szeretnék őrá, mert időnként megfeledkezünk ezekről a rejtekben végzett munkákról, amelyek előkészítették az alapot, hogy „levehessük a fedőt a fazékról”.

Harmadik, jelenleg is elég sokat dolgozunk. Beszéltem a bíboros államtitkárral, és miután meghallgattam a kilencfős bíborosi tanácsadó testületet, úgy döntöttem, hogy egy harmadik titkárhelyettest nevezek ki a Hittani Kongregációban, hogy csak ezekkel az esetekkel foglalkozzon, mert a kongregáció nem győzi ezt is mindamellett, amit csinál, tehát, hogy legyen valaki, aki képes ezt irányítani. Ezenkívül létrejött a fellebbviteli bíróság, élén Scicluna érsekkel, amely másodfokon foglalkozik az esetekkel, vagyis amikor van fellebbezés; az első fellebbezést ugyanis a Hittani Kongregáció „feria cuarta”-ja vizsgálja meg, így hívjuk, mert szerdánként jön össze. Amikor fellebbezést adnak be, akkor visszakerül az ügy első fokra, de ez nem igazságos. Aztán jön a második fellebbezés, már törvényszéki jelleggel, védőügyvéddel. De igyekezni kell, mert sok üggyel el vagyunk maradva, és újabb esetek kerülnek elő.

Harmadik: másik dolog, ami nagyon jól dolgozik, a kiskorúak védelmére létrehozott bizottság. Nem szorítkozik a pedofília eseteire, hanem a kiskorúak védelmével [átfogóan] foglalkozik. Ott egy egész délelőttöt együtt töltöttem hat személlyel: két némettel, két írrel és két angollal, férfiakkal és nőkkel, mind áldozatok, akiket szexuálisan bántalmaztak, és [ugyanígy] találkoztam áldozatokkal Philadelphiában is. Ott is együtt töltöttem egy délelőttöt az áldozatokkal. Látható tehát, hogy halad a munka. De én hálát adok Istennek, hogy „lekerült a fedő a fazékról” [fény derült ezekre a dolgokra], és tovább kell folytatni ezek feltárását, és a probléma tudatosítását.

És az utolsó, azt akarom mondani, hogy az egy szörnyűség, mert a papot arra szentelik fel, hogy a gyermeket Istenhez vigye, ott ellenben egy ördögi áldozatban „megemészti”, és elpusztítja! Ami pedig Maciel ügyét illeti, visszatérve a kongregációra, történt egy komoly intézkedés, így jelenleg a kongregáció, illetve a kongregáció vezetése fele arányban beleszól a rend kormányzásába, ami azt jelenti, hogy bár az általános elöljárót a generálisi tanács, illetve az egyetemes káptalan választja, a helyettesét viszont a pápa választja. Két generálisi tanácsadót az egyetemes káptalan választ, a másik kettőt viszont a pápa választja, így segítjük őket, hogy ellenőrizni tudják régi számláikat.

Federico Lombardi

Köszönjük!

Ferenc pápa

Aki nem értette, kérjen meg egy spanyolul beszélőt, hogy magyarázza el neki, mit mondtam.

Federico Lombardi

Most pedig megadjuk a szót Phil Pullellának, a Reuterstől, akit mindannyian igen jól ismerünk.

Phil Pullella, „Reuters”

Jó estét, Szentatya! Ön ma nagyon sokatmondóan beszélt a migránsok problémáiról. A határ másik oldalán mindenesetre egy eléggé kemény választási kampány folyik. A Fehér Házba tartó egyik jelölt, a republikánus Donald Trump, egy mostanában adott interjúban azt mondta, hogy ön egy politikus ember, sőt azt mondta, hogy valószínűleg báb is, a mexikói kormány eszköze a bevándorláspolitikában… Kijelentette, hogy ha megválasztják, 2500 km hosszú falat épít a határon; deportálni akar 11 millió illegális bevándorlót, szétszakítva így a családokat, és így tovább. Nos, mindenekelőtt azt szeretném megkérdezni, mit gondol ezekről az Önnel szemben megfogalmazott vádakról, illetve hogy egy katolikus amerikai szavazhat-e ilyen személyre?

