Az apostoli palota ablakából elhangzott teljes beszédet közöljük.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A mai evangéliumban Jézus Nikodémusnak mondott szavait halljuk: „Isten annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte” (Jn 3,16). Amikor halljuk ezt a mondatot, forduljunk szívünkkel a megfeszített Jézus felé, és érezzük meg szívünk mélyén, hogy Isten szeret minket, igazán és annyira szeret! Íme, ez a legegyszerűbb megfogalmazás, amely összefoglalja az egész evangéliumot, az egész hitet, az egész teológiát: Isten ingyenes és határtalan szeretettel szeret minket.

Így szeret minket Isten, és ezt a szeretetet mindenekelőtt a teremtésben mutatja meg, ahogyan a szentmisében a IV. eucharisztikus ima mondja: „Te azért alkottál mindent, hogy teremtményeidet áldásoddal áraszd el, és mindenkit boldogíts világosságod fénye által.” A világ eredeténél egyedül az Atya szabad és ingyenes szeretetét találjuk. Szent Irenaeus, az első századok egyik szentje ezt írta: „Isten nem azért teremtett, mert szüksége volt az emberre, hanem azért, hogy legyen valaki, akit elhalmozhat jótéteményeivel” (Adversus haereses, IV, 14, 1). Isten szeretete ilyen!

A IV. eucharisztikus ima így folytatódik: „Amikor pedig engedetlenségével barátságodat elveszítette [az ember], nem hagytad őt a halál hatalmában. Mindenkinek irgalmasan segítségére siettél.” Elénk jött az ő irgalmával! Ahogyan a teremtésben, úgy az üdvösségtörténet későbbi korszakaiban is szembeötlik Isten szeretetének ingyenessége: az Úr nem azért választja ki népét, mert az megérdemli, hanem mert a legkisebb minden nép között, ahogyan mondja. Amikor pedig elérkezett az „idő teljessége”, annak ellenére, hogy az emberek többször megszegték a szövetséget, Isten, ahelyett, hogy elhagyta volna őket, új kapcsolatra lépett velük, Jézus vérében – az új és örök szövetség kötelékével – olyan kapcsolat ez, amelyet semmi sem szakíthat szét.

Szent Pál emlékeztet minket: „Az irgalomban gazdag Isten – ezt sose felejtsétek: irgalomban gazdag! – azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat” (Ef 2,4). Krisztus keresztje a legnagyobb bizonyítéka Isten hozzánk való irgalmának és irántunk érzett szeretetének: Jézus „mindvégig” (Jn 13,1) szeretett minket, vagyis nemcsak földi életének utolsó pillanatáig, hanem a szeretet végső határáig. A teremtésben az Atya azáltal mutatta meg nekünk végtelen szeretetét, hogy életet adott nekünk, Fiának szenvedésében és a halálában viszont a bizonyítékok bizonyítékát szolgáltatta: eljött, hogy a szenvedést is vállalja és meghaljon értünk. Ily nagy Isten irgalma! Ő szeret minket, és megbocsát nekünk. Isten mindig mindent megbocsát!

Mária, az irgalom anyja, ültesse szívünkbe azt a bizonyosságot, hogy Isten szeret minket. Legyen közel hozzánk Isten a nehézségekben, és töltsön el minket Fia érzelmeivel, hogy nagyböjti utunk során részesedjünk a megbocsátás, a befogadás és a tevékeny szeretet tapasztalatában.

* * *

Ferenc pápa szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Fájdalommal, mély fájdalommal fogadtam a hírt azokról a terrortámadásokról, amelyeket két templom ellen követtek el ma Lahoréban, Pakisztánban. Sok a halott és a sebesült. Keresztény templomokról van szó. A keresztényeket üldözik. Testvéreink vérüket ontják, pusztán azért, mert Krisztus-követők. Imádkozom az áldozatokért és családjaikért, és esedezve kérem az Urat, minden jó forrását, hogy adja meg a béke és egyetértés ajándékát annak az országnak, hogy ez a keresztényüldözés, melyet a világ igyekszik elhallgatni, véget érjen, és béke legyen.

Szívből köszöntelek benneteket, római hívek, és mindnyájatokat, akik a világ különböző részeiből jöttetek.

Köszöntöm a granadai és málagai (spanyolországi) zarándokokat, és a Mannheimből, Németországból érkezetteket is.

Köszöntöm a plébániai csoportokat, amelyek Perugiából, Pordenonéból, Paviából, a római San Giuseppe all’Aurelio-plébániáról és a Piacenza-Bobbió-i egyházmegyéből érkeztek.
Különös szeretettel köszöntöm a Serravalle Scriviából, Rosolinából és Verdellino-Zingoniából érkezett gyerekeket, akik bérmálkozásra készülnek, azután a lodi egyházmegye és a milánói Romana-Vittoria-i esperesi kerületből érkezetteket, akik azért jöttek Rómába, hogy „ígéretet” tegyenek Jézus követés mellett. Köszöntöm a Besana in Brianza-i ministránsokat is, íme, ott vannak, azzal a nagy transzparenssel, üdvözöllek titeket!

Köszöntöm az önkéntes csoportokat, akiket összeköt a szolidaritásban való elkötelezettség, ők az Együtt a közjóért elnevezésű rendezvényen vesznek részt.

Közel vagyok a Csendes-óceánon található Vanuatu lakosaihoz, akiket óriási vihar sújtott. Imádkozom az elhunytakért, a sérültekért, mindazokért, akik elveszítették otthonukat. Köszönetet mondok mindazoknak, akik azonnal elindultak, hogy segítséget nyújtsanak.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóosztály

Magyar Kurír