Jézusnak ezt a tanítását is a konkrét kontextusban kell látni, amelyben átadta. Lukács evangélista megmutatja Jézust, amint tanítványaival halad Jeruzsálem felé, halálának és feltámadásának húsvétja felé. Ezen az úton tanítja őket, megosztva velük, amit szívében hordoz, lelkének legmélyebb megnyilvánulásait. Ezek között van a földi javaktól való eltávolodás, az Atya gondviselésébe vetett bizalom és a belső éberség, Isten országának várása. Jézus számára ez az Atya házába való visszatérés várása. Számunkra Krisztus várása, aki eljön majd, hogy magával vigyen bennünket a véget nem érő ünnepre, ahogy Szűz Máriával tette, akit magával vitt a Mennybe.

Ez az evangélium azt akarja mondani nekünk, hogy a keresztények nagy és mély vágyat hordoznak magukban, hogy találkozzanak Urukkal és testvéreikkel, útitársaikkal. Ez összegzésre kerül Jézus híres szavaiban: „Ahol a kincsed, ott a szíved is.” (Lk 12,34) A szív, amely vágyakozik… Mindannyiunknak van egy vágya! Szegények azok, akiknek nincs. A vágy, hogy előre haladjunk, a horizont felé. Nekünk, keresztényeknek ez a távlat a Jézussal való találkozás, aki az életünk, örömünk, aki boldoggá tesz bennünket – tanította a pápa.

De felteszek két kérdést – folytatta. Nektek van vágyakozó szívetek? Gondolkodjatok el, és csendben, szívetekben válaszoljatok. Vágyik valamire a szívetek, vagy be van zárva, alszik; olyan szív, amely érzéketlen az élet dolgai iránt? A vágy az előrehaladás a Jézussal való találkozás felé… A második kérdés: Hol van a kincsetek, amelyre vágytok? Jézus azt mondta: „Ahol a kincsed, ott a szíved is.” (Lk 12,34) Én tehát azt kérdezem: Hol van a te kincsed? Melyik a legfontosabb, legértékesebb valóság, amely a szívedet mágnesként vonzza? Az Isten szeretete? A vágy, hogy jót tegyél másoknak? Hogy az Úrért és testvéreidért éljél? Mindenki válaszoljon erre a saját szívében.

Most mondhatja bárki, hogy én dolgozom, családom van és számomra a legfontosabb valóság az, hogy a családom boldoguljon és a munka… Persze, ez fontos, de milyen erő tartja össze a családot? A szeretet. És ki veti el szívünkben a szeretetet? Isten. Isten szeretete.

Isten szeretete ad értelmet a legkisebb mindennapi tevékenységeknek és segít szembenézni a nagy próbatételekkel. Ez az ember igazi kincse. Az életben a szeretettel kell előre haladni, azzal a szeretettel, amelyet az Úr vetett el szívünkben, Isten szeretetével. Ez az igazi kincs. Isten szeretete nem valami általános érzés, van neve és arca: Jézus Krisztus. Isten szeretete Jézusban jelenik meg, mert nem szerethetjük a levegőt… A levegőt szeretjük, mindent szeretünk? Nem, nem lehetséges. Szeretjük a személyeket, és a személy, akit szeretünk, Jézus, az Atya ajándéka közöttünk.

Ez a szeretet ad értéket és szépséget mindennek, erőt a családhoz, a munkához, a tanuláshoz, a barátsághoz, a művészethez, minden emberi tevékenységhez. A negatív tapasztalatokhoz is, mert ez a szeretet lehetővé teszi, hogy túllépjünk ezeken a tapasztalatokon, hogy ne maradjunk a gonosz kezében, hanem megnyit bennünket a reményre. Isten szeretete Jézusban mindig megnyit bennünket a remény felé, zarándokutunk végső távlata felé. Így a fáradtságok és a botlások is értelmet nyernek. Bűneink is értelmet találnak Isten szeretetében, mert Isten szeretete Jézus Krisztusban mindig megbocsát nekünk, annyira szeret bennünket, hogy mindig megbocsát.

Tanítása végén Ferenc pápa megemlékezett arról, hogy az Egyház ezen a vasárnapon tartja Assisi Szent Klára emléknapját, aki Szent Ferenc nyomdokaiban minden elhagyott, hogy Krisztusnak szentelje magát a szegénységben. Szent Klára nagyon szép tanúságot ad a napi evangéliumról. Segít nekünk Szűz Máriával együtt, hogy mi is megéljük, mindenki a saját hivatása szerint – emelte ki a Szentatya.

Rövid köszöntésében utalt arra, hogy augusztus 15-én lesz Mária mennybevételének ünnepe.

A pápa üdvözölte a világ muzulmán híveit, testvéreinket, akik most ünnepelték a ramadán befejezését, amelyet a böjtnek, az imának és az alamizsnaosztásnak szenteltek. Ahogy a pápa erre az alkalomra írt üzenetében fogalmazott, annak a kívánságának adott hangot, hogy a keresztények és muzulmánok kötelezzék el magukat a kölcsönös tisztelet előmozdítása érdekében, különösen az új nemzedékek nevelésén keresztül.

Szeretettel köszöntötte a rómaiakat és a zarándokokat, az ifjúsági csoportokat a világ minden részéről. Figyelmükbe idézte a riói ifjúsági világtalálkozó témáját: „Menjetek és tegyetek tanítványommá minden nemzetet”. Beszéde végén mindenkinek szép vasárnapot és jó ebédet kívánt.

A vasárnapi Úrangyalát követően a Szentatya közzé tett egy Twitter üzenetet: „Nem lehet elválasztani Krisztust és az Egyházat. A keresztség kegyelme adja meg nekünk azt az örömet, hogy kövessük Krisztust az Egyházban és az Egyházzal.”