Ferenc pápa

Na, hála Istennek, hogy azt mondta, politikus vagyok, hiszen Arisztotelész az emberi személyt „animal politicus”-ként [közösségi lény] határozza meg, eszerint tehát legalább emberi személy vagyok! És hogy báb vagyok-e…, mit mondjak erre…, talán, nem tudom…, ezt az Önök, illetve az emberek megítélésére bízom. Aztán az az ember, aki csak arra gondol, hogy falakat emeljen, bárhol, és nem arra, hogy hidakat építsen, az nem keresztény. Nem ezt találjuk az evangéliumban! Aztán, amit mondott nekem, hogy tudniillik mit tanácsolnék, szavazzanak-e ilyenre vagy ne: nem avatkozom bele. Csak azt mondom: ha ezeket a dolgokat mondja, ez az ember nem keresztény. Utána kell járni, hogy tényleg ezeket mondta-e. Ezért jóhiszeműen kételkedem.

Federico Lombardi

Hálásan köszönjük! Most pedig megadjuk a szót Jean-Louis de la Vaissière-nek, a „France Presse”-től, aki a francia nyelvcsoportot képviseli.

Jean-Louis de la Vaissière, „France Presse”

Az orosz Kirill pátriárkával való találkozót és a közös nyilatkozat aláírását az egész világon történelmi lépésként ünnepelték. De most, már ma, Ukrajnában a görögkatolikusok elárulva érzik magukat, és azt mondják, hogy az egy „politikai dokumentum”, amely az orosz politikát támogatja. Azon a földön a szavak háborúja ismét fellángolt. Gondolja, el tud menni Moszkvába? Meghívta a pátriárka? Vagy esetleg tavasszal elmegy Krétára, hogy köszöntse a pánortodox zsinatot?

Ferenc pápa

A végéről kezdem. Ott leszek lélekben, és egy üzenettel. Szívesen elmennék, hogy köszöntsem őket a pánortodox zsinaton: ők testvéreink, de tiszteletben kell tartanom őket. Tudom, hogy meg akarnak hívni katolikus megfigyelőket, és ez egy szép híd. A katolikus megfigyelők mögött pedig ott leszek én, imádkozom, a legjobbakat kívánva, hogy az ortodoxok haladjanak előre, előre, hiszen a testvéreink, és az ő püspökeik olyan püspökök, mint mi. Aztán Kirill, a testvérem. Megcsókoltuk és megöleltük egymást, aztán pedig egy órán át beszélgettünk.

Federico Lombardi

…két órán át!

Ferenc pápa

…két órán át! Két órát beszéltünk egymással, mint testvérek, őszintén, és senki más nem tudja, miről beszéltünk, csak azt lehet tudni, amit a végén elmondtunk, nyilvánosan, arról, hogyan éltük meg a beszélgetést.

Harmadik: ami azt a cikket, azokat az Ukrajnában tett megnyilatkozásokat illeti: amikor olvastam ezt, kissé aggódni kezdtem, hogy épp Szvjatoszlav Sevcsuk mondta volna, hogy az ukrán nép, vagy néhány ukrán, vagy sok ukrán mélységesen csalódott, és úgy érzi, elárulták.

Mindenekelőtt én jól ismerem Szvjatoszlavot: Buenos Airesben négy éven át együtt dolgoztunk. Amikor őt megválasztották [kijevi-halicsi] nagyérseknek – negyvenkét évesen, derék ember! –, visszatért Buenos Airesbe, hogy elvigye a cuccait. Eljött hozzám, nekem ajándékozott egy – ilyen kis – ikont a Gyengédség Szüzéről, és azt mondta: „Ez elkísért engem egész életemben, rád akarom hagyni, amiért e négy évben kísértél engem.” Ez az ikon egyike azon kevés dolognak, amit Buenos Airesből idehozattam, és most az íróasztalomon van. Olyan ember ő, akit tisztelek, meghitt viszonyban vagyunk, tegeződünk, ezért tűnt ez nekem egy kicsit furcsának.

És eszembe jutott valami, amit már itt mondtam nektek: egy hír, egy megnyilatkozás megértéséhez az egész [szövegösszefüggés] értelmezésére szükség van. Mikor mondta ezt? Egy február 14-i, vasárnapi nyilatkozatában hangzott el, tehát múlt vasárnap. Egy interjúban, amelyet egy pap készített vele, nem emlékszem pontosan, egy ukrán pap, tehát Ukrajnában készítették, és aztán publikálták. Az a hír – maga az interjú két oldal, plusz egy kicsi, többé-kevésbé –, az a hír tehát az utolsó bekezdésben található, ilyen rövid. Olvastam az interjút, és ezt tudom mondani: Sevcsuk – ez a dogmatika rész – az egyház fiának vallja magát, közösségben Róma püspökével, az egyházzal; beszél a pápáról, a pápa közelségéről, aztán pedig önmagáról, a hitéről, az ortodox nép hitéről is. A dogmatikai részben nincs semmi nehézség, ortodox, a szó jó értelmében, vagyis a katolikus tanításnak megfelel.

Aztán, mint minden interjúban – ebben például –, mindenkinek megvan a joga, hogy elmondja saját meglátásait, és itt nem a találkozóval kapcsolatban beszélt, mert a találkozóról ezt mondja: „Az jó dolog, tovább kell haladnunk [ezen az úton].” Ebben a második fejezetben az ő személyes elgondolásai vannak. Például az, amit én azokról a püspökökkel kapcsolatban mondtam, akik áthelyezik a pedofil papokat egy másik plébániára, hogy tudniillik a legjobb, amit tehetnek, ha lemondanak, az egy dolog…, az nem a dogmatikához [a katolikus tanításhoz] tartozik, hanem az, amit én személy szerint gondolok. Éppígy neki is megvannak a saját személyes elképzelései, melyekről lehet beszélgetni, és joga van ezekhez. Mindaz, amit a dokumentumról mond, az a probléma. A találkozás tényéről ezt mondja: „Ez az Úr, a Lélek, mely halad előre, az ölelés…” Itt minden rendben. És a dokumentum? Vitatható dokumentum. Hozzá kell még tenni valamit: Ukrajna jelenleg a háború, a szenvedés időszakát éli át, megannyi értelmezéssel. Mind az úrangyala elimádkozásakor, mind a szerdai kihallgatások alkalmával sokszor megemlítettem az ukrán népet, kértem, hogy imádkozzunk érte, és lélekben legyünk közel hozzá.

Egy háború történelmi tényéről… mindenkinek megvan a saját elképzelése: Miért robbant ki ez a háború? Ki kezdte el? Hogyan zajlik? Hogyan nem zajlik? Nyilvánvaló, hogy ez egy történelmi probléma, de annak az országnak egzisztenciális problémája is, amely szenvedésről szól. És ebbe a szövegösszefüggésbe helyezem el ezt a bekezdést, és így érthető, amit a hívők mondanak… Mert Szvjatoszlav ezt mondja: „Sok hívő felhívott vagy írt, és elmondták, hogy mélységesen csalódtak, és úgy érzik, Róma elárulta őket.” Érthető, hogy egy nép abban a helyzetben így érez. A dokumentumot lehet vitatni Ukrajnának erről a kérdéséről, de abban mindenesetre az áll, hogy fejezzék be a háborút, jussanak megegyezésre; személyesen én is kifejezésre juttatattam, hogy a minszki megállapodásokkal haladjanak tovább, és ne töröljék el könyökükkel azt, amit kezükkel írtak. Róma egyháza, a pápa mindig azt mondta: „Keressétek a békét!” Mindkét elnököt fogadtam. Ezért, amikor ő [Sevcsuk] azt mondja, hogy ezt a népétől hallotta, akkor én megértem őt, megértem. De nem „a” hírt. A hír az egész. Ha elolvassák az egész interjút, láthatják, vannak benne komoly dogmatikai dolgok, amelyek maradandóak, benne van a vágy az egységre, hogy menjünk tovább, ökumenikus – ő ökumenikus ember… Aztán vannak benne vélemények… Ő írt nekem, amikor tudomást szerzett az utazásról, a találkozóról, de mint testvér, megosztotta velem testvéri meglátásait… Nekem nincs bajom a dokumentummal, így; nincs bajom, abban az értelemben, hogy tiszteletben kell tartanunk a dolgokat, azt, hogy mindenki szabadon gondolkodhat, főleg abban az oly nehéz helyzetben. És Rómából… Most a nuncius ott van a határnál, ahol a harcok folynak, segíti a katonákat, a sebesülteket. Róma egyháza sok segélyt, sok segélyt küldött oda. És mindig azt hangoztatta, hogy keresni kell a békét, törekedni kell a megegyezésre, tiszteletben kell tartani a minszki megállapodást… Ez a teljes szövegegyüttes! De nem szabad megrémülni attól a mondattól! Ez egy lecke számunkra: egy kijelentést a teljes szövegösszefüggésben kell értelmezni, és nem szabad abból kiragadni!

Jean-Louis de la Vaissière

Kirill pátriárka meghívta Moszkvába, hogy egyszer elmenjen?

Ferenc pápa

Kirill pátriárka… Inkább azt szeretném…, mert ha mondok valamit, akkor mondanom kell egy másikat is, és ahhoz kapcsolódóan egy újabbat. Szóval inkább azt szeretném, hogy az, amiről mi magunkban beszéltünk, ne legyen tudott, hanem csak az, amit a nyilvánosság előtt mondtunk. Ez tény. Mert ha mondanék valamit, akkor másról is kellene beszélnem…, de nem! Az, amit én mondtam nyilvánosan, az, amit ő mondott nyilvánosan, ez az, amit mondani lehet a privát beszélgetésről. Máskülönben nem lenne privát. De mondhatom Önöknek: én boldogan jöttem ki a beszélgetésről, és ő is!

Federico Lombardi

Nagyon köszönjük ezt a részletes választ egy alapvető témáról! Most pedig Carlo Marroninak adjuk meg a szót, aki az olasz nyelvcsoportot képviseli, az „Il Sole 24 Ore” tudósítója.

Carlo Marroni, „Il Sole 24 Ore”

Szentatya, az én kérdésem a családra vonatkozik. Ön érintette ezt a témát utazása során. Az olasz parlamentben a bejegyzett élettársi kapcsolatról vitáznak [az azonos nemű párokéról], ez a téma erős összetűzésekhez vezet a politikában, de komoly viták vannak róla a társadalomban és a katolikusok között is. Különösképpen azt szeretném, tudni, miként vélekedik Ön a bejegyzett élettársi kapcsolatban élők örökbefogadásáról, vagyis a gyermekek jogairól általában. Köszönöm!

Ferenc pápa

Mindenekelőtt: én nem tudom, miként állnak a dolgok az olasz parlamentben. A pápa nem folyik bele az olasz politikába. Az első tanácskozáson, melyen részt vettem a[z olasz] püspökökkel, 2013 májusában, a három dolog közül, amit mondtam, az egyik ez volt: „Az olasz kormánnyal ti jussatok dűlőre!” Mert a pápának mindenkivel törődnie kell, nem folyhat bele a konkrét politikába, egy ország belpolitikájába: ez nem a pápa feladata. Én pedig azt gondolom, amit az egyház gondol, és amit számos alkalommal ki is fejezett. Hiszen nem ez az első ország, amely tapasztalatot szerez erről: sok ország van. Én azt gondolom, amit az egyház mindig is mondott.

Federico Lombardi

Köszönjük! Most pedig megadjuk a szót Paloma García Ovejerónak, a spanyol „Cope” tudósítójának, miként Ön jól tudja.

Paloma García Ovejero, „Cope”
Szentatya, néhány hét óta nagyon aggódnak az emberek sok latin-amerikai országban, de Európában is, a Zika-vírus miatt. A legnagyobb veszély a terhes nőket fenyegeti: aggódnak. Vannak hatóságok, amelyek az abortuszt javasolták, vagy a teherbe esés elkerülését. Ebben az esetben az egyház alkalmazhatja-e a „kisebb rossz” fogalmát?

Ferenc pápa

Az abortusz nem egy „kisebb rossz”. Bűncselekmény! Egyik embert elintézzük, hogy megmentsük a másikat. Ez az, amit a maffia csinál. Bűncselekmény, abszolút rossz! A „kisebb rosszal” kapcsolatban: a terhesség elkerülése más eset – arról beszélünk, amikor az ötödik és a hatodik parancsolat ütközik egymással. VI. Pál pápa – a nagy! – egy nehéz helyzetben, Afrikában, megengedte a szerzetesnővéreknek, hogy fogamzásgátlót használjanak nemi erőszak esetén. Nem szabad összekeverni a terhesség elkerülésének rosszaságát, magában, az abortusszal! Az abortusz nem teológiai probléma: emberi probléma, orvosi probléma. Megölünk egy személyt, hogy megmentsünk egy másikat – jobb esetben –, vagy hogy élhessük világunkat. Ez a hippokratészi eskü megszegése, amelyet az orvosoknak le kell tenniük. Ez önmagában rossz dolog, nem vallási rossz, először nem az, hanem emberi rossz. És nyilvánvaló, hogy mivel emberi rossz, elítélendő, mint minden emberölés. A terhesség elkerülése azonban nem abszolút rossz, és bizonyos esetekben, mint például abban, amelyet említettem Boldog VI. Pálnál, ez világos. Ezenkívül én biztatnám az orvosokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy megtalálják az ellenszerét ennek a két szúnyognak, amelyek ezt a kórt hordozzák: ezen dolgozni kell… Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Magyar Kurír