Március 24-én a Szentatya Jézusnak az Isten irgalmasságáról és a megtérés szükségességéről szóló példázatáról elmélkedett a déli Angelus elimádkozásakor. Beszédének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A nagyböjt harmadik vasárnapjának evangéliuma (vö. Lk 13,1–9) Isten irgalmasságáról és megtérésünkről szól. Jézus a terméketlen fügefáról szóló példázatot mondja el. Egy ember fügefát ültetett szőlőkertjébe, és minden nyáron nagy várakozással megy, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talál, mert a fa terméketlen. A háromszor is megismétlődő csalódása miatt végül azt gondolja, kivágja a fügefát, hogy másikat ültessen helyette. Hívja hát a szőlőben dolgozó földművest, és megosztja vele elégedetlenségét. Megbízza, hogy vágja ki a fát, hogy az ne élősködjön azon a talajon. A szőlőművelő azonban kéri a gazdát, hogy legyen türelemmel, adjon egy év haladékot, s az alatt ő maga fogja nagyobb odafigyeléssel és odaadással gondozni a fügefát, hogy serkentse termőképességét. Ez a példabeszéd. De mit akar kifejezni? Kiket jelképeznek a szereplői?

A gazda a mennyei Atyát jelképezi, a szőlőműves Jézusnak a képe, a fügefa pedig a közönyös és érzéketlen emberiség szimbóluma. Jézus közbenjár az Atyánál az emberiség érdekében – mindig ezt teszi! –, és kéri, hogy várjon, adjon még neki időt, hogy kihajthassanak és megérhessenek a szeretet és az igazságosság gyümölcsei. A fügefa, melyet a példabeszédbeli gazda ki akar vágatni, a terméketlen, adni, jót tenni képtelen létezést jelképezi. Annak az embernek a szimbóluma, aki jóllakottan, nyugalomban és kényelemben önmagáért él, aki képtelen tekintetével és szívével a mellette élők és a szenvedők, a szegények, a bajba jutottak felé fordulni. Ezzel az önzéssel és lelki terméketlenséggel a szőlőművesnek a fügefa iránt tanúsított nagy szeretete áll szemben: türelmes vele, tud várni, neki szenteli idejét és törődését. Megígéri a gazdának, hogy különösen is gondjaiba veszi azt a szerencsétlen fát.

Ez a szőlőművesről szóló hasonlat rámutat Isten irgalmasságára, aki időt ad nekünk a megtérésre. Mindannyiunknak szüksége van megtérésre, mindannyiunknak előrébb kell lépnie, és Isten türelmessége, irgalmassága kísér bennünket ebben. Az időnként életünkre jellemző terméketlenség ellenére Isten türelmes hozzánk, lehetőséget ad, hogy változzunk és előrehaladjunk a jó útján. A kikönyörgött és megadott haladék arra, hogy a fa végre gyümölcsöt hozzon, a megtérés sürgősségét is jelzi. A szőlőműves azt mondja a gazdának: „Hagyd meg még az idén” (Lk 13,8). A megtérés lehetősége nem korlátlan; ezért azonnal meg kell ragadni ezt a lehetőséget, különben örökre elvész. Érdemes elgondolkodnunk a nagyböjt folyamán: mit kell tennem, hogy közelebb kerüljek az Úrhoz, hogy megtérjek, hogy „kivágjam” az életemben nem működő dolgokat? „Ó, nem, majd megvárom a következő nagyböjtöt!” De egyáltalán fogsz-e még élni a következő nagyböjtkor? Gondolkodjunk el ma, mindannyian: mit kell tennem, látva Istennek ezt az irgalmasságát, aki vár rám, és mindig megbocsát? Mit kell tennem? Nagy bizalommal lehetünk Isten irgalmassága iránt, de nem élhetünk vele vissza! Ne igazoljuk lelki lustaságunkat, hanem fokozzuk igyekezetünket, hogy őszinte szívvel megfeleljünk Isten irgalmasságának!

A szent negyvennap folyamán az Úr megtérésre hív bennünket. Mindnyájunknak éreznünk kell, hogy ez a hívás nekünk szól, igyekeznünk kell jobbá tenni valamit életünkben, változtatni valamit azon, ahogy gondolkodunk, cselekszünk és embertársi kapcsolatainkat éljük. Ugyanakkor Isten türelmességét is utánoznunk kell, aki bízik abban, hogy mindannyian képesek vagyunk „felállni”, és újra útnak indulni. Isten atya, és nem oltja ki a pislákoló lángot, hanem kíséri és gondjaiba veszi a gyengét, hogy az megerősödjön, és szeretetével hozzá tudjon járulni a közösség életéhez.

Szűz Mária segítsen, hogy a húsvétnak ezt az előkészületi idejét a lelki megújulás idejeként tudjuk megélni, amikor bizalommal megnyílunk Isten kegyelme és irgalmassága előtt!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Február 27-e óta fontos tárgyalások folynak Nicaraguában az országot érintő súlyos társadalmi-politikai válság megoldása érdekében. Imáimmal kísérem ezt a kezdeményezést, és bátorítom a feleket, hogy a lehető leghamarabb békés megoldást találjanak mindenki javára.

Tegnap a spanyolországi Tarragonában boldoggá avatták Mariano Mullerat i Soldevilát, családapát és orvost – fiatalembert, 39 évesen halt meg –, aki az emberek testi-lelki szenvedéseit enyhítette, életével és a vértanúság vállalásával pedig mindenki előtt bizonyságot tett a szeretet és megbocsátás elsőségéről. Példakép ő számunkra, akik oly nehezen tudunk megbocsátani, valamennyien. Járjon közben értünk és segítsen, hogy minden nehézség és megpróbáltatás ellenére a szeretet és a testvériesség útján járjunk. Tapsoljuk meg az új boldogot!

Ma tartjuk a vértanú misszionáriusok emléknapját. 2018-ban világszerte számos püspök, pap, szerzetesnő és világi hívő szenvedett erőszakot; negyven misszionáriust öltek meg, mintegy kétszer annyit, mint az előző évben. Emlékezni a Jézusba vetett hitük miatt üldözött vagy megölt testvéreinknek erre a mai korban zajló kálváriájára hálás kötelesség az egész Egyház számára, de ösztönzés is arra, hogy tegyünk bátran tanúságot hitünkről és reményünkről abban, aki a kereszten örökre legyőzte szeretetével a gyűlöletet és az erőszakot. Imádkozzunk a Nigériában és Maliban történt legutóbbi embertelen merényletek sok áldozatáért. Az Úr fogadja magához ezeket az áldozatokat, gyógyítsa meg a sebesülteket, vigasztalja meg a családtagokat és térítse meg a kegyetlenek szívét! Imádkozzunk: „Üdvöz légy, Mária…”

Köszöntelek mindannyiatokat, akik Rómából, Olaszországból és más országokból jöttetek, külön is köszöntöm a horvátországi Polából, a spanyolországi Cosladából érkezett zarándokokat, valamint a Francia Pápai Szeminárium közösségét.

Köszöntöm doganai, carpi, faenzai és Castellammare di Stabia-i híveket; azoknak a nőknek a csoportját, akik azért társultak egymással, hogy együtt küzdjenek meg különleges betegségükkel; a campobassói cserkészeket, a Cervarese Santa Croce-i bérmálkozókat, a hitvallásukat letenni jött renatei, veduggiói és rastignanói fiatalokat, a keresztény iskolatestvérek torinói és vercelli iskolájának diákjait, valamint a Montecchio Emilia-i Santa Dorotea iskola tanulóit.

Holnap, Gyümölcsoltó Boldogasszony, Urunk születésének hírüladása ünnepén Loretóba megyek, a Szűz házába. Ezt a helyet választottam a fiataloknak szánt apostoli buzdítás aláírására. Kérem imáitokat, hogy Mária igenje sokunk igenjévé váljon.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne felejtsetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